Mostanában egyre több az olyan könyv a piacon, aminek a középpontjában a szex áll. Gondoltam, én sem maradhatok ki belőle, ne mondják már rám azt, hogy csak egyfajta stílust olvasok. 🙂 Bár A szürke 50 árnyalata óta van egy kis fenntartásom ezekkel a történetekkel kapcsolatban, de a Szakítópróba egy lájtosabb verzió, ezért kezdtem bele.
Cora Carmack – Szakítópróba
Kiadó: CONTENT 2 CONNECT
Oldalak száma: 222
Kiadás éve: 2013
Szüzesség.
Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be.
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…
Cora Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre…
Egy könnyed nyári olvasmányról van szó, mivel nem valami hosszú, ezért a medence mellett vagy az udvaron napozva egy nap alatt kivégezhető. A történetben tetszett, hogy nem mentünk el afelé a stílus felé, amit az Árnyalat trilógia és sok más BDSM, New Adult, és ilyen típusú könyv követ. A Szakítópróba egy egyetemista lányról szól, aki még mindig szűz, és nem akar úgy lediplomázni, hogy nem feküdt még le soha senkivel. Bliss karakterét nagyon megszerettem, mert nem az az ostoba, buta, picsogós, önelégült fruska, akit a legszívesebben egy kanál vízbe fojtanék, hanem nagyon valóságos. Engem az egyik barátnőmre emlékeztetett, akiben felleltem Bliss néhány tulajdonságát. 🙂
Garrick (bár a nevét nem szerettem először, aztán egyre jobban megkedveltem) igazi angol úriember. Nem mászik rá Blissre, ha kell, tud bókolni és érzékeny, szenvedélyes lenni. Akinek nem minden vágya lefektetni Blisst, hanem képes várni. Azonnal levett a lábamról. Hát még azzal, hogy Shakespeare-t olvas. 🙂
A történet gördülékeny, nincs teli izgalmakkal, de itt mégsem ezt keresi az olvasó. Egyszerűen az vitt előre, hogy mikor történik meg már végre az a valami… 🙂 A boynextdoor Cade-t igazán megsajnáltam. Nem szép, hogy Bliss így bánt vele, de valljuk be, mindenki járt már úgy, hogy egyszerre több pasi is tetszett neki. Persze örülni kellene, ha az embernek ilyen odaadó és figyelmes barátja lehet, mint Cade, de mindenesetre tetszett, hogy Blissel a végén kibékültek. A könyv erőssége, hogy nincsenek benne fölösleges sallangok. Nem kapunk plusz 100 oldal drámát, rinyálást és hisztit, hogy érdekesebbnek tűnjön a történet. A Szakítópróba a maga 200 oldalával teljes mértékben elmondta, elmesélte, amit el kellett, minden további flanc nélkül.
Külön köszönet az írónőnek, amiért megjelentette magánkiadásban a történetet, szerintem érdemes volt. És külön köszönet a Garrick szemszögéből íródott epilógusért. Az egy levonást csak azért kapja a borító, mert nem egészen ilyenek a karakterek. Bár a külföldi verzión ugyanez a lány szerepel, de Garrick karaktere – tekintve, hogy elvileg szőke – nem illik oda.
Kedvenc idézetek:
1. Nincs rajtam cipő.
A.) Sem póló.
2. Nem hoztam magammal kulcsot.
A.) Vagy bármi mást.
3. Egy vadidegent hagytam a lakásomban.
A.) Meztelenül.
Bárki is mondta, hogy az egyéjszakás kalandok egyszerűek és nem járnak kötöttséggel, nyilvánvalóan nem találkozott még azzal a sorscsapással, aki én voltam.– Ja, csak a hajvasaló ért hozzá.
– Megégetted a lábad a hajvasalóval? Mégis milyen hosszú a szőr a lábadon?
Vélemény, hozzászólás?