Könyvkritika – Trainspotting – Vonatles – Írásról, inspirációról, könyvekről

A könyv nem egy mai darab. Előbb láttam a filmet, minthogy tudtam volna róla, hogy könyvben is létezik. Aztán valamilyen véletlen folytán akadtam rá Moly.hu-n. Mivel örök érvényű szabály nálam, hogy a könyv mindig jobb, mint a film, ezért kíváncsiságból kezdtem neki.

Irvine Welsh – Trainspotting – Vonatles

Kiadó: KONKRÉT KÖNYVEK KFT
Oldalak száma: 304
Kiadás éve: 2005

“Válassz minket! Válaszd az életet! Válaszd a jelzáloghitelt; válaszd a mosógépet; válaszd az autót; válaszd a fotelt, ahonnan kényelmesen nézheted azokat az agyelszívó, lélekölő vetélkedőket, miközben szemét kaját tömhetsz a pofádba. Válaszd azt, hogy elevenen elrothadsz, hogy öregségedre magad alá pisálsz és szarsz egy otthonban, hogy csak egy kurva nagy szégyellnivaló terhet jelentesz azoknak az önző, elbaszott kölyköknek, akiket a világra hoztál. Válaszd az életet! “

Igazi, velős, életszagú… bámulatos. Nem mondom, hogy érdekel a drogosok világa, de a Könyvmolyképző Írósulijában készültem egy hasonló témájú novellával, ezért gondoltam, hogy muszáj utánaolvasnom néhány alapvető irodalmi remeknek. Nem csak a filmről, de a könyvről is hallottam, hogy nagyszerű. Welsh nagyon eltalálta a fiatalos, “beleszarokazéletbe” stílust. A történet elég sok problémával foglalkozik, nem csak a drogokkal, de az alkoholizmussal, a kilátástalansággal, az elkeseredettséggel, a bűnözéssel, a kirekesztettséggel, családi problémákkal. Mindennel, amibe egy kamasz vagy fiatal huszonéves belekeveredhet.

A történetet több szemszögből olvashatjuk. Nekem Rents szemszöge és stílusa tetszett a legjobban, némelyik egy kicsit zavaros volt. Lehet, hogy azért tetszik ez, mert a filmet is Rents (Ewan McGregor) szemszögéből követhetjük végig, és mivel McGregor iszonyatosan nagyot alakított benne, ezért folyton őt láttam magam előtt. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a történet nagyon nyers és tényleg a valóságról szól. Külön izgultam a főszereplőért, hogy képes legyen kilépni és otthagyni ezt a közeget, mert ő többet érdemel.

Minden fejezet egy aprócska részlet a fiatalok mindennapjaiból. Van ami nem kapcsolódik egymáshoz szorosan, de mindegyik szereplőt részletesen megismerhetjük, találkozhatunk az egyéni problémáival és kicsit beleláthatunk a fejükbe. Az, hogy ennyire más hangon szólalnak meg a szereplők iszonyatos nagy munka és Welsh ezért számít zseninek. Ne számítsunk egy szépiroadalmi szövegre, sok benne a káromkodás, az obszcén szó, rengeteg a gusztustalan jelenet, de mindez kell, hogy megértsük ezeknek a fiataloknak az életét.

Biztos, hogy később, pár év múlva is el fogom majd olvasni.

Kedvenc idézetek:

Az élet unalmas és céltalan. Mind nagy reményekkel kezdjük, aztán lemondunk ezekről. Rádöbbenünk, hogy előbb vagy utóbb úgyis meghalunk, anélkül, hogy megtaláltuk volna a választ a nagy kérdésekre. Mindenféle bonyolult elméleteket dolgozunk ki, amik egyszerűen csak más szempontból közelítik meg a mindennapi valóságot, de közben a nagy és igazi dolgokra vonatkozó tényleges tudásmennyiségünk egy fikarcnyit sem nő. Alapvetően mind rövid és kiábrándító életet élünk. Szarral töltjük meg az életünket, olyasmikkel, mint a karrier meg a kapcsolatok, próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy nem minden értelmetlen.

Mind olyan keveset élünk, aztán meghalunk anélkül, hogy bármit elértünk volna, meg minden. Így van ez, a mesének vége, bazmeg.