Írástechnika – Fontos, hogy történetedben mindenképpen legyen antagonista?

Érdekes kérdést tett fel az egyik ismerősöm, aki tanácsot szeretett volna kérni történetével kapcsolatban. Ő azt az okos kérdést tette fel, hogy mindenképpen kell-e egy sztoriba antagonista? Azért gondolom azt, hogy ez egy fontos kérdés, mert nem feltétlenül egyértelműen jön a válasz mindenkinek.

Egy kis emlékeztető, ki is az az antagonista?

Az irodalomban antagonistának nevezzük ezt a karaktert (vagy karaktercsoportot), aki vagy ami akadályt állít a főhős elé. A leggyakrabban egy olyan karakterről van szó, akinek vagy saját célja van, ami a főhősével szemben áll, vagy megpróbálja megakadályozni, hogy a főhős sikerrel járjon saját céljának elérésében. Az antagonista szó egyébként egy görög szóból származik, ami annyit tesz “versenyző” vagy “rivális ellenfél”.

Ha az antagonistákról bővebben olvasnál, korábban írtam már egy cikket róluk.

Szóval fontos, hogy mindenképpen legyen antagonistánk?

A válasz: igen.

Minden történetnek kell, hogy legyen antagonistája. Csakhogy sokszor nem egyértelmű, hogy ki is az. A legtöbb esetben arra gondolunk, hogy az antagonistát csak egy konkrét karakter személyesítheti meg. Nagyon sok történetben nem egy konkrét szereplő az antagonista, hanem:

  • lehet az akár több szereplő is, mint a Rómeó és Júliában a két főszereplő családja
  • a Zabhegyező-ben a mesélőn, Holden Claufield-en kívül például majdnem mindenki más antagonista
  • lehet akár maga a társadalom, amivel a főhős szembetalálja magát (George Orwell 1984 című regénye)
  • egy vállalat vagy cégcsoport, mint Az Útvesztőben vagy A cégben.
  • ezt a szerepet betöltheti egy természeti csapás, vihar vagy földrengés (mint a Sodródás című film alapjául szolgáló Red Sky in Mourning: A True Story of Love, Loss, and Survival at Sea könyv Tami Oldham Ashcraft tollából)
  • és olyan is van, hogy a konfliktusok forrását nem egy antagonista testesíti meg, hanem a főhős saját maga szülte belső akadálya, mint például a Büszkeség és balítéletben Elizabeth Bennet makacssága és gőgössége

De miért is fontos, hogy legyen egy meghatározott antagonista?

Az antagonista szerepe az, hogy nehezítse a főhős dolgát, problémát okozzon és a protagonista minél később, minél nehezebben érje el a célját. A legtöbb esetben persze a főszereplő erkölcstelen, kevésbé szimpatikus, negatív oldalát testesítik meg, minden olyan rossz tulajdonsággal felvértezve, amik a főhősben egyébként nem találhatóak meg. Gyakran eredendően gonosz, velejéig romlott karakterként vannak ábrázolva. Kiváló példa rá a mesékben vagy képregényekben megtalálható antagonisták, akiknek minden vágya, hogy kiszúrjanak a főszereplőkkel.

A főhős fejlődése szempontjából igenis fontos, hogy legyen egy antagonista (még ha az nem is egy konkrét személy), hiszen a cselekmény ettől lesz érdekes, az olvasó azt szeretné látni és tudni, a főhős miként veszi az elé görgetett akadályokat. Ha nincs antagonista, nincs konfliktus és akkor nincs sztori sem.

A legtöbb történetben többféle antagonista is szerepel, belső vagy külső konfliktusok nehezítik a főhős dolgát. A leghosszabb út című Sparks regényben például a regény első felében a főhős, Landon büszkesége jelenti a fő akadályt, míg a könyv második felében Jaime halálos betegsége van középpontban. A tűz és jég dalában a legtöbb szereplő antagonista is egyben, hiszen más karakterek útját keresztezik, nehezítik, de egyébként a főellenség a Másokban testesül meg. Stephen King Ragyogás című regényében bár úgy tűnik, hogy maga a főszereplő, Jack Torrance válik antagonistává, de valójában a Szépkilátás Hotelben munkálkodó gonosz erők miatt válik őrültté.

Ha több konfliktusforrást jelenítünk meg a történetben, az nem feltétlen erősíti az elbeszélést, de mélységet ad a sztorinak. Ezért csak a minél bonyolultabb cselekmény végett ne halmozzuk tele antagonistákkal és konfliktusokkal a történetünket. A hangsúly itt is a megfelelő egyensúlyon van. Arra mindenképpen figyeljünk oda, hogy az antagonista szerepe ne legyen erőltetett, ne csak azért legyen jelen a történetben, mert szükség van rá, de tettei és motivációja nincs kellően megalapozva.

Források: https://www.tckpublishing.com/antagonist/

https://www.thebalancecareers.com/antagonist-1277104

Smiley, Sam (2005): Playwriting: The Structure of Action

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: