Könyvkritika – Az elcserélt – Írásról, inspirációról, könyvekről

A könyvre régóta kivetettem a hálómat. Talán a borító volt az, ami egyértelműen megfogott. Aztán elolvasva a fülszöveget kedvet kaptam hozzá.

Brenna Yovanoff – Az elcserélt

Kiadó: EGMONT-HUNGARY KFT.
Oldalak száma: 328
Kiadás éve: 2010

Mackie Doyle nem mindennapi srác.
Nem járhat templomba a családjával, mert az felszentelt hely, és rosszullét kerülgeti, ha fémhez kell érnie vagy ha vér közelébe kerül. Mindezek hátterében sötét titok lappang, amely behálózza Gentry amúgy idillinek tűnő városát.
Egy napon azonban Mackie-nek muszáj szembenéznie az igazsággal, a hátborzongató titokkal, hiszen a különös szép lány, Tate és családja is a rémisztő játszma része lesz.
Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, honnan jött és hová szeretne tartozni valójában, miközben Tate-nek is próbál segíteni abban, hogy megtalálja köddé vált kishúgát…

Egy érdekes, furmányos, hátborzongató történetről van szó. Adott egy hétköznapi kisváros, Gentry, ami a főhősünk szerint unalmas, tipikus amerikai kisváros. Azonban Gentryben vannak furcsaságok rendesen: az emberek szörnyen babonásak. Persze az mindenki szerint normális, hogy patkót szögelnek az ajtófélfára és ollókat lógatnak a bölcsők felé. Nemsokkal később megtudjuk, hogy Mackie váltott gyerek, ami azt jelenti, hogy kiskorában valaki elvitte a szüleitől az igazi Doyle gyereket, aztán őt hagyták ott helyette. És nem ő az egyetlen. Mások szerint ez teljesen helyénvaló. Oké. Lépjünk tovább. Mackie nem bírja a vasat, acélt, a megszentelt földet és a vért. Pedig az elején azt gondoltam, hogy a vártakkal ellentétben valami vámpíros sztori lesz belőle. Aztán mégsem az lett. Kiderült, hogy tündérekről van szó.

Kövezzetek meg érte, de nem bírom a mostanában egyre felkapottabb tündéres meséket. Míg a Karen Marie Moning féle Tündérkrónikák egészen szerethető volt, addig ez a történet a Jenny Black féle Káprázatra emlékeztetett. Az is egyfajta mélyrepülés volt. Az alap mitológiai szál megvan, de az írónő gondolt egyet és jól elcsavarta. Csak ahelyett, hogy valami igazán érdekes és egyedi született volna, helyette kaptunk egy zavaros, érthetetlen, több helyen megingó világot.

Sajnos, Brenna nagyon kezdő szerző, és bár a meséléssel nincsen problémája, addig a háttérvilág hagy még maga után kívánnivalót. Úgy érzem, a vége összecsapott lett, és nem egészen azt kaptam, mint amit elvártam. Bár horrorsztorinak írták, csöppet sem az. Helyette egy kicsit borongós hangulatú fantasykezdemény. Ennyi. Olvasásra csak akkor ajánlom, ha éppen nincs más. De ha van helyette, akkor még véletlenül se kezd el.

Kedvenc idézetek:

Ebben nincs varázslat, sem trükk. Nem változik meg semmi. Azt emberek csak azt látják, amit látni akarnak.

Az életünk határtalan volt, és ismeretlen. Nem tökéletes, de a miénk.