Az olyan mellékszereplők megalkotása, akikbe az olvasók beleszeretnek, jelentősen fokozhatja az olvasói élményt, és elmélyítheti az általad teremtett világot.
A főhős ritkán attól lesz emlékezetes, amit magáról állít, sokkal inkább attól, ahogyan mások mellett viselkedik. Ha a gyengén használt mellékszereplőnek egyetlen dolga az, hogy kérdez, bólogat, információt húz ki a főhősből, vagy elmondja azt, amit az író nem tudott ügyesebben beleszőni a jelenetbe, akkor nem is igazán jó mellékszereplő. A jó mellékszereplő nemcsak a főhős körül kering, hanem a saját pályáján mozog, és nagyon is fontos szerepet tölt be a főhős mellett.
A mellékszereplő egyik legerősebb feladata, hogy kontrasztban legyen a főszereplővel. Ha a főhős zárkózott, visszahúzódó, mellé lehet tenni valakit, aki túl sokat beszél. Egy amatőr nyomozónak szüksége van egy barátra vagy rokonra, aki hozzáfér belső információkhoz – egy rendőr, egy magánnyomozó vagy egy bűnügyi tudósító megfelelő lesz erre a feladatra. Fontos, hogy a jellemvonások legyenek kiengyensúlyozottak, egészítsék ki egymást.
Sok műfajban a legfontosabb mellékszereplő egy segítő is egyben. Gyakorlatilag minden krimi főszereplőjének van egy. Sir Arthur Conan Doyle mellékszereplők teljes arzenálját adta Sherlock Holmesnak. Ott volt Dr. Watson vagy a skót háziasszony, Mrs. Hudson. Harlan Coben egykori kosárlabdasztárból lett sportügynökének, Myron Bolitarnak van egy gazdag, szőke, elegáns barátja, Windsor Horne Lockwood. De A Gyűrűk Ura hobbitjai, Pippin és Trufa, Dickens Twist Oliver című regényének Agyafúrt Vagánya és a Harry Potter sorozat Hagridja, Dumbledore professzora mind kiváló példái a mellékszereplőknek az irodalomban.
Egy jól megírt mellékszereplőnek határozott karakteríve, erős nézőpontja és egyértelmű személyiségjegyei vannak. Sok esetben olyan típusú karakterek lesznek, akiket az olvasó a saját életéből ismerhet, és – a főszereplőkhöz hasonlóan – fejlődnek és változnak a történet során.
A jó mellékszereplő nem lopja el a rivaldafényt a főhős elől, hanem hagyja kiteljesedni. Rávilágít valamire, amit a főhős egyedül nem tudna megmutatni, tanácsot ad neki, támogatja, önti belé a lelket, vagy éppen, megmenti az életét. Mint Samu és Frodó, vagy Harry és Lupin vagy éppen Piton kapcsolata.
A mellékszereplők életet adnak a karakterednek, de mindegyiküknek különleges szerepet kell játszania a történetben. A mellékszereplők kezdetben lehetnek sztereotípiák: egy odaadó feleség, egy nyafogó anyós, egy ügyetlen asszisztens, egy macsó zsaru vagy egy dörzsölt ügyvéd. A főhős legjobb gyerekkori barátja, a szomszéd, vagy egy munkatárs. Amikor belekezdesz az írásba, ha nagyobb szerepeket szeretnél rájuk bízni, akkor túl kell lépned a sztereotípiákon, és ki kell bővítened őket, összetett karakterekké kell alakítanod őket.
Néhány fontos szabályt érdemes észben tartanod, amikor megformálod a mellékszereplőket:
- Az első, hogy ne adj neki szerepet személyiség helyett. Az nem karakter, hogy „a legjobb barátnő”, „a mogorva főnök”, „a vicces kolléga” vagy „a gyanús szomszéd”. Ezek csak címkék. Fontos, hogy legalább olyan jól ismerd, mint a főhőst.
- A mellékszereplőknek is háromdimenziósaknak kell lenniük, akárcsak a főszereplőknek. Íróként az a feladatod, hogy megismerd a karakteredet azáltal, hogy megfigyeled, hogyan lépnek interakcióba a körülöttük lévő világgal. Legyenek legalább olyan alaposan kidolgozva, mint a főhős. Mégha nem is használsz fel mindent az írás során, akkor is ismerned kell a mellékszereplőidet. Gondolj csak bele, mennyi mindent tudtunk meg Dumbledore-ról a hét kötet alatt.
- Minden mellékszereplő akarjon valamit a jelenetben, ne csak lézengjenek. Nem kell nagy dologra gondolni. Elég, ha csak haza akar menni, el akar hallgatni valamit, jó benyomást akar kelteni, vagy épp azt akarja, hogy a főhős végre békén hagyja. A jelenet akkor válik érdekessé, hogyha a mellékszereplő nem mindig ugyanazt akarja, mint a főhős. Kedvenc ilyen párosom Carl Mørk és Assad párosa a Q-ügyosztályból. Imádom, hogy ennyire mások, a cívódásaikat, beszólásaikat.
- Ne magyaráztasd vele a főhőst. Nagyon csábító, amikor egy barát vagy rokon kimondja, hogy „te mindig ilyen voltál”, de ez többnyire olcsó megoldás. Sokkal erősebb, ha a mellékszereplő viselkedése kényszeríti ki a főhős reakcióját.
- Bánj óvatosan a túl színes mellékszereplőkkel. Egy harsány figura könnyen elviszi a jelenetet, főleg, ha jó a humora, erős a múltja, vagy látványosabb a sebe, mint a főhősé. Ez nem baj, amíg a jelenlétével a főhőst mélyíti. Ha viszont az olvasó már jobban kedveli a mellékszereplőt, miközben a főszereplő érdektelenné válik mellette, ott valamit újra kell gondolnod.
- Szánj időt a párbeszédek helyes megírására. Ahhoz, hogy a párbeszédek helyesek legyenek, meg kell értened, hogyan beszélnek a szereplőid. Ezt valószínűleg befolyásolja, hogy honnan származnak, a társadalmi osztályuk, a neveltetésük és számos egyéb tényező. A mellékszereplők ne legyenek ugyanolyanok, mint a főszereplő, minél színesebb a gárda, annál mélyebb lesz a sztorid.
- Adj minden mellékszereplőnek egy nevet, amely illik a személyiségéhez, és ügyelj arra, hogy olyan neveket válassz, amelyek segítenek az olvasónak emlékezni, hogy ki kicsoda. Némi etnikai hovatartozás megadásával a karakter neve is könnyen megjegyezhetővé válik.
- A mellékszereplők számára elengedhetetlenek a könnyen azonosítható hibák és sebezhetőségek. A tökéletes karakterek irreálisnak és távolinak tűnhetnek, de azokkal, akik küzdenek, hibákat követnek el és idővel fejlődnek, könnyebb azonosulni. Mutasd meg emberi oldalukat a félelmeiken, álmaikon és személyes fejlődésükön keresztül.
Hasznos linkek, olvasmányok:
https://www.masterclass.com/articles/how-to-write-supporting-characters