Könyvkritika – Eclipse – Napfogyatkozás

A Twilight saga az egyik legkedvesebb sorozatom a Harry Potter széria után. Az Eclipse mégis kilóg a sorból. Megpróbáltam elemezni, hogy miért tetszik ez kevésbé, mint a többi.

Eclipse - NapfogyatkozásStephenie Meyer – Eclipse – Napfogyatkozás

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ
Oldalak száma: 640
Kiadás éve: 2009
Sorozat: TWILIGHT SOROZAT

“Mondják, a föld veszte a tűz lesz, vagy a jég.
Én mint ember, kit vágya űz, amondó vagyok, hogy a tűz.
De ha kell a kétféle vég, itt gyűlölet is annyi van,
hogy pusztítószerül a jég is éppolyan jó és elég.”
(Robert Frost: Tűz és jég)

Miközben Seattle-t rejtélyes gyilkosságsorozat tartja rettegésben, és egy gonosz vámpír még mindig nem adta föl, hogy bosszút álljon rajta, Bellát továbbra is minden oldalról veszély környékezi. És mintha ez nem lenne elég, kénytelen választani Edward iránt érzett szerelme és Jacobbal való barátsága között – és közben tudja, ennek a döntésnek az lehet a következménye, hogy újra lángra lobban az ősi ellenségeskedés a vámpírok és a vérfarkasok között. Miközben vészesen közeledik az érettségi időpontja, Bellára még egy további döntés is vár: választania kell élet és halál között. De vajon melyik melyik?

Azok az olvasók, akiket rabul ejtett az Alkonyat és az Újhold, ugyanilyen mohón falják majd Stephenie Meyer magával ragadó vámpír-történetének rég várt harmadik kötetét, a Napfogyatkozást is.

Bella az előző részben visszakapta Edwardot, miközben dobta Jacobot. A Cullen család visszaköltözött Forksba, látszólag minden rendben van, legalábbis Bella ezt hiszi. Azonban Seattle-ben és környékén egyre több gyilkosságot követnek el, és egyre több a megmagyarázhatatlan eltűnés. A Cullen család egy ismeretlen vámpírra gyanakszik, aki megpróbál egy újszülött vámpírokból hadsereget kovácsolni. Annak érdekében, hogy legyőzzék az újszülött vámpírokat, a Cullen család és a Sam Uley vezette farkascsapat szövetségre lép. Természetesen az egyezség nem könnyű, mert a vámpírok közelségének köszönhetően újabb, fiatalabb tagok válnak farkassá. Bella mit sem sejt az egész egyezségről, míg Jacob el nem kottyantja magát. Onnantól pedig elkezdődik a szerveződés.

TŰZ ÉS JÉG

Mondják: jéggé fagy a világ,
Mondják, megég.
Tudom, ilyen a vágy, tehát
Vallom a tűz-teoriát.
De ha kétszeri lesz a vég,
Mivel volt dolgom gyűlölettel,
Én azt mondanám, hogy a jég
Is príma fegyver
És épp elég.
Robert Frost

Egy kicsit erőltetettnek tartottam azt a dolgot, hogy a Cullen család nem egyből Victoriára gyanakszik, elvégre kinek másnak lenne indítéka rá? Nem, egy teljesen ismeretlen vámpírra, aki csak megkörnyékezi Bellát. De kérdem én… Riley, hogy a fenébe lophatta el Bella ruháját, ha a vámpírok éjjel-nappal a s***ében vannak és vigyáznak rá? És Victoria. Miért várt ilyen sokáig, hogy leszámoljon velük? Ráadásul a csalafintaságra Bellának kell rájönnie… Miért is ne.
Aztán ott van a szerelmi szál és a hármas fogat. Egyáltalán nem tetszett, hogy Bella ennyire megvezeti Jacobot. Szó szerint kihasználta a helyzetet,  hogy Jacob belezúgott.
Már csaknem úgy tűnik, Bella egy méhkirálynővé avanzsált, újra mindenki azon ügyködik, hogy őt megmentse, miközben ő eszméletlenül önző és fafejű.

viktoriaTetszett viszont, hogy egyre többet tudunk meg a farkasokról, Cullenékről, illetve kifejezetten Jasperről. Sőt, még Rosalie-t is teljesen megkedveltem. A harci jelenetek és a kiképzés is jóra sikerültek. Szegény Rileyt sajnáltam, őt is elég rendesen megvezették.
Ha nem lett volna az a sok rinyálás benne, és végre Edward is a sarkára áll, akkor jobban tudtam volna élvezni. A Bree Tanner kiegészítő kötetet mindenképpen ajánlom hozzá, mert sok olyan információ van benne, ami egyes dolgokat megmagyaráz. Félve mondom ki, de Bree Tanner sokkal jobb főhős, mint Bella. Egy egészen rövid rész erejéig a Volturi is a képbe jön, ami szintén egy olyan bagázs, akik bár negatív szereplők, de sokkal jobban lekötöttek. Alice és Emmett továbbra is nagy kedvenc.
Lehet későbbi olvasás után más lesz a véleményem, de egyelőre három pontot érdemel. Mindent egybevetve egy kis csalódást okozott az előző kötetekhez képest, olyan érzésem támadt, hogy az írónő direkt húzta az időt, hogy minél többet kifacsarjon a történetből. Véleményem szerint az Újholdat és a Napfogyatkozást egészen nyugodtan össze lehetett volna fésülni, a fölösleges kimaradó részekért nem lett volna kár. A lánykérés viszont romantikusra sikerült, Bellát már csak a végtelenül kitartó, önzetlen, romantikus Edward miatt is irigylem.

A film is jobban tetszett, teret ad más karakter megismerésére is, és végre van benne akció. Meg kell még említenem a szimbolikus borítót és a címet, ami szintén zseniális.

Kedvenc idézetek:

Ígérem, hogy mindörökre szeretni foglak. Az örökkévalóság minden egyes napján.

Csak mert nem engedek a kísértésnek, hogy megkóstoljam a bort, ez még nem jelenti azt, hogy nem tudom méltányolni a bukéját.

– Én is állandóan hazudozom.
– Igen, de te olyan rosszul csinálod, hogy az nem is számít hazugságnak. Senki nem hisz neked.

Összességében a történet:

toll2toll2toll2

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: