Néhány kevésbé ismert disztópia, aminek a polcodon a helye

Mostanában több disztópiát is olvastam, és rájöttem, hogy mennyire is odavagyok értük. 2008-2011 környékén rengeteg ilyen könyv jelent meg – egyre másra jöttek ki Az éhezők viadala és a Beavatott-szerű sztorik -, viszont mostanában szemem elé került néhány olyan is, ami a nagy hype miatt kevesebb figyelmet kapott. Ha te is egy kicsit másra vágynál, akkor ez a cikk neked íródott. Ezek a könyvek szerintem neked is tetszeni fognak!

Lois Lowry: Az emlékek őre

Ezt a könyvet abban az időszakban kaptam az egyik rokonomtól, amikor hála a Harry Potter sorozatnak, felismertem, olvasni igenis jó! 🙂 11 éves lehettem, ekkor iratkoztam be a helyi könyvtárunk ifjúsági részlegébe, ahol hirtelen rengeteg könyv tárult elém. A Harry Potter sikerein felbuzdúlva az Anumis kiadó 2001 környékén és az azt követő években több gyermek- és ifjúsági regényt is a piacra dobott. Közöttük volt Az emlékek őre is, ami egy igen érdekes világba kalauzolja az olvasót, ami már-már idillikus, és feltehetően mindenki szeretne is itt élni. Nincsen erőszak, háború, éhezés, egy látszólag jól felépített társadalomban éli a könyv főszereplője, Jonas az életét a családjával. Csakhogy az idilli társadalom létrejöttének ára van, az embereknek egy csomó dologról nincsen tudomásuk, sem emlékeik.

Akkoriban 11 éves fejjel nem is igazán tudtam, hogy mi az a disztópia vagy utópia (nem tudom eldöntnei, hogy melyikbe sorolható inkább a könyv), és sokáig nem is tetszett. Aztán felnőtt fejjel újraolvastam, amikor hírek röppentek fel, hogy megfilmesítik. Szerintem az a filmes változat nem sikerült valami jóra, de a könyv alaphangulata azért megtalálható benne. Ekkor jövök rá mindig, hogy mennyire jobb érzés könyvet fogni a kezünkbe, hiszen a film egyfajta rövid kivonata az egyébként remek sztorinak.

Több újraolvasást is megért már, szerintem később is előveszem majd. Ha láttátok korábban a filmet és nem tetszett, mindenképpen adjatok egy esélyt a könyvnek, meglátjátok, sokkal jobb! Elgondolkodtató, számos kérdést vet fel, ezért lehet, nehezebben fogtok vele haladni.

Valahol a távolban ágyúk dörögtek. Jonas órákig feküdt a rettenetes bűzben, megadva a magát megbénító fájdalomnak. Hallgatva a haldokló embereket, állatok hörgését – és megtanulta, mi a háború.

Marie Lu: Legenda

A könyv a távoli jövőben játszódik, a történések színhelye Amerika. Az északi kontinens két nemzetre szakadt, a Köztársaságra és a velük hadban álló Kolóniákra. A Kőztársaságban egyfajta katonaállam jött létre, ahol a katonák nagy megbecsülést élveznek. A Köztársaság egyik fontos családjának a tagja a tizenöt éves June, aki jelenleg kadét. A könyv váltott szemszögben íródott, így megismerkedhetünk a nyomornegyedben felnövő Day-jel, aki a fiatal kora ellenére a Köztársaság egyik legkeresettebb bűnőzője. June báttyát megölik, és az első számú gyanusított Day lesz, így kerül össze a két főszereplő.

Nagyon tetszett, hogy a könyv a 2011-es megjelenése ellenére tudott ennyire egyedi lenni, és egy páratlan világot elénk festeni. Szerettem, hogy June ennyire belevaló és határozott lány, mégis képes meghallgatni Day-t és közösen szembeszállni az államhatalommal. Izgalomból nincs hiány, senki nem mondhatja rá, hogy egy percig is unatkozott. Aki megunta a hétköznapi szerelmes disztópiákat, annak bátran ajánlom.

A pénz, tudod, a legeslegfontosabb dolog a világon. A lóvé igenis boldogít, és nem érdekel, mit gondolnak mások. Vehetsz érte nyugalmat, pozíciót, barátokat, biztonságot…megvehetsz mindent.

Cormac McCarthy: Az út

Ritka kivételek egyike, amikor egy könyv filmváltozata ekkorát üt. Cormac McCarthy nevét addig nem is ismertem, amíg nem láttam a filmet, amiben Viggo Mortensen játsza a főszerepet. Utána természetesen már mindent akartam tudni róla.

Az út szerintem egy olyan könyv, amit mindenkinek olvasnia kéne. A regény az angol Times által összeállított „az elmúlt évtized 100 legjobb könyve” listáján az első helyet érdemelte ki, és szerintem ott is a helye. Mélyen a testedbe hatol, nem csak egy egyszerű túlélő-sztori, ott fog kattogni sokáig a fejedben.

A könyv hasonlóképpen indul mint a film – már mindennek a közepén tartunk. Nincs konkrét, világos magyarázat, hogy mi történt, de a világ elpusztult. Nincsenek elméletek vagy ok-okozati fejtegetések, az egész már régen megtörtént, ez van és kész. A könyv egy apa és fia életét és küzdelmét mutatja be ebben az új világban. Nincsenek sem nevek, sem személyleírások, elég keveset tudunk meg a szereplőkről. Van, akit ez zavar, ám szerintem ettől lett igazán egyedi a történet, hiszen ennél jobban nem is lehetne érzékeltetni, hogy ezek az események tulajdonképpen bárkivel megtörténhetnek. Lehetnél akár te vagy én, akinek az útját és boldogulását ebben az új, elkorcsosult világban bemutatja. Az emberi természet ezer aspektusát festi le elénk, amit egy ilyen sötét korszak kihozhat belőlünk.

A könyv nemcsak az apa és fia által bejárt útról, és az azon történt eseményekről szól, hanem az Apa lelkében lejátszódó folyamatokról, kételyekről, harcról, emlékezésről, mi mindent elvesztettek, és némi reményről, hogy a fiát épségben elvezetheti egy szebb, biztonságosabb helyre.

Kegyetlen? Igen. Vontatott? Igen. Ettől függetlenül zseniális.

Mikor végül mindannyian eltávozunk senki más nem marad itt csak a halál és az ő napjai is meg lesznek számlálva. Ott áll majd az úton és nem lesz semmi dolga és nem lesz senki, akivel bármit tehetne. Így szól majd: ezek meg hová tűntek? És ez így lesz. Mi baj van ezzel?

Stephen King: A mobil

King egy olyan könyvéről van szó, ahol folyamatosan ott kattog az agyadban, hogy vajon ez mikor fog velünk is megtörténni? King legtöbb könyvére szerintem igaz ez, de A mobil valahogy mégis hátborzongatóbb a legtöbb írásánál. Az eredeti 2006-an jelent meg, abban az évben szerintem aligha akadt olyan ember, aki nem használt még mobilt. Jól elkapta ilyen korán a 21. század egyik legparább jóslatát: hogy az emberek egyszer csak annyira függeni fognak a mobilkészülékektől, hogy szinte elvesztik saját öntudatukat.

Hátborzongató belegondolni, hogy milyen jövőképet tár elénk. Ahogy ezeket a sorokat írom, egyből a nemrég megjelenet The Social Dilemma című Netflix film jutott eszembe. Ha még nem láttátok, akkor kérlek nézzétek meg! Tényleg maradandó, kötelező mindenkinek látnia. A fejemben ez a két sztori akaratlanul is összekapcsolódott, és legszívesebben sosem nyúlnék a mobilomhoz. 🙂

A könyv tényleg alulértékelt, keveset hallani róla, pedig 2016-ban még filmváltozatot is kapott John Cusack és Samuel L. Jackson főszereplésével. Csak feliratosan elérhető, én is csak egy mélyreható kutatás során leltem rá, amikor disztópákat keresgéltem. Nem egy könnyű délutáni filmecske, ahogy a könyv sem egy mókás sztori, de kár lenne kihagyni! Én mindkettőt erősen ajánlom, garantáltan másképp fogtok ránézni az elektronikai kütyükre.

– Barátaim, Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszesebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben.

Pierce Brown: Vörös lázadás

Nem is tudom, kell-e magyaráznom, hogy miért kötelező olvasni ezt a könyvet. Moly.hu-n jelenleg 90%-os értékelésen áll. Nem hiába.

Nem egy megszokott hollywood-i sztori, hanem kőkemény, arculcsapós történet. Bár elvileg young adult besorolást/cimkét is kapott, én még sem mondanám annak. A főhős, Darrow a Marson él, kasztja szerint Vörös, és az a feladata, hogy a többi ember számára élhetővé tegye a bolygót. A legalacsonyabb kasztba tartozik, naponta kockáztatja az életét, és még sosem látta az égboltot. Azt gondolja, hogy egy szent feladatot teljesít, és meg sem kérdőjelezi, hogy neki éppen ott a helye, ahol. Csak aztán később kiderül, hogy a bolygó már rég élhető, csak a társadalom vezető rétege, az Aranyak ezt szépen el akarták rejteni előlük.

A könyv első fele nagyon szépen megteremti a hangulatot, részletesen elénk festi a világot, amiben Darrow és a Vörösök kasztja él. Egy kicsit az Éhezők Viadala ráhatás érezhető volt, de ez annál sokkal borúsabb történet, szinte túlteng a tesztoszterontól. Szerintem inkább a Battle Royal-ra vagy a Beavatottra hajazott, de ez megbocsátható az írónak, hiszen 2014-ben jelent meg, és akkoriban elég nagy hype-t kaptak az ilyen jellegű sztorik. Vannak összecsengések ezekkel a könyvekkel, ám az olvasása alatt mégsem éreztem volna, hogy unalmas és nem tud újat mutatni.

A történet  sokkal mélyebb, mint elősre tűnik, nem csak egy fiúcska kitöréséről szól, hanem arról a kemény útról és munkáról, hogy a társadalmat megszabadítsa az elnyomástól. Van itt, kérem szépen intrika, cselszövés, karakterfejlődés, bosszúvágy rendesen. Tetszett, hogy egyaránt épít a római kultúrkörre, és vannak benne latinos nevek. Félig meddig a Harry Pottert is eszembe juttatta, amikor az iskolában is istenek házaiba sorolják a fiatalokat, de ez egyáltalán nem hátrány 🙂 . Én tökre imádnám, ha készülne belőle film is, biztosan nagy sikere lenne a mozikban, nem csak a fiatalokat vonzaná, hanem az idősebb közönséget is.

A magyar fordítás is sokat nyom a latban, hogy megkedveljük, ezért mindenképpen gratula. Hogy ezzel a szófordulattal éljek: szarveretesen jó volt!

Olyanok a mártírok, mint a méhek. Erejük csakis a halálukban mutatkozik meg. Hányan lennétek képesek feláldozni magatokat, tudván, hogy ellenségeteket nem pusztíthatjátok el, legfeljebb némi fájdalmat okoztok neki? Egyikőtök sem, felteszem…

---