Reklámszakemberként fontosnak tartom kiállni amellett, hogy a szakmának igenis kiemelt fontossággal kell azt vizsgálnia, hogy egy-egy márkamegjelenés/hirdetés vagy éppen a különböző digitális platformok használata (mobil/tablet) milyen hatással vannak a fiatalabb generációra.
Igen, régen is ezerrel mentek a hirdetések a tévében, én is nyaggattam a szüleimet a legújabb Play-Doh gyurmák, Polly Pocket vagy a LEGO miatt – amit persze sosem kaptunk meg tesóimmal -, de manapság elborzasztanak azok a kutatások és cikkek, amik arról számolnak be, hogy a fiatalabb korosztályban milyen változások mennek végbe, amiért a szüleik nem figyelnek oda kellően, és gyerekeik ne váljanak már óvodás-kisiskolás korukban netfüggővé.
Jól olvastátok, Netfüggővé. Az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiája is sok kutatást végzett, mennyire ártalmas a kisgyerekek mobil- és tablethasználata, kétéves korig nem is ajánlják a képernyőhasználatot. Kétéves korig. Mert van olyan, aki képes a kétéves gyerekének a kezébe mobilt adni.
Megdöbbent, amikor látom a munkába menet a vonaton, hogy az anyuka inkább a kisgyerek kezébe adja a mobilt, csakhogy szegény végre csöndbe maradjon és elfoglalja magát. Persze, könnyebb út, és sok szülőtől hallom azt, hogy ők is csak azért veszik meg a gyereknek a mobilt, mert: “már a Csengének/Beninek is van”, “mert a Milán/Bogi szülei is megengedik, hogy fent legyen Facebookon”, “mert ciki, hogyha neki nincsen”, “mert mi lesz, hogyha valami baja van vagy valaki elrabolja/bántja/megveri és nem tud nekem telefonálni”…
Nem az én dolgom, hogy az ilyen szülőket elítéljem, ez a poszt nem is erről szól, hanem azokról a kezdeményezésekről, amik mostanában egyre népszerűbbek, és úgy tűnik, hogy a nagyobb vállalatok és a reklámszakma is arra törekszik, hogy a digitalizáció korában kiemelten foglalkozzon a gyerekekben lezajló változásokkal, a negatív példák visszaszorításával és a kisgyerekek edukációjával. Ezekből hoztam nektek néhányat, természetesen a blog témájához kapcsolódó jelleggel.
Az egyik kezdeményezés, ami tetszik, nem is igazán csak a gyerekeknek szól, hanem tulajdonképpen minden korosztálynak, és az a JCDecaux “Álljon meg egy novellára” kezdeményezése, aminek keretében a villamos- és buszmegállókban magyar szerzők rövid novelláit jelentetik meg. Duplán is tetszik a kezdeményezés, mert nem csak a járókelőket sarkallják olvasásra, hanem a magyar szerzőket is támogatják. Fontos, hogy nem ismert szerzőkről van szó, bárki beküldheti a novelláját.
A kikerült novellák között gyakran vannak gyerekmesék, kedves történetek is, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, hogy aki találkozik vele, az olvassa el a gyerkőcének. Biztosan szeretni fogják. 🙂
A másik akció igen friss, hiszen január óta a McDonald’s Happy Meal menüjéhez most már nem csak játékok, hanem könyvek is válaszhatóak. Minek vegyük meg a gyereknek az ötvenedik haszontalan kis figurát, amikor könyvet is kaphatna a választott menüje mellé? Én biztosan jobban örültem volna neki.
A következő nem egy hazai példa – legalábbis én még nem találkoztam vele – hanem a szlovén Spar és a DDB Ljubljana reklámügynökség ötlete, hogy egy olyan “mikrokönyvet’ hozott létre, ami ott csücsül minden háztartásban. Kitalálták, hogy a tejcsomagolására nyomtatnak kis meséket, azzal a szándékkal, hogy emlékeztesse és ösztönözze a lakosokat további olvasásra. Az OECD legfrissebb kutatása során felfedezték, hogy Szlovéniában az átlagos műveltség mértéke alacsonyabb volt, mint más európai országban, mivel minden negyedik szlovénnek volt problémája az alapvető írástudással.
A tejen található történetek Bostjan Gorenc–Pizama nevéhez köthetőek, aki díjnyertes szlovén író, gyermek- és ifjúsági könyveit sokan ismerik odakint. A Spar és az ügynökség direkt arra törekedett, hogy a szülők inkább mesét olvassanak lefekvés előtt a gyerekeiknek, ahelyett, hogy mobiltelefonokat, táblagépeket, videójátékokat adnának a kezükbe.
Tökéletes szerintem az asszociáció, mert elősegítette az olvasás újjáélesztését egy olyan termék segítségével, amely minden nap az asztalon van, hiszen egy pohár meleg tej és az esti mesék elősegítik a gondtalan éjszakai alvást. 🙂
A következő kezdeményezés egy amerikai iskolában indult el, ahol a gyerekek nem piros pontot, jó osztályzatot vagy dicséretet kapnak, hanem a tantestület és az igazgató létrehozott nekik egy könyvautomatát. Az automata egy speciális érmével működik csak, amit a gyerekek a tanulmányi eredményeikkel vagy szorgalmukkal érdemelhetnek ki, amiért cserébe választhatnak egy könyvet az automata kínálatából.
Ezt azért látták szükségszerűnek, mert a New York állami Buffalo felnőtt lakosságának körülbelül 30% -a „funkcionálisan írástudatlan”, ami 10% -kal magasabb az országos átlagnál.
Dr. Unseld Robinson igazgatóhelyettes három évvel ezelőtt Long Islandről érkezett az iskolába, ahol látott már korábban könyvautomatát, innen jött az ötlet, hogy maguk is létrehozzanak egyet, csak itt a tanulók eredményeiért cserében választhatnak könyveket. Az igazgatóhelyettes szerint a legtöbb iskola csak arra ösztönzi a gyerekeket, hogy járjanak könyvtárba, de valóságban nagyon kevesen teszik, de azzal a fordulattal, hogy a tanulással nem csak tudást, hanem egy ajándékot is nyerhetnek, arra ösztönzik a gyerekeket, hogy megírják a leckét, jobban teljesítsenek, mindamellett a tanulást összekapcsolják egy pozitív élménnyel is.
Bár voltak korábban is úttörők, az egyik legnevesebb program talán a Pizza Hut nevéhez fűződik még 1984-ből. A gyorséttermi lánc BOOK IT! névre keresztelt programja akkor indult el, amikor Ronald Reagen elnök egy felhívást tett közzé, hogy az amerikai vállalkozások vegyenek részt az oktatásban, ösztönözte is őket, hogy buzdítsák a gyerekeket a tanulásra és az olvasásra. Arthur Gunther, a Pizza Hut akkori igazgatója fiára, Michaelre gondolt, akinek szemprobléma miatt nehézségei akadtak az olvasással.
Az ötlet egészen egyszerű volt: matricákkal, kitűzőkkel, és természetesen pizzával jutalmazta azokat a gyerekeket, akik olvastak. Egy kansasi iskolákban tesztelték, mielőtt 1985-ben országszerte forgalomba hozták volna a jól ismert BOOK IT! kitűzőket. Alig egy hónappal később több mint 7 millió iskolai tanuló vett részt a programban. Ronald Reagen még levelet is írt Gunthernek, amiben megköszönte az igyekezetüket és, hogy hozzájárultak egy olyan korosztály felneveléséhez, akik megszerették az olvasást. A program annyira népszerű volt Amerikában, hogy rengeteg híresség, énekes adta arcát a programhoz (még maga Justin Bieber is 2011-ben), az 1985-s kék kitűzőjüket sokan árulják ma Ebay-jen.
Szerintem ezek a példák tökéletesen mutatják, hogyha a vállalatok egy kicsit is törnék a fejüket, akkor nagyon könnyen izgalmas, szerethető marketingakciókat találhatnak ki, amik nemcsak önös célokat szolgálnak, hanem a jövő generációinak is egy kis pluszt kínál.
Ha hallottatok hasonló hazai vagy külföldi akcióról, akkor írjátok meg kommentben, kíváncsi vagyok rájuk. 🙂
Iratkozz fel, hogy ne maradj le a frissítésekről. Ha szeretnéd támogatni a munkámat, akkor itt megteheted egy kávé árával akár: https://www.patreon.com/cassyblacksmith
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?