Ez a könyv eszméletlen! Ritkán mondok ilyet (főleg egy krimire), de ez a történet megérdemli. Nem csak azért mondom, mert tudom, hogy J.K. Rowling álnév alatt írta. Már korábban felfigyeltem a könyvre, a külföldi borító (és cím) elnyerte a tetszésemet, aztán mikor felröppent a hír, hogy Rowling keze munkája, nem volt kérdés, hogy elolvasom-e.
Robert Galbraith – Kakukkszó
Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ
Oldalak száma: 548
Kiadás éve: 2014
Amikor egy zűrös életű modell lezuhan londoni lakása erkélyéről és meghal, mindenki azt gondolja, öngyilkos lett. A bátyjának azonban kétségei támadnak, és felfogadja Cormoran Strike magánnyomozót, hogy nézzen rá az ügyre.
Strike háborús veterán, aki megsérült Afganisztánban, ráadásul az élete is romokban van. Az ügy pénzügyi mentőövet dob neki, de ennek megvan az ára – minél mélyebben ássa bele magát a fiatal modell életébe, annál sötétebbnek tűnnek a dolgok, és ő maga is annál szörnyűbb veszélynek teszi ki magát…
A Kakukkszó J.K. Rowling Robert Galbraith írói álnéven írt nagysikerű első bűnügyi regénye.
Krimit nem igazán olvasok, de azt hiszem a Kakukkszó segített, hogy beleszeressek. Korábban a kezembe akadt pár Lee Child és néhány Jack Ketchum könyv, amik kicsit hasonlítottak a mostani történetre. Cormoran Strike (már a neve is olyan egyedi és hangzatos, hiszen a kormorán, más néven kárókatona egy erős testalkatú madár), egy sérüléssel leszerelt veterán, Afganisztánban elvesztette a lábát, protézisével, gyapjas mamutéhoz hasonlatosan szőrös testével, családi hátterével csöppet sem az a nyomozó alkat, akit más krimikben megszokhattunk. Cormoran nem tökéletes, egyfajta számkivetett, az apja híres zenész, anyja házasságon kívül szülte őt, a párkapcsolata is romokban van. Cormoran a leszerelése után döntött úgy, hogy kezd valamit a katonaságban szerzett tapasztalataival és jó megérző képességével, ezért nyit egy magánnyomozói irodát, ám úgy tűnik, lehúzhatja a rolót.
Egy napon azonban érkezik egy férfi, aki azt állítja, hogy a hónapokkal ezelőtt öngyilkos modell, Lula Landry testvére. A férfit, John Bristowt örökbe fogadták a szülei annak idején, akárcsak bátyját Charlie-t (aki nem mellesleg Cormoran iskolatársa volt), és húgát, a félig afrikai Lulát. John meggyőződése, hogy Lula nem csak kiugrott a harmadik emeleti erkélyről, néhány kétes bizonyítékkal és kamerafelvétellel bizonyítja, hogy két fekete férfit is felvett a kamera a környéken, akik valószínűsíthető, hogy Lula halálát okozhatták.
Cormoran a busás előleg miatt (no meg az miatt, hogy kifizethesse tartozásait) elvállalja a munkát, és ismét kutatni kezd. Cormoran felkeresi Lula ismerőseit, családját, barátnőit, a házban lakókat, mindazokat akik találkoztak vele azon a napon, és szépen lassan kiderül, hogy Lula valóban nem csak öngyilkos lett.
Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyire jól megírt, szépen átgondolt, összetett történetet kapok. Az ember azért számít egy kis csalódásra, ha a kedvenc írója más stílusban próbálja ki magát, megmondom őszintén Rowlingnál is számítottam erre. De pozitívan csalódtam. A karakterek (főleg Cormoran, és az ideiglenes titkárnője, Robin) roppant szerethetőek, valóságosak és szépen viszik előre a történetet. Néhol még meg is lepődtem, hogy mennyire férfiasan van megfogalmazva néhány dolog, egyáltalán nem érződött át, hogy női íróról van szó. Nem volt olyan része, ami untatott volna, sőt, mivel egészen a végéig fogalmam sem volt, hogy ki a gyilkos, azt mondom, iszonyatosan izgalmas történet ez!
Cormoran egyfajta új Sherlock Holmes, csak éppen a 21. században, így bátran használhat olyan lehetőségeket, amit az internet, a Google Earth, vagy akár egy okostelefon nyújt. Tetszett, hogy minden ilyesmi átszövi a történetet és segíti a nyomozást. Egy kicsit lassan indulnak meg a dolgok – legalábbis mások ezt mondták rá, én inkább azt mondanám, hogy szépen átgondoltan haladunk nyomról nyomra, sok szereplő jön be a képbe, de szerintem ettől válik izgalmassá.
Már alig várom, hogy olvassam még Cormoran Strike történeteit A selyemhernyó-ban! 🙂
Kedvenc idézetek:
Mert a sors valamennyi csapása közt az tesz a legboldogabbá, hogy hajdan boldogok voltunk.
Azt hitte, úgy játszadozhat majd, mint valami kibaszott hegedűn…
– És figyeljen csak, ha jön egy újabb halálos fenyegetés… általában hétfőnként jönnek…
– Igen? – kérdezte a lány lelkesen.
– Rakja a többihez – fejezte be Strike.
Összességében a történet:
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?