A novella és a regény sokféleképpen különbözik, de a legfontosabb szempont az, hogy mennyi ideig készül, és hogy milyen hosszúra nyúlik. Bár viszonylag ritka, hogy egy író évekig dolgozik egy novellán, de egy átlagos regény megírása 3-7 évig is tarthat (kivéve ha olyan szuperképességeid vannak, mint Nemere Istvánnak, Danielle Steelnek vagy a spanyol Lope de Vegának, akinek színdarabjainak száma ezernyolcszázra tehető.) Ha az életed igen nagy részét elkötelezed egy projektre – és itt most egy regény megírására gondolok -, biztos akarsz lenni abban, hogy az ötleted vagy a sztori elég jó-e.
Most néhány pontban megpróbálom neked összeszedni, azokat a kérdéseket, amiket érdemes feltenned magadban, amikor nekiülsz egy regény kidolgozásának vagy írásának.
#1 – Történik-e valami?
Tudom, ez így elég banálisan hangzik, hiszen mindenki azért kezd el gondolkodni egy adott ötleten, hogy végül azt valamilyen formában papírra vesse, mert valamit megmozgatta a fantáziáját, valami foglalkoztatja az adott témában. De akkor miért merülhet fel a kérdés bennünk, hogy vajon történik-e valami? Nagyon egyszerűnek tűnhet, de sok ember számára a cselekmény az egyik legnehezebb kidolgozandó elem.
Győződj meg róla, hogy a történeted elég erős konfliktust tartalmaz-e. Valaminek történnie kell, ami a karakter életét feje tetejére fordítja, és ennek a tapasztalatnak köszönhetően karaktereben változásoknak kell végbe mennie, fejlődnie kell. Ha az ötleted nem tartalmaz konfliktust (vagy elég jó konfliktust), akkor nem állsz teljesen készen az írás megkezdésére. Ha azonban szenvedélyesen hiszel az ötletedben, és úgy érzed, hogy a cselekmény szépen lassan kibontakozik és folyamatosan fenntartja az olvasók érdeklődését, akkor láss hozzá.
#2 – Fog érdekelni másokat?
Ha ezt a bejegyzést olvasod, akkor valószínűleg törődsz az olvasóiddal. Valószínűleg reménykedsz is abban, hogy egyszer kiadják a könyvedet. Ha ez a célod, és 3-7 évig fogsz dolgozni egy regényötleten, akkor vizsgáld meg, hogy mások érdeklődnek-e a munkád iránt vagy sem. Persze, nem mindenki kezdi úgy az ipart, hogy már jelentős olvasótáborral rendelkezik, de nagyon sok lehetőség adott, hogy kikérd mások véleményét.
Ha saját blogot vezetsz, akkor megkérheted régi olvasóid, hogy mondjanak pár szót az ötletről. Ha mindig is a fióknak írogattál, akkor mutasd meg néhány családtagodnak, barátnak. Nem kell az egész sztori, elég hogyha vázlatosan elmondod nekik, hogy miről is szólna a könyved. Akkor csinálod jól, hogyha nemcsak bizonyos korosztályú embereket kérdezel meg (pl. nem csak fiatalokat, iskolatársakat), hanem minél szélesebb körben, idősebbek véleményét is kikéred. Nem fog mindenkit érdekelni az adott téma, de idősebb ismerősök felhívhatják a figyelmed néhány gyengeségre vagy tanácsokat adhatnak, főleg akkor ha olyan ötleten dolgozol, ami mondjuk az ő gyerekkorukról szól.
Hogyha aktív tagja vagy egy könyves / írós közösségnek, akkor kereshetsz bétákat, hogy segítsenek kibontani az ötletet, nekik is lehetnek jó ötleteik, amik túllendíthetnek egyes bizonytalan szakaszokon.
Nemcsak azért érdemes kikérni mások véleményét, hogy felmérd a reakciókat, hanem esetleg olyan tanácsokat kapj a megkérdezettektől, amik csiszolnak néhány részleten, vagy felhívják a figyelmed apró hibákra, következetlenségekre.
#3 – Vállalsz kockázatot?
Miért mennél a mainstream felé, hogyha dobbanthatsz nagyot is? Tudom, hogy nehéz elszakadni bizonyos zsánerektől. Az, hogy milyen könyveket szeretünk olvasni nagyban befolyásolja, hogy milyen stílusú ötleteken törjük a fejünket. Ez sokszor hátrányt jelent az olyan írókkal szemben, akik inkább a belső hangjukra figyelnek és olyan egyedi ötlettel állnak elő, ami ritka a piacon.
Minden évnek megvannak a maga slágerei. Régen a detektív regényeket, Agatha Christie-t, Doyle-t, Rejtő Jenőt olvastunk, aztán orvosi krimiket és hősszerelmes sztorikat, utána berobbant a vámpír és vérfarkas láz, manapság alakváltók, tündérek, zombik, természetfeletti lények, disztópiák a menők, illetve legújabb trend a női pszichothriller. Kecsegtető, tudom. Csak az a baj, hogyha a trendek után megyünk, mire megírunk egy kéziratot, addigra a téma már rég lecsengett. Persze mázlid van, hogyha gyorsíró vagy és egy hónap alatt megírsz egy értékelhető regényt, de azért valljuk be, a legtöbb esetben ez sokkal tovább tart. Nem baj az, hogyha néha félretesszük a kéziratot, a könyvkiadásban is vannak hullámvölgyek, egy trend 2-4 évig eléldegél, utána lecseng. Ne féljünk ücsörögni a kéziraton, majd néhány év múlva vegyük elő újra.
#4 – Elég érdekes-e számodra?
A legfontosabb ember, akinek el kell adnod az ötleted, az saját magad vagy. Ha a történet végig leköti a figyelmed, akkor az olvasót is le fogja. Ezért érdemes olvasói szemmel is többször átolvasni a könyvet, próbálj meg elszakadni attól, hogy most a saját írásodról van szó. Próbálj meg külső szemmel ránézni, hogyha te magad vennéd a kezedbe, akkor elég izgalmasnak találod-e hogy végigolvasd, vannak-e benne laposabb részek, vagy olyanok, amiken még erősen javítani kellene vagy talán kihúzni?
Fontos, hogy nemcsak az olvasásnak, hanem az írási folyamatnak is szórakoztatónak kell lennie. Tudom, néha nagyon nehéz, olyankor nem szabad erőltetni az írást, pihentetni kell. Hogyha nem köti le a figyelmed, elkalandozol vagy már egy új ötleten töröd a fejed, akkor az írás nem elég jó, ezt a saját tudatalattid üzeni neked.
Sok írónak rengeteg fiókban porosodó ötlete, kézirata van. Ne feledd, hogy az írásba fektetett idő nem volt felesleges még akkor sem, ha a kéziratod nincs megérve a publikálásra (vagy el sem készült), hiszen ezalatt a folyamat alatt is gazdagodtál tudással, főként akkor, hogyha béták, előolvasók is a segítségedre voltak, akik tanácsokkal láttak el.
#5 – Túl mereven ragaszkodsz az eredeti ötlethez?
Az írás egyik fontos lépése a javítás, átírás. Nem baj, ha a történet másként alakul, mint szeretted volna. Ne keseredj el, hogyha az előzetes vázlatok már nem is hasonlítanak a megszületett kéziratra. Ez helyes és okos folyamat, ez mutatja, hogy érdeklődésed, véleményed, személyiséged változik. Nem szabad, hogy a túlzott merevség gátolja az írási procedúrát. Ha néhány új ötlet van születőben, akkor azok még segíthetnek a kezdeti esetlen történet fejlődésében is.
A változás nagy része írás közben történik, és fontos, hogy szabadon engedd a fantáziád, engedd, hogy a történet elmesélje magát. Végül lehet, hogy úgy döntesz, nem használod fel minden aspektusát, azokat későbbre is elraktározhatod, mondjuk további részekhez.
Jó írást kívánok! 🙂
Írásról, inspirációról, könyvekről 