Young Adult, New Adult vagy felnőtt regény: mi a különbség, és honnan tudhatod, melyiket írod?
Elég ránézni egy könyves közösség hozzászólásaira, és máris kiderül, mennyi bizonytalanság övezi ezeket a megjelöléseket. Ha a főszereplő tizenhét éves, akkor a regény biztosan YA? Ha elmúlt tizennyolc, már New Adult? A felnőtt regényben pedig kizárólag harmincas-negyvenes emberek szerepelhetnek? Egyik…
Olvass tovább >>>
Csehov puskája a gyakorlatban: minden részletnek „el kell sülnie”?
Anton Csehov 1889. november 1-jén Alekszandr Lazarevnek írt levelében egy színpadi monológot bírált. A szövegrész szerinte fölöslegesen állt ki a darabból, sokat ígért a nézőnek, mégsem kapcsolódott érdemben sem a történethez, sem a színpadi hatáshoz. Ekkor fogalmazta meg a később…
Olvass tovább >>>
Komfortkönyvek: miért olvasunk újra olyan történeteket, amelyekben már semmi meglepetés nincs?
A komfortkönyv nem feltétlenül a legjobb könyv, amit valaha olvastunk, nem is biztos, hogy irodalmilag hibátlan, fordulatos vagy különösebben friss regényről van szó. Inkább olyan történet, amelyhez valamiért folyton visszatérünk és újból a kezünkbe fogjuk. Első ránézésre ez ellentmond annak,…
Olvass tovább >>>
Kettős idősík: hol és hogyan érjen össze a két történet?
A kettős idősík első pillantásra hálás szerkezeti megoldásnak tűnik. Az egyik történet a múltban játszódik, a másik a jelenben; az egyikben megszületik egy titok, a másikban valaki megpróbálja feltárni. Régi levelek kerülnek elő, családi legendák repedeznek meg, egy ház falai…
Olvass tovább >>>
Mit kezdj azzal, ha minden bétaolvasó mást mond?
A bétaolvasók használata széles körben elterjedt, de meglepően kevés írás született arról, hogy az írók hogyan használják őket, és hogyan segítenek, vagy egyáltalán segítenek-e. A legtöbb cikk arra összpontosít, hogyan találjunk bétaolvasókat, most viszont arról olvashatsz, mi van akkor, hogyha…
Olvass tovább >>>
Könyvmarketing – Ki a könyved valódi olvasója? Célcsoport-meghatározás íróknak
Amikor egy írótól megkérdezik, kinek szól a könyve, feltűnően gyakran érkezik ugyanaz a válasz: mindenkinek, aki szereti a jó történeteket. Ez kedvesen hangzik, csak ennél sokkal konkrétabban kell megjelölni az olvasóidat. Minden olvasó szereti a jó történeteket, ahogy minden étterem…
Olvass tovább >>>
Fordított időrend: mikor erősíti a kéziratot, és mikor marad puszta trükk?
Kevés szerkezeti megoldás ígér olyan gyorsan különlegességet, mint amikor egy történet a végével kezdődik, aztán jelenetről jelenetre visszafelé halad az időben. Már az első oldalon láthatjuk a tönkrement házasságot, a felbomlott barátságot, a holttestet, a vallomást vagy a börtönből szabaduló…
Olvass tovább >>>
Írástechnika – A mellékszereplők titkos hatalma
Az olyan mellékszereplők megalkotása, akikbe az olvasók beleszeretnek, jelentősen fokozhatja az olvasói élményt, és elmélyítheti az általad teremtett világot. A főhős ritkán attól lesz emlékezetes, amit magáról állít, sokkal inkább attól, ahogyan mások mellett viselkedik. Ha a gyengén használt mellékszereplőnek…
Olvass tovább >>>
Mit tanulhat a regényíró a sorozatíróktól? – Cliffhangerek, epizodikus szerkezet, karakterfejlesztés
A jó sorozatíró ugyanazzal küzd, amivel a regényíró: hogyan tartsam bent a nézőt vagy olvasót a történetben? Hogyan adjak neki elég választ ahhoz, hogy ne érezze átverve magát, de elég kérdést ahhoz, hogy tovább akarjon menni? Ha ma megkérdezel valakit,…
Olvass tovább >>>
Béta olvasók, korrektorok és szerkesztők – ki mire való?
Avagy a kéziratfejlesztés különböző fázisai, és hogy mikor kinek érdemes megmutatnod a szövegedet Az egyik leggyakoribb kérdés, amit kezdő íróktól hallani: kell-e szerkesztő a kézirathoz, vagy elég, ha néhány béta olvasó átnézi? Őszintén? Már maga a kérdés is sántít egy…
Olvass tovább >>>
Miért érdemes megőrizni a befejezetlen kéziratokat?
A fiókban porosodó szövegek valódi értéke Valahol a gépeden biztosan van egy mappa, amelyet már jó ideje nem nyitottál meg. Talán évek óta kerülöd. Félbehagyott fejezetek lapulnak benne, valaha fontosnak hitt történetkezdemények, karakterek, akiket egy időben nagyon szerettél, aztán valahogy…
Olvass tovább >>>
Nyitott vég vagy lezárt vég? – Mikor melyik a jobb döntés, és hogyan lehet a nyitott véget mégis kielégítővé tenni?
A befejezés az egyetlen olyan pontja a regénynek, amelyet az olvasó biztosan nem felejt el. Az első mondaton esetleg átsiklik, egy jelenetet kihagyhat, de az utolsó oldal az megmarad. Ez az a pillanat, amely eldönti, hogy az olvasó ajánlja-e a…
Olvass tovább >>>
Írástechnika – Cselekményvezérelt vagy karaktervezérelt regény: Mi a különbség?
Avagy a plot-driven és character-driven regények különbsége és hogyan keverheted a kettőt. Amikor valaki elkezd regényt írni, előbb-utóbb szembetalálja magát egy alapkérdéssel, amit ritkán tesznek fel hangosan, mégis mindenki érzi: a karaktereim mozgatják a cselekményt, vagy a cselekmény mozgatja a…
Olvass tovább >>>
Írástechnika – A klisék felismerése kezdőként
A klisékről beszélni írástechnikai körökben mindig kicsit kényelmetlen. Nem azért, mert ne lennének valós problémák, hanem mert a „klisés” bélyeg túl gyakran válik ítéletté. Kezdő íróként pedig különösen nehéz helyzetben vagy: honnan kellene tudnod, hogy egy gondolat, kép vagy jelenet…
Olvass tovább >>>
A jövő árnyéka – Hogyan működik az előreutalás (foreshadowing)?
Az előreutalás az egyik legfélreértettebb írástechnikai eszköz. Sokan úgy gondolják, hogy titkos jelek elrejtését jelenti, mások szerint pusztán fölösleges hatásvadászat. Valójában a foreshadowing strukturális gondolkodást igényel.
Olvass tovább >>>
Írástechnika – A feszültség építése akciójelenetek nélkül
A feszültséget sokan ösztönösen a mozgással azonosítják: autósüldözéssel, verekedéssel, pisztolydördüléssel, ajtócsapkodással. Pedig az olvasó nem attól lapoz tovább a könyvben, mert folyton váratlan dolgok történnek a főszereplővel, hanem mert valami fontos forog kockán, és ennek következményei lesznek.
Olvass tovább >>>
Miért normális, ha utálod az első kéziratod?
Mert az első változat nem arra van, hogy szeresd, hanem arra, hogy átírhasd. Ez az a mondat, amit a legtöbb írónak nem mondanak el időben, pedig rengeteg fölösleges önostorozást spórolna meg. Az első verzió azért fájdalmas, mert túl közel van…
Olvass tovább >>>
Visszajelzések feldolgozása íróként – Hogyan fogadjuk a kritikát?
A kézirat leadása után mindig van egy furcsa, üres csend. Nem hosszú, de nagyon intenzív. Olyasmi, mint amikor elküldesz egy üzenetet, megjelenik alatta a látta, és onnantól csak bámulod a kijelzőt. Tudod, hogy most már nincs nálad a labda, mégis…
Olvass tovább >>>
Írástechnika – Trauma ábrázolása hitelesen, avagy mitől lesz igazi, és mitől válik hamissá
A trauma a regényekben sokszor úgy jelenik meg, mint egy jól körülhatárolható múltbeli esemény: történt valami rossz, esetleg több is, és innentől kezdve a szereplő „traumatizált”. Mintha lenne egy pont a történetben, ahol átbillen minden, és onnantól ezt a címkét…
Olvass tovább >>>
A lezárás utóélete – Hogyan dolgozik tovább egy regény vége?
A befejezésekről sokszor úgy beszélünk, mintha azoknak mindenképpen rendbe kellene tenniük a történetet. Mintha a vég dolga az lenne, hogy elsimítsa a feszültséget, lezárja a szálakat, és megnyugtassa az olvasót: végül minden a helyére került. Csakhogy az igazán emlékezetes regények…
Olvass tovább >>>
Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.