Régóta tervezek írni egy hosszabb cikket arról, miként és hogyan érdemes elkezdeni egy regényt, mikre érdemes vagy kell odafigyelni. Mert bár néhány rövidebb cikk már készült róla ezen a blogon, én mégis akartam írni nektek egy teljes, átfogó cikket ebben a témában. (Már ha ez egyáltalán lehetséges.) Segítségemre több forrás is volt, egyrészt Stephen King Az írásról című könyve, egy vele készült interjú, John Braine Hogyan írjunk regényt című kötete, a Kezdő írók kézikönyve, és az évek alatt felhalmozott számtalan jegyzetem ebben a témában.
Készüljetek fel, hosszú cikk lesz, ám annál részletesebb. 🙂 Remélem, hogy segítségetekre lehetek ezzel az átfogó anyaggal, hogy megírjátok a következő bestseller regényt.
Milyen a megfelelő kezdés?
1, Legyen ütős első mondat
Először is abban talán minden valamirevaló író, szakértő, szakkönyv, írástechnikai publikáció egyet ért, hogy az írás (és későbbi újraírás és szerkesztés) egyik legfontosabb döntése, hogyan válasszuk ki a megfelelő kezdést. Gondoljunk csak bele: ha egy könyv már rögtön az első oldalon száraznak, a cselekmény laposnak, a főszereplő antipatikusnak tűnik, akkor nagy valószínűséggel az olvasók 95%-a leteszi az olvasmányt, ha nem is azonnal, de még a hardcore olvasók is egy idő után megunják az olvasást. Az, hogy milyen egy jó kezdés, lehet túl szubjektív is, hiszen emberek vagyunk más-más ízléssel, érdeklődéssel. Ez olyan, mintha arról kellene értekeznünk, hogy kinek milyen autómárka tetszik, vagy melyik áll közel a szívéhez. Mégis a legtöbb bestseller nagyon sok emberre ugyanolyan hatással van, és nem csak a hirtelen jött hírnévnek köszönhetik, hogy ennyien szeretik őket.
A legtöbb írástechnikai cikk elsőként azt taglalja, hogy már rögtön a nyitómondattal / nyitójelenettel meg kell kezdenünk bevonni az olvasót.
Létezik egyáltalán ilyen, hogy egyetlen mondattal levegyük a lábáról az olvasót?
Stephen King az The Atlanic-nak adott interjújában is felhívta a figyelmet, hogy különböző elméletek és teóriák léteznek arról, hogy milyen is egy kiváló nyitómondat, hiszen nagyon nehéz leírni, hogy pontosan mitől is lesz az jó. King azt is mondja, hogy nehéz megfogalmazni, mitől számít egy kezdőmondat nyerő választásnak, és ő általában nem görcsöl ezen, amikor a kézirat első vázlatát írja, csak mindent kiír magából, amit csak lehet. Később – már az újraírás és javítás szakaszában természetesen lehet finomítani a szöveget, sőt King elmondása szerint általában ezen dolgozik a legtöbbet. Az írásról című könyvében található néhány szerkesztett mintaoldal, ahol magunk is láthatjuk, hogy egy első verziós kézirat (vagy nevezzük első vázlatnak) mennyi változtatáson megy keresztül, mire mondjuk egy szerkesztő vagy a kiadó elé kerül. Stephen King egyébként elég kemény újraíró hírében áll, ő általában addig csiszolja a szöveget, hogy szinte már meg sem találni az eredeti első verziókat, annyi újraíráson esik át.
King regényeiről (ha még nem olvastál volna egyet sem) egyébként azt kell tudni, hogy némelyik nagyon feszes és rövidebb az átlagnál, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy kevésbé érdekes vagy élvezhető. Mivel King elég sajátos stílusban ír, főként misztikus, thriller, horror és paranormális történésekről, ezért ez mindenképpen megköveteli, hogy a szöveg ne legyen túlírva, mindennek meglegyen a helye, de megfelelő hangsúlyt kapjon a háttér, a párbeszédek és leírások ne nyúljanak túl hosszúra stb.
Mivel nincs igazán pontos recept arra, hogyan kell megírni egy kezdő mondatot, ezért King azt tanácsolja, hogy olyan kezdés írjunk, ami az olvasót meginvitálja a történetbe, mintha csak neki akarnánk mesélni és mindenképpen nagy veszteséggel járna, ha lemaradna a sztoriról.
Néhány kapcsolódó cikkem a témában:
Írástechnika – 10 hiba, ami megöli az első fejezetet
Írástechnika – Az első fejezet három legfontosabb eleme
2, Ragadd meg az olvasó figyelmét
A másik legtöbbet hangoztatott tanács, hogy érdemes egy drámai vagy akciójelenettel kezdeni a regényt (in medias res), hiszen az felkelti az olvasó érdeklődését és oda sem figyel, már elolvasott öt oldalt. Ezt nevezzük horognak is, ami bizonyos eseteben működik is.
James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című regényében ugyanezt alkalmazta. A könyv 1934-ben jelent meg, az író első regényéről van szó, ami azután sok-sok filmes és színházi feldolgozást ért meg.
Az első mondat így hangzik:
Délben dobtak ki a vonatból. / They threw me off the hay truck about noon.
Ugye, hogy milyen erős és velős? 🙂 Szinte körmöt rágva várjuk, hogy ebből most mégis mi bontakozhat ki. Az író a tudatalattinkkal is játszik, hiszen ez a pár szóból álló mondat rengeteg mindenről árulkodik. A magyar változat talán egy kicsit gyengébbre sikerült, hiszen az angol eredeti már sejteti, hogy egy olyan utasról van szó, aki illetéktelenül utazik valahova (a hay truck szó általában olyan vagonokra / kocsikra vonatkozik, ami szalmabálákat szállít), talán nincstelen vagy valamilyen bűntényt követett el, talán rejtőzik valaki elől. A “dobtak” szóhasználat is utal arra, hogy nem önként hagyta el a vonatot, hanem leszállították és egy kissé erőszakos jelenet elevenül meg a fejünkben. Később a főszereplőről kiderül, hogy egy csavargó, ezt igazolja az egyszerű, faék szóhasználat, itt már tudjuk, hogy nem egy szépirodalmi műről van szó. (Maga az írás is nagyon rövid, bűnügyi regény, de alig 140-150 oldal).
Példának okáért elhoztam pár kedvenc kezdőmondatomat King regényekből.
John Smith mire elvégezte a főiskolát, már teljesen elfelejtette azt az 1953 januárjában történt nagy esését ott a jégen. – A holtsáv
CURT WILCOX fia gyakran bejárt a barakkba az apja halálát követő évben, és ezt, hogy gyakran, komolyan értem, de soha, senki nem mondta neki, hogy állj arrébb, és nem is kérdezte meg tőle, mi a fenét keres itt már megint. – Rémautó
A Lüktetés néven ismertté lett esemény október elsején, keleti parti idő szerint délután három óra három perckor kezdődött. – A mobil
Buzgó kis szarházi – gondolta Jack Torrance. – Ragyogás
Egy nagyon rossz első mondat meggyőzheti az olvasót arról, hogy letegye vagy meg se vegye a könyvet. Sokan úgy választanak maguknak új olvasnivalót a boltban, hogy belelapoznak a regénybe vagy elolvassák az első néhány bekezdést. Stephen King szerint a jó kezdő mondat elengedhetetlen megfelelő stílus, de mindinkább megfelelő hang nélkül. A narrátor vagy az elbeszélő hang sokat segít abban, hogy az olvasó bevonódjon a történetbe.
Néhány kapcsolódó cikkem a témában:
Írástechnika – Hogyan írj könyvednek szuper kezdést
Írástechnika – Íme, így kell elkezdeni egy regényt!
Írástechnika – Leggyakoribb hibák: lapos cselekmény
12 klisé – avagy hogyan ne kezd el az írásod!
3, Alapozd meg a hangulatát
Fontos, hogy az olvasó már az első oldalon tudja, hogy milyen könyvre számíthat. Ha egy krimit ígért a fülszöveg, akkor ne kapjon azonnal a nyakába egy friss házaspárról szóló huncut történetet – kivéve, ha a fejezet végén mindkettejüket meggyilkolják. 🙂
Az olvasó nagyot fog csalódni, ha az ígértekkel ellentétben teljesen mást kap. Ha krimit veszünk a kezünkbe, akkor izgalmakat, rejtélyeket akarunk, nem vesszük a kezünkbe a Jane Eyre-t, s ha valami romantikusat olvasnánk, nem az Üvegtrón akad a kezünkbe. Igaz, a legtöbb könyvben többfajta stílus, hangulat megmutatkozik, a krimi lehet néha paranormális, néha már horror, a romantikus regényekben is megjelenhetnek sötét, borongós jelenetek.
Én nem erre gondoltam.
Az írás hangulata befolyásolja az olvasó érzelmeit, inspirálja őket. A történet hangulata sokszor változhat is a cselekmény során, elég unalmas is lenne, ha a szereplők folyton romantikáznának, vagy egyre-másra csak ölnék a zombikat.
Olvasóink kedvéért kulcsfontosságú a megfelelő hangulat megteremtése. Olyan hangulatot kell teremtenünk, amely javítja az általunk mesélt történetet, legyen az szomorú, félelmetes, romantikus vagy örömteli. A hangulat közvetítése a megfelelő meséléstől függ. Amikor elmesélünk egy történetet, azt szeretnénk, ha az emberek bizonyos módon éreznék magukat, amikor meghallják vagy elolvassák. Például, ha vicces sztorit mesélünk a legjobb barátunknak, azt szeretnénk, ha jobb kedvre derülne vagy ő is velünk együtt nevetne. Ha valamilyen tragédia történik velünk vagy a közeli családtagjainkkal, rokonokkal, azért osszuk meg másokkal, mert jól esik, ha kibeszélhetjük magunkból vagy amikor támogatást, együttérzést kapunk másoktól.
A hangulat fokozza az olvasó élményét. Íróként az a célunk, hogy az olvasóból érzelmi reakciót váltsunk ki, nem csak a történet, de a szereplők, főhősünk iránt is. Az olvasónak érzelmileg kötődnie kell a történethez, a szereplőkhöz, a cselekményhez, hiszen ezzel vesszük rá, hogy érdekelje, merre tart a cselekmény, milyen végkifejlet felé tartunk.
Kezdjük azzal, hogy megválaszoljuk magunknak a kérdést: milyen érzelmeket szeretnék kiváltani az olvasómból?
4, Nincs történet nézőpont nélkül
A legelső lépés, mielőtt még elkezdenénk egyáltalán írni, hogy eldöntsük milyen nézőpontból írjuk meg a regényt. A legtöbben ezt már tényleg azelőtt tudják, hogy egyáltalán egy karaktert is leütnének a billentyűzeten. Ez az a döntés, amely történetmesélési folyamatunk szinte minden aspektusát érinti: függetlenül attól, hogy első személyt, másodikat, korlátozott harmadik személyt vagy mindentudó harmadik személyt választunk.
(Részletsebben a nézőpontokról, típusokról itt találsz egy bejegyzést.)
Amikor bizonyos nézőpontok gyakoriak egy zsánerben, ez jó okkal szokott így lenni. A modern detektívregényeknek ritkán vannak mindentudó elbeszélői, hiszen ezen történetek lényege, hogy a főhős (legyen az akár hivatásos nyomozó/rendőr vagy civil) saját maga oldja meg a bűntényeket. Ha mindentudó elbeszélő narrálná a sztorit, akkor tulajdonképpen nem is lenne semmilyen rejtély, amit meg kell oldani. A young adult regények gyakran E/1-ben íródnak: ez lehetővé teszi a főszereplők hangjának előtérbe kerülését, és így olyan mintha a belelátnánk a tizenévesek fejébe vagy beleolvashatnánk a naplójukba. Fantasy-k nagy valószínűséggel jobban működnek E/3 mindentudó mesélésben, míg romantikus regények E/1-ben és E/3-ban is igen népszerűek.
A legjobb módja, hogy megtudjuk, a megfelelő nézőpontot választottuk-e, hogy veszünk egy adott jelenetet és megírjuk másik nézőpontból. Ne gondoljuk azt, hogy elfecsérelt idő, számtalan író járt már úgy, hogy egy sztorit teljesen más nézőpontból kezdett el írni, míg rá nem jött, hogy azzal nem fog működni (pl. Veronica Roth, aki A beavatott történetét először Négyes szemén keresztül szerette volna megírni, ám inkább úgy döntött, hogy sokkal drámaibb, ha egy félénk lány karakter hagyja ott a csoportját és a családját).
Ez a kis írós feladat segít elgondolkodni, hogy szereplőink hogyan élik meg ugyanazokat az eseményeket személyiségüknek, motivációjuknak és céljaiknak megfelelően. Elképzelhetően, hogy teljesen más hangulatot ad a sztorinak, ha egy másik szereplőn keresztül mesélünk.
Végezhetünk kutatómunkát is, miközben kedvenc regényeinket olvassuk. Készítsünk jegyzeteket:
- Mi a nézőpont a történet nagy részében?
- Változik a nézőpont a könyv folyamán? Milyen hatással vannak ránk a nézőpontváltások?
- Mit nyerne és mit veszítene a történet, ha egy másik nézőpont segítségével írnák át?
- Próbáljunk átírni egy bekezdést, vagy akár egy oldalt, esetleg egész fejezetet (ha elég ambiciózusnak érezzük magunkat) egy másik karakter nézőpontjából
Nem számít melyiket válasszuk, a nézőpontnak segítenie kell a történetmesélést. Ha otthonosnak érezzük, akkor valószínűleg jót választottunk.
Ha még mindig lenne néhány kérdésed, hogyan tudnád a legmegfelelőbb nézőpontot kiválasztani, erről írtam már egy részletes cikket korábban.
folytatása következik!
🚀
Bátran oszd meg gondolataidat vagy kérdéseidet a hozzászólásokban!
Iratkozz fel, hogy értesítést küldhessek neked a friss bejegyzésekről.
Egyéb források:
https://www.businessinsider.com/stephen-king-on-how-to-write-2014-8
Írásról, inspirációról, könyvekről 