Könyvkritika – New Moon – Újhold

Elég sokáig váratott magára a mostani bejegyzés. A New Moon-t még 2010-ben olvastam, ez volt az első könyv, amit ajándékba kaptam a Páromtól. Tudni illik, ő nem igazán kedveli a könyveket, így igazi kockázat volt a részéről, hogy nekem könyvet mert venni. 🙂 De aztán kiderült, hogy nagyon is jól választott.

Stephenie Meyer: New Moon – Újhold

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ
Oldalak száma: 584
Kiadás éve: 2009
Sorozat: TWILIGHT SOROZAT

Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket… Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?

Már az első kötet olvasása és befejezése után volt egy olyan érzésem, hogy az elkövetkezendőkben lesz még csavarokból bőven. Már akkor lehetett róla hallani, hogy Meyer 4 részesre tervezi a sorozatot, ezért biztos voltam benne, hogy olyan fordulatok és olyan bonyodalmak lesznek benne, ami még jó sokáig elhúzza a szálakat. Aztán mikor belekezdtem a New Moon-ba, már rögtön sejthető volt az egész feszültség. Naná, hogy Jasper – a család leggyengébb láncszeme okozza a bonyodalmakat. Csak az nem volt világos, hogy az előző részben ő volt az, aki védte Bellát,  de a balettstúdióban nem repült rá egyből Bella James által okozott sérülésire? Mindegy… 🙂

Megtörténik a baleset, Edward elhatározza, jobb, ha magára hagyja a lányt. Természetesen Bella ebbe csaknem beleőrül. Én is voltam először szerelmes, és az első kapcsolatomnál – ami 10 hónapig tartott – úgy gondoltam, örökre együtt leszünk. Minden happy volt, aztán a nyár után a srác közölte velem, hogy jobb ha szakítunk. Őrületesen fájt és nagyon szenvedtem. A lábadozást ráadásul nehezítette, hogy egy gimibe jártunk, és minden egyes héten az ő tantermükben tartották az emelt angolt. Így még ha akartam volna sem tudtam volna elkerülni. Míg Edward teljesen felszívódott, addig én minden nap láttam a srácot. Bellának egy kicsit könnyebb volt. 😛 Bár Edward nem hagyott választást Bellának, én végül jó barátságba kerültem a volt fiúmmal, végül rájöttem, hogy a szenvedés helyett jobban teszem, ha megbarátkozom a gondolattal, hogy véget ért a kapcsolatunk. Bella magára maradt és úgy érzi, hogy már nincs értelme az életének. Iszonyatosan hosszú tétlen napok, hetek, hónapok teltek el. Jó választás volt az írónőtől, hogy ezeket a tétlen hónapokat átugrotta és inkább csak az idő múlását érzékelte és Bella morózus hangulatát.

Aztán érkezik Jacob, aki mindvégig ott volt Bellának, csak ő nem vette észre. Várható volt, hogy Jacob beleszeret Bellába, és mivel is fokozzuk tovább a vámpír-vérfarkas viszályt, minthogy Bellánknak két srác közül kell választania? A jól bevált szerelmi háromszög felállás. Jacob a nagyon jó barát, mindvégig mellette maradt és megpróbálta elfelejtetni a lánnyal, hogy mi történt. Plusz pont jár Bellának, amiért megpróbált kötődni Jacobhoz, az már kevésbé tetszett, hogy mihelyst megtudja Alice-től, hogy Edward meg akar halni, faképnél hagyja Jacobot. Persze értem én a ragaszkodó, már csaknem őrült szerelmet, meg minden, de Jacob nem ezt érdemelte volna.

A New Moon a kezdeti vontatottságtól eltekintve, azért tetszett nagyon, mert a vámpírok helyett most megismerhetjük a vérfarkasok történetét, a quileute törzs legendáit. Mázlija volt Meyernek, hogy egy olyan helyszínt talált könyvének, ahol ennyire jelen van a régi indián kultúra, és ahol még ma is élő törzs hagyományaira, mondáira alapozhatott. Nem tudom, hogy milyen áldozatot hozott ezért, de igazán irigylem érte, hogy minden ennyire klappolt neki.

A quileute törzsben új szereplőket ismerünk meg, mindegyik mellékszereplő roppant szimpatikus. Sam Uley, Paul, Jared, Embry, mind-mind nagyon szimpatikusak. Persze egy csöppet sem vettem be, hogy Bella elkésik és Edwardot kivégzi a Volturi, de egy kis izgalmi tetőpont azért elérhető vele. 🙂 Ráadásul újabb részleteket tudunk meg a bizonyos vámpírtársadalomról és a régi uralkodó családról, a Volturiról.

Mindent egybevetve a könyv könnyed kis olvasmány, nem mondom, hogy jobban tetszett, mint az első, de méltó folytatása az előzőnek. A borító iszonyatosan tetszik, ez a kedvencem a négy közül. Mióta az Alkonyat széria megjelent, mindig is ilyen borítót szerettem volna a könyveimnek. 🙂 Azóta már másban is gondolkodom, de ez volt az első olyan borító, ami az egyszerűségével mégis sok mindent elmondott a számomra.

Kedvenc idézetek:

A szeretet nem így működik, döntöttem el. Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla.

De mi van akkor, ha ez az üresség most már örökre itt marad? Ha a seb soha nem gyógyul be? Ha a sérülés tartós lesz és gyógyíthatatlan?

Összességében a történet: