Bár eddig főként csak a regényírásról írtam, ezért néhányszor már érintettük a novellákat, és bár maga az írás folyamata, bizonyos írástechnikai részek nem (vagy csak kicsiben) térnek el novellaírás esetében, ám mégis vannak olyan szempontok, amik segíthetnek nekünk, hogyan tegyünk le az asztalra egy jó novellát.
Novella akkor kerekedhet egy történetből, hogyha csak egy konkrét jelenet vagy egy alapszituáció fogalmazódik meg bennünk, de a sztori nem nyúlik elég hosszúra vagy nem szükséges, hogy bővebben is kibontsuk. Novellák körébe soroljuk a kb. 5-30.000 karakteres írásokat (persze vannak egypercesek és hatszavas történetek is), ennél hosszabbak már kisregénynek hívandó. A legnagyobb kihívás az író számára, amikor novellázni kezd, hogy néhány oldalban fejtsen ki egy sztorit, és annak legyen eleje-közepe-vége, legyen cselekménye, konfliktusa, és a novella talán legelengedhetetlenebb része a csattanó.
A novella név az olasz nyelvben eredetileg olyan történetet jelentett, amely a mindennapi élet új helyzeteiből és eseményeiből veszi tárgyát; ez különböztette meg az epikától, amely a köztudatban élő mondai anyagból merített. Novella azért is igazán kedvelt az írók körében, mert tökéletes arra, hogy gyakoroljunk, a blogomon is publikált írástechnikai feladatokat egy-egy rövid novella (vagy jelenet) megírásával is kipróbálhatjuk.
Összeszedtem néhány tudnivalót, amit érdemes fejben tartani, ha novellázni kezdünk.
#1 Használj csak néhány szereplőt és egy nézőpontot
Egyszerűen a novella nem arra hivatott, hogy rengeteg szereplő ügyes-bajod dolgait megírjuk és több nézőpontot felváltva használjuk. Az olvasók nagy része azért szereti a novellákat, mert olyan olvasmányt keresnek, amit néhány perc vagy maximum egy/félóra alatt elolvashatnak. Nem arra vágynak, hogy belemerüljenek a Trónok harcába, hanem a buszmegállóban, vonaton, ebédszünetben egy kicsit kikapcsolódhassanak, csak bizonyos ideig kösse le valami a figyelmüket.
A novella rövid, tehát nincs helye hosszú párbeszédeknek, sok esetben nem is azon van a hangsúly, hogy a karakterek beszélgetnek egymással, hanem hogy mi történik a háttérben, mi zajlik le egy szereplőben.
#2 – A történet csak egy időben játszódjon
Hogyha egy olyan írást tervezel, amiben ugrálni kell az időben, ahhoz, hogy rálássunk az egész sztorira, akkor talán nem is ez a megfelelő tér és idő, ami elmeséli a sztorit. Kevés ok van arra, hogy egy novellában szükség legyen flashbackre (időbeli visszaugrásra) vagy flash-forwardra (előreugrásra). Mint a regény esetében, itt is fontos, hogy először készüljön egy vázlat a cselekményről, utána döntsük el, hogy feltétlenül szükséges-e, hogy az időben ugráljunk vagy az olvasó anélkül is megkapja az üzenetet.
#3 – Legyél kegyetlen szerkesztő
A novella megköveteli az ádáz szerkesztést. Nem azért, mert az olvasó ne vágyna arra, hogy megcsillogtasd a tehetséged, vagy nem vágyik szép mondatokra, ám nem szabad a ló túloldalára esni sem. Minden sort gondosan át kell nézni, hogy az valóban elősegíti-e a karaktert abban, hogy előrébb jusson, mondatról mondatra szét kell cincálni a szöveget. Igen, ez szükséges. Minden mondat, ahol egyhelyben toporgunk, az kihúzásra vár. Faulknernek igenis igaza volt, amikor az tanácsolta íróknak, hogy “öld meg kedveseidet”. Ez nem csak egyes szereplőkre, karakterekre vonatkozik, hanem magára a mondatokra is. Ne félj szerkeszteni, húzd ki bátran, ami nem oda illik!
Ajánlom figyelmedbe az egyik legismertebb novellaírót, Ernest Hemingwayt, aki nem csak hatszavas novellájáról vált híressé, hanem arról, hogy nem ismert könyörületet szerkesztés terén. Ő minden olyan fölösleges mondatot, szót kihúzott a kéziratokból, amik nem segítették elő a cselekményt. Forgassátok az írásait bátran.
#4 – Kövesd az általános történetmesélési struktúrát
Azt mondanom sem kell, hogy egy kezdő írónak is tudnia kell, hogyan épül fel egy történet cselekménye. Ha mégsem vagy tisztában vele, akkor ajánlom figyelmedbe korábbi bejegyzésemet erről. Bármennyire is vagyunk kísérletező kedvűek, valaminek történnie kell a novellában – vagy legalábbis az olvasónak azt kell éreznie, hogy valami történik. A novellák gyakran olyan sztorit dolgoznak fel, amelyek a felszínen úgy tűnnek, mintha a banális mindennapokról szólnának, de valójában mélyebb érzelmi jelentést rejtenek magukban.
Győződj meg róla, hogy az első és az utolsó sorok a legerősebbek a történetben – először megragadni kell tudni az olvasót, majd ne felejtsd el a csattanót és a horgot sem a végén.
#5 – Tudd, mikor kell szabályokat szegni
Biztosan sokszor hallottátok már ezt a tézist, hogy a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Félig-meddig igaz és egyet is értek vele. Nagyon sok író a süllyesztőben végezte volna, hogyha követi az irodalmi szabályokat és nem szegi meg őket. Alexander Steele, a híres New Yorki Gotham Irodalmi Műhely dékánja azt mondta egyik workshopja során, hogy a novellák tökéletesek arra, hogy kísérletezzünk, hiszen nem szükséges, hogy egy sztorit 300 oldalban megírjunk, elég csak egy jelenet, hogy kibontsunk az ötletet. Alexander Steele-nek egyébként van egy tök jó kézikönyve is (Kezdő írók kézikönyve), magam is gyakran forgatom, mert nemcsak részletesen elmagyaráz mindent az írástechnikáról, szereplőkről, konfliktusról, dramaturgiáról stb., hanem gyakorló feladatok is vannak benne, amik segítenek ezt a tudást rögzíteni.
Összegezvén ezt tudom mondani, hogyha ezek a pontok nincsenek meg, vagy csak részlegesen, akkor érdemes elgondolkodni, hogy novella helyett inkább egy regényben, esetleg kisregényben írjuk meg a fejünkben megfogant sztorit.
Továbbá ajánlom nektek olvasásra olyan nagyszerű elmék novelláit, mint Ernest Hemingway, Stephen King, Philip K. Dick, Örkény István, Agatha Christie, Kosztolányi Dezső, Alfred Hitchcock vagy Csáth Géza.
Jó írást kívánok! 🙂
____
🚀
Bátran oszd meg gondolataidat vagy kérdéseidet a hozzászólásokban!
Iratkozz fel, hogy értesítést küldhessek neked a friss bejegyzésekről.
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás