Meg kell említeni, hogy ennek a történetnek a Ben Affleck féle filmváltozatát láttam először, persze tudtam, hogy könyv alapján készült, de a barátaim kíváncsiak voltak (én is), ezért még a könyv kiolvasása előtt megnéztem. Csak annyit tudok mondani, hogy Fenomenális! Nagy F-fel!
Gillian Flynn – Holtodiglan
Kiadó: ALEXANDRA KIADÓ
Oldalak száma: 528
Kiadás éve: 2013
Egy meleg nyári reggelen a Missouri állambeli North Carthage-ben Nick és Amy Dunne ötödik házassági évfordulójára készülődik. A romantikus reggeli után a jóképű Nick okos és csodaszép felesége eltűnik. Nickre egyre nagyobb nyomás nehezedik a rendőrség, a média, valamint a lányukért elvakultan rajongó szülők részéről. Nick pedig valamiért folyamatosan hazudik és különösen viselkedik: furcsán ködösít és láthatólag megkeseredett – de valóban gyilkos? Amy naplója és Nick elbeszélése egy szépen induló, ám fokozatosan megromló kapcsolat klausztrofób, nyomasztó világába nyújt betekintést. A kérdés csupán az, ha nem Nick a tettes, akkor hová és miért tűnt el a szépséges feleség? És vajon mit rejt az ezüstpapírba csomagolt doboz a gardrób hátuljában?
„Leleményes és alattomos thriller… Miközben a cselekmény egyre vadabb fordulatokat vesz, a szöveg egyben szellemes és okos kommentárja is a férfi-női kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyainak, és megmutatja, hogy sokszor hatalmasabb erők játékszerei vagyunk.” (Entertainment Weekly)
Először is húúúhh… másodszor is vááúú…. harmadszor: mi a f**z? 🙂 Hát, ezzel a könyvvel kapcsolatban rengeteg véleményt hallottam, olvastam, kaptam. Tudtam, hogy nem maradhatok ki belőle. Örülök, hogy a filmet néztem meg először, mert évek óta az első olyan filmadaptáció, ami jól megállja a helyét a könyv mellett, egyáltalán nem lett gyenge. A sztori amúgy is bámulatos, de pozitív, hogy szinte teljesen ugyanaz volt a forgatókönyv, mint a könyv maga, és a szereplőválogatás is zseniális.
A történetről nagy vonalakban: Nick Dunne és Amy Elliot egy újságírós bulin ismerkedik meg. Mindketten New Yorkban, a forgalmas, zsúfolt Manhattanban laknak, mindketten újságírók. Amy kvízeket ír több magazinnak, Nick pedig popkultúrával kapcsolatos cikkeket, ajánlókat. Látszólag jól kiegészítik egymást, élvezik egymás társaságát, hasonló a véleményük az életről, bár mindketten más családból jöttek. Amy egyedüli gyerek, szülei gazdagok, egészen pontosan Amyből gazdagodtak meg, mégpedig a lányuk ihlette Elképesztő Amy című könyvsorozatból, ami a nyolcvanas-kilencvenes években nagyon népszerű volt a fiatalok, anyák körében. Nick viszont egy csendesebb, szerényebb fickó, aki missouriból jött, és mindent egymaga ért el az életben. De a tubicák annyira szeretik egymást, hogy végül össze is házasodnak, ám nem telik el egy év, máris kezdődnek a problémák: a válságnak köszönhetően mindketten elvesztik az állásukat, utána Nick anyja is megbetegszik, így kénytelenek visszaköltözni Nick szülővárosába, ahol bizony unalmas, egyhangú élet vár rájuk. Egy ideig.
A kezdeti pénzhiányból sikerül ugyan kilépniük, Amy maradék életjáradékából vesznek egy bárt, amit Nick, és ikertesója, Margo közösen vezetnek, Amy viszont “élvezi” a munkanélküliség minden előnyét, és egész nap otthon sertepertél. Ám az ötödik házassági évfordulójukon Amy eltűnik, mialatt Nick először a Mississippi partjára megy kávézni, aztán be a Bárba (vicces, de a bár neve annyi: A Bár 🙂 ). Az egyik szomszéd veszi észre, hogy a bejárati ajtó nyitva van, és a Dunnék macskája kint kószál. Nick dulakodás nyomati találja a házban, kétségbe is esik, hogy nem találja otthon Amyt. Nick hívja a rendőrséget, miközben észrevesz egy aprócska doboz, amit Amy hagyott ott neki a nappaliban. Ugyanis Amy minden egyes évfordulójukra különleges ajándékkal készül: egy kincskeresős játékot tervez, mely során minden egyes fontos helyre elkalauzolja Nicket, ami valamilyen szempontból fontos Amy számára.
Miután megérkezik a rendőrség, nekik egyértelműen feltűnik, hogy valami nem stimmel. A helyszín elég mesterkéltnek, berendezettnek tűnik, ráadásul Nicknek sincs kellő alibije a délelőttre, így a nyomozók arra gyanakszanak, hogy ő tüntette el a feleségét. Hiszen kilencven százalékban mindig a férj a tettes. Nick viszont bebizonyítva, hogy tévednek.
A könyv adott két nagyon komolyan felépített karaktert, akik felváltva mesélnek nekünk. Nick a jelen eseményeit, Amy-t kezdetben a naplóbejegyzéseiből ismerhetjük meg. (Ez később igen fontos!) Amy meséli el, hogy mi történt abban az öt évben a megismerkedésüket követve, hogyan alakult az életük. Természetesen nem napról napra, de kisebb-nagyobb ugrással. Elolvashatjuk, hogyan vesztették el az állásukat, hogy miért kellett leköltözniük vidékre, és hogy egyáltalán mi foglalkoztatja Amy-t. Nick viszont jelen időben mesél, rajta keresztül ismerjük meg a nyomozást részleteit, ahogyan ráterelődik a gyanú, és ahogyan meghurcolják őt. Mert hát, nem minden megy olyan simán, és értelemszerűen, ahogy Nick gondolja, hiszen számos olyan nyom, bizonyíték van, ami nem stimmel, és ami őt állítja be gyilkosnak.
Mivel Amy egyfajta közszereplő a szülei által írt könyvsorozatnak köszönhetően, ezért nagy port kavar, amikor ő eltűnik. Az egész média foglalkozik az esettel, keresést szerveznek, a fotójával plakátolják ki a környéket. Viszont a sajtó és a nyomozás olyanokat is előhoz Nickék életéből, amit nem szabadott volna. Például, hogy Amy terhes volt, amikor eltűnt, vagy hogy Nick bántalmazta, szemtanúk állítják, hogy Amy Valentin-napkor pisztolyt akart venni, és hogy Nick szeretőt tart.
És innen jön az igazi csattanó, amit természetesen nem lövök le. 🙂 Gonosz vagyok mi? De nem érdekel, mert ez egy olyan könyv, amit mindenkinek érdemes elolvasnia, nem csak az olyanoknak, akik szeretik a bűnügyi, nyomozós thrillereket, tényleg mindenkinek ajánlom, aki valamilyen szokatlan, meghökkentő, döbbenetes történetet keres. Ugyanis ez az! A végén kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik. Rengeteg benne a csavar, a fordulat, amire egyáltalán nem számítottunk. A legjobban Amy karaktere tetszett, akit az elején nagyon kedveltem, szinte együtt éreztem vele, aztán a végén utáltam. Azt hiszem, most is meg tudnám fojtani egy csésze vízben, de szerintem az írónő pont ezt akarta elérni.
Imádtam az írónő humorát, kiszámíthatatlan gondolkodásmódját. Tényleg hatalmas RESPECT, amiért egy ilyen történetet összedobott. Mivel egy kicsit beteg történet, ezért szerintem az embernek is egy kicsit betegnek kell lenni hozzá. 🙂
Nagy gratula a filmadaptációnak, Ben Affleck és Rosamund Pike nagyszerű választás. Affleck tipikusan az a fickó, akit Nickként el tudnék képzelni, hiszen felmenői között van ír, az állán is van hasíték, és még az arca is olyan, mint ahogyan Nick mesélt magáról: ha mosolyog, akkor mások legszívesebben bemosnának neki egyet. És Rosamund, mint tökéletes Amy, bámulatos játék volt tőle. Akit még nagyon szerettem a történet folyamán, az Nick ikertestvére, Margo és fura módon Nick apukája. 😀
Csak annyit tudok mondani még: kegyetlen, brutális, bravúros, ELKÉPESZTŐ!
Kedvenc idézetek:
Az igazság képlékeny, csak a megfelelő szakértőt kell választani.
Anya, apa, gyerek, három képzett ember, három felsőfokú pszichológiai diploma – ezek többet gondolkodtak reggel kilenc előtt, mint a legtöbb ember egy egész hónapban.
Nem szabad olyan férfihoz feleségül menni, akinek nincs egy rendes ollója.
Tamponreklám, mosóporreklám, intimbetét-reklám, ablaktisztító-reklám. Az ember azt hihetné, a nők mást sem csinálnak, csak takarítanak és véreznek.
Összességében a történet:
Tessék, lássék itt a film trailere:
Írásról, inspirációról, könyvekről 