Ha már Szakítópróba, akkor ne térjünk el a hasonló New Adult stílustól. Jöhet a Heti csaj! 🙂
Monica Murphy – Heti csaj
Kiadó: Ulpius-Ház
Oldalak száma: 284
Kiadás éve: 2013
Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.
Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…
Én vagyok.
Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.
Mindörökké.
A történet azzal kezdődik, hogy Fable kisétál a bárból ahol dolgozik, majd szembe találja magát Drew Callahannal, akivel csak futólag ismerik egymást. Drew egyetemre jár, a focicsapat üdvöskéje, teljesen másmilyen életet él, mint Fable. Fable az öccsével Owennel és az alkoholista anyjával lakik, akiről néha még azt sem tudja, hogy napokig milyen férfival csámborog. Drew élete teljes mértékben az ellentéte. Jó tanuló, kiváló sportember, ösztöndíjas, gazdag családja van… Látszólag mindene megvan és minden tökéletes. Látszólag. Ám mikor Drew felkeresi Fable-t, hogy háromezer dollárt fizetne neki azért, hogy eljátssza a barátnőjét és Hálaadáskor egy hetet a családjával töltsön, Fable vonakodva bár, de kénytelen elfogadni az ajánlatot a könnyen jött pénz miatt.
Az biztos, hogy a könyv nem tartozik szokványos történetek közé. Hasonlót még nem is olvastam, bár a Micsoda nő c. filmre emlékeztetett, ahol Richard Gere azért fizet Julia Robertsnek, hogy töltsön vele néhány napot és jelenjen meg vele néhány nagykutya előtt. A sztori lényegében hasonló, ezen a könyvben is viccelődnek. Drew ruhákat, ékszereket vesz Fable-nek, akinek az élete (és a hírneve) koránt sem tökéletes. Messziről hírlik róla, hogy jött-ment pasikkal fekszik le, és hogy Drew csapatának tagjai is végigmentek rajta.
Először nem sejtünk semmit, hogy pontosan mi az az ok, ami miatt Drew legszívesebben távol maradna a családjától. Első ránézésre Drew apjában, Andyban és mostohaanyjában, Adele-ben nincsen semmi furcsa, eltekintve attól, hogy mindketten megrökönyödnek, mikor Drew egy olyan lánnyal állít be, mint Fable. Adele, a fiatal mostohaanya nem rest szurkálódó megjegyzésekkel illetni Fablet-t és Drew-t, majd a végén kiderül, hogy ő az, aki miatt az egész konfliktus született.
Azt hiszem, magáról a háttérről nem is mondok többet, mert nagyon ütős, és olyan sztori, amit mindenképpen ajánlok olvasásra. A történet egyáltalán nem sablonos, habár lehetett számítani a végére. Sok családi titokra derül fény szépen fokozatosan, és ez folyamatosan fenntartja az érdeklődést.
Fable és Drew nagyszerű páros. Mondhatjuk rájuk, hogy mindketten defektesek, de jó látni, hogy végül közösen dolgozzák fel a problémákat. Mint a Szakítópróba esetében is, az írónő itt sem eresztette bő lére a történetet, sok kérdés még megválaszolatlan maradt, de jó hírem van a rajongók számára, mert az írónő még plusz három kötettel is készült. A történet egy hét (plusz 1-2 nap) eseményeit meséli el, ezért nem is lehet hosszabb. Ebben a történetben pont annyi volt benne, mint amennyi kellett.
A karakterek szimpatikusak. Mivel a történet Fable és Drew szemszögéből íródott, ezért mindkét karakter fejébe beleláthattunk, amik nagyszerűen elhatárolódtak egymástól. Bár Drew néha tett néhány olyan nyilatkozatot, amit nem tudtam volna elképzelni egy férfi szájából, de sebaj. 🙂 Ez legyen a legkisebb hiba. Azt sajnáltam, hogy a többi szereplő – pl. Owen, vagy Drew apja – nem kapott nagyobb szerepet benne. Biztos vagyok, hogy a következő kötetek kitöltik majd az űrt. Ráadásul a vége hatalmas függővég, így tovább elmélkedhetünk a következő rész beszerzéséig, hogy pontosan mi is fog történni.
A könyv azért tetszett, mert roppantul nyers, életszagú, olyan, ami nem a megszokott szirupos álomvilágban játszódik. A szereplők óriásit hibáznak, titkolóznak, szenvednek, gyötrődnek, és csöppet sem tökéletesek. Megmutatja, hogy az élet lehet rossz is. Kiszámíthatatlan. Bűnös. Ettől olyan jó.
Kedvenc idézetek:
Ne légy már ilyen zselé, haver. Csókold meg, seggfej. CSÓKOLD MEG!
Lehetséges, hogy mindannyian valamiféle kényelmes érzéketlenségben éljük le az életünket.
Vélemény, hozzászólás?