Könyvkritika – Interjú a vámpírral

Ha vámpírok, akkor Anne Rice. Azt hiszem, méltón hívhatjuk kedves Rice nénit a modern vámpírok szülőanyjának. A történet esetében is elmondhatom, hogy előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna a könyvet. A film zseniális, a színészválasztásért pedig bravó. Nagyon izgatott, hogy végre olvashassam is.

Interjú a vámpírralAnne Rice – Interjú a vámpírral

Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ
Oldalak száma: 286
Első magyar kiadás: 1995

Louis, a vámpír kétszáz éve él a földön, kétszáz éve kutatja a vámpírlét titkát – nyughatatlan szelleme a bűntudatlan és az öröklét értelmével viaskodva hajszolja őt mind újabb utakra. Az általa teremtett, varázslatosan gyönyörű vámpírkislánnyal járja be Európát, hogy megtalálja a hozzá hasonlókat, azokat a vámpírokat, akik kapcsolatban állnak a Sátánnal vagy az Istennel; bármivel, ami létük alapja és magyarázata. Tudja-e valaki ezt a titkot? S létezik-e egyáltalán? Vagy pedig együtt kell élni a borzalommal, hogy az öröklét, amelynek ára a szakadatlan gyilkolás, az emberi életek elpusztítása, céltalan és haszontalan?
Anne Rice regénye nem egyszerűen horror, bár a vér, rettegés, borzalom sem hiányzik belőle, hanem a lét örök titkát feszegető hátborzongató mese.

Bátran állíthatom, hogy Brad Pitt örökre beírta magát a tudatomba, amikor megláttam a filmben játszani. Akkor gyerekként a történet egy ijesztő horror mesének tűnt, amit csak este adtak a tévében és, amit csak a szüleim tudta nélkül nézhettem meg. Azt is teljes meggyőződéssel mondom ki, hogy Anne Rice a valaha legjobb vámpíros sorozatot hozta össze. A mostani langyos történetek a nyomába sem érnek! Kérem szépen, itt rendes vámpírokról olvashatunk, akik vért isznak, erőszakosak, nap mint nap megküzdenek az életükért, rejtőzködnek, és soha többet nem láthatják a napvilágot.

7

Az Interjú a vámpírral  a halhatatlanság árnyoldalait mutatja be Louis de Pointe du Lac szemén keresztül, akire végső elkeseredettségében, a családtól és Istentől való elfordulása után talált rá Lestat, a vámpír. Ahelyett, hogy végzett volna vele, felajánlotta neki az örök életet, hogy egyfajta társként közösen élvezzék ki a mérhetetlen, természetfeletti hatalmat és az öröklétet. Azonban a kezdeti felocsúdást követve Louis rájön, hogy mégsem fenékig tejfel a vámpírlét, leginkább azt nem bírja elviselni, hogy ahhoz hogy ő életben maradjon, ahhoz halandókat kell meggyilkolnia.

A történet megfogalmazása zseniális. Teljes mértékben hű Louis korához, a tájleírások gyönyörűek és Louis nagyon szépen adja át a gyötrő fájdalmát, annyira, hogy én is szomorúságot érzek olvasás közben.

Egyetlen negatívum, hogy a vége felé kicsit kiestem a lendületből, az utolsó fejezetek olvasása nehezen ment, azok a részek kicsit szárazak voltak, teli leírással, párbeszédek nélkül. Maga az egész könyv nem bővelkedik sok párbeszédben, ezért lehet egy kicsit lassabban haladni vele, de szerintem magáért az élményért megéri. Minden szó éppen úgy van jól, ahogy a helyén van. Ha valaki egy kicsit gyakorolni akarja az E/1 leírásokat, akkor érdemes elolvasnia könyvet. Biztos, hogy ebből sokat  fog tanulni! 🙂 Nem tudom, milyen az eredeti szöveg, de a magyar fordítás gyönyörű! Köszönet érte Walkóné Békés Ágnesnek.

anne-riceRice nagyon élő és igazi szereplőket hozott létre. Lestat, Louis és Claudia is külön egyéniség, mindegyiküket másért szerettem, vagy másért nem. 🙂 Annak ellenére, hogy Lestat negatív szereplő, nagyon megkedveltem, de azt hiszem, közrejátszik ebben az is, hogy Tom Cruise játszotta a filmben. 🙂 A film egészen hő a könyvhöz, a vége felé vannak olyan részek, amik kimaradtak, de a katarzis és a befejezés is nagyszerű. Addigra nem csak az újságírófiú, de mi is azt kívánjuk, bárcsak mi is vámpírok lennénk, legalább csak egy kis időre. 🙂 Bár lehet ezért Louis mérges lenne. 🙂

Kedvenc idézet:

Először is, rendkívül komor képük van a halhatatlanságról. Azt szeretnék, hogy halhatatlanságukban is megőrizzék életük változatlan és romlatlan formáit: a hintókat, amelyek mindig ugyanolyan elegánsak, a ruhákat, amelyek ugyanolyan szabásúak, mint életük virágjában; azt szeretnék, hogy az emberek mindig ugyanúgy öltözzenek és viselkedjenek, ahogyan megszokták és kedvelték. Akkor, amikor valójában minden változik, kivéve magát a vámpírt; az ő kivételével minden romlik és torzul.

Összességében a történet:

toll2toll2toll2toll2

Kedvcsinálónak pedig itt a trailer:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: