Könyvkritika – Mielőtt megismertelek

Mikor elkezdtem szemezni ezzel a könyvvel, akkor már régóta a romantikus kategória toplistása volt. Meglepett, mert eddig nem igen hallottam sem a szerző nevét, sem a könyvet. A fülszöveg elolvasása után elég ígéretesnek tűnt, és tetszett, hogy végre valami szokatlant olvashatok.

Jojo Moyes – Mielőtt megismertelek

Kiadó: CARTAPHILUS KIADÓ
Oldalak száma: 484
Kiadás éve: 2012

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)

„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)

Próbáltam normális véleményt írni erről a könyvről, de egyszerűen nincsenek összeszedett gondolataim. Annyira felkavaró és szépen megírt történet, hogy egészen biztosan egy ideig a hatása alatt leszek.

Röviden a könyvről: A főszereplőnk Louise Clark (Lou), egy angol lányka, aki egy kisvárosban él, ahol nem sok látnivaló van. Lou még mindig a szüleivel él egy aprócska szobában, ami kb. akkora mint egy spejz, a korábbi nagyobb szobáját ugyanis Lou húga, Treena (Katrina) és totyogós gyereke uralja. Louék nem éppen gazdagok, mindent fillért meg kell fogniuk, és mikor Lou apjának munkahelye is kérdésessé válik, nagy nyomás nehezedik Lou-ra. Aztán nem elég, hogy Lou főnöke bejelenti, hogy bezárja a Vajas Bucit, ahol felszolgálóként dolgozik, így új munkahelyet kell találnia, de még Treena is bejelenti, hogy folytatni akarja az egyetemet. Lou a munkaügyi központba megy és ahelyett, hogy elvállalna egy üzemben vagy gyorsétteremben egy filléres állást, inkább megpróbálkozik a beteggondozással. Így kerül Lou a Traynor házba egy kvadriplégiás (mind a négy végtagja lebénult) fiatal férfi mellé, aki nem elég, hogy folyamatosan szívja az ápolók és szülei vérét, de hajlamos kárt tenni magában.

Mivel a Traynor család igen magas fizetést kínál és a munka határozott hat hónapra szól, ezért Lou elvállalja, annak ellenére, hogy semmi tapasztalata nincs beteggondozásban. A kezdeti idők nehezen mennek, mert a tolószékes Will ott szurkál, ahol csak lehet, és borongós, depressziós hangulatát nehezen lehet elviselni. Lou arra szenteli a szabadidejét, hogy megpróbálja megmutatni Willnek, hogy lehet még boldog annak ellenére, hogy lebénult. Lou megpróbál minden egyes alkalmat megragadni, hogy Willt boldoggá varázsolja, olyan programokra viszi, amit a egy tolószékes férfi is könnyen elvégezhet. A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor Lou megtudja, hogy talán minden egyes próbálkozása hiábavaló, mert a hat hónapos időszak lejárta után Will azt tervezi, hogy elutazik Svájcba egy klinikára, ahol véget akar vetni az életének.

A könyv nagyon nehezen emészthető témát boncolgat, de sokat segít rajta, hogy Lou karaktere imádni való, bolondos, vicces beszólásai nagyon sokat dobnak a történeten. Egy kicsit hasonlított Nicholas Sparks történeteire, habár ott egy férfi “szócsövén” keresztül kapjuk általában a megható élményeket. Will és Lou párosa a sztori végére összekovácsolódik, és öröm volt látni, hogy Will is egyre inkább elenged, próbál örömet szerezni Lou-nak azzal, hogy kimutatja, mennyire értékeli az igyekezetét.

Azt sajnáltam csak, hogy SPOILER! Will nem gondolta meg magát a tervét illetően, de ettől függetlenül még sem éreztem lezáratlannak a történetet. Sőt, valójában talán így írtam volna meg én is. 🙂 Talán ennek köszönhető, hogy még mindig a hatása alatt vagyok egy kicsit.

Mindenképpen ajánlom a történetet mindenkinek. Egészen biztosan járatni fogjátok rajta az agyatokat. 🙂 Abban is biztos vagyok, hogy ezentúl odafigyelek az írónőre és megszerzem valahogy a többi könyvét.

Kedvenc idézetek:

– Ismered a szépségápolási szokásaimat. Szappan, víz, és néha egy papírzacskó.

Anyám azt mondja, hogy „egyéniség” vagyok, amivel udvariasan azt közli, hogy nem igazán kedveli az öltözködési stílusomat.

Olyan fegyelmezett volt, olyan visszafogott. Hozzá képest anyám maga volt Amy Winehouse.

– Mi van akkor, ha a genetikai értelemben kiváló hím valójában egy hülye kis seggfej?

Összességében a történet:

—

Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy ne maradj le a frissítésekről! 🙂