Könyvkritika – Stray – Kóborok

Ezt a könyvet már jóval az Alkonyat őrület után olvastam. Azóta sem került olyan könyv a kezembe, ami vérfarkasokról szól, de ahogy elolvastam a könyv fülszövegét, egyből magához láncolt. Pedig ebben nem is vérfarkasok vannak. 🙂

Stray – KóborokRachel Vincent – Stray – Kóborok (Vérmacskák 1.)

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 478
Kiadás éve: 2012

MÁR CSAK NYOLC FOGAMZÓKÉPES NŐSTÉNY VÉRMACSKA VAN.

ÉS ÉN VAGYOK AZ EGYIK.

Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója.

Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott.

Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt.

A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon… a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel – vagy bármivel – megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Ennek a könyvnek egy kicsit vadabb és nyersebb a stílusa, mint az eddig általam olvasott KK könyveknek. De mi mást is várhatna valaki egy igazi vérmacskától? 🙂 Nagyon tetszett ez a megközelítés, attól eltekintve, hogy nagyon hasonló lábakon áll, mint a vérfarkasos sztorik. Tetszett a vérmacska-társadalom felépítése, az alfa iránti hűség és tisztelet. Bár itt is olyan fajról van szó, akik bármikor alakot tudnak váltani, nem éreztem úgy, hogy lerágott csont.

A főhősnő, Faythe karaktere nagyon összetett és tetszetős. Egy igazi belevaló csaj, aki nem fél használni az erejét, legyen szó az őt heccelő bátyairól, vagy idegen, területsértő kóborokról. Tetszett, hogy nem esetlen, nyavalygós, hanem egy határozott jellem, aki szeretné magáról letörölni a “nőstény” billogot és szabad életet élni a családjától, falkájától külön. Faythenek esze ágában sincsen követnie az apja kérését, miszerint ő is tegyen úgy, mint a többi nőstény a falkában: menjen minél előbb férjhez és szüljön minél előbb jó sok gyereket. Teljesen egyetértettem vele, nekem sem tetszene különösebben, ha a szüleim megmondanák, hogy kihez menjek hozzá és hogyan alakítsam az életem. Ezért teljesen azonosulni tudtam vele.

Sokan mondják, hogy a könyv eleje nehezen indul. Ebben igazat adok, de a könyv koránt sem lenne olyan jó, ha nem mutatná be részletesen a falka mindennapjait, a családtagjait, és az egész hierarchiát. Engem nem zavart, mert legalább megismerhettük a Texasi életet, a keménykezű Sanders apukát, a rideg Sanders anyukát és a sok bátyót, akik egyébként is mind-mind külön személyiségek, viccesek és mindenkit másért lehet szeretni. Az akció a regény második felén indul be, amikor a kóbRachel-Vincentorok elfogják Faythe-t és egy pincébe zárják. Ezekben a részekben is sok minden történik, a könyv majdnem ötszáz oldala hamar kifogy a kezünkből. A könyv egyes részei brutálisak és ahogy mondtam, nyersek. De ezen ne lepődjünk meg, Faythe-t valaki Anita Blake kistesójaként emlegette.

Marc – az a srác, akit az apja kinézett Faythe-nek – tipikus helyes/cuki/romantikus/férfias/érett/bármitmegtenneérted típusú srác. Nagyon sajnáltam, amikor Faythe játszik vele, lehangoló volt ezeket olvasni, de szerencsére mindketten visszataláltak egymáshoz.

Aki szereti a paranormális, misztikus, romantikus (bár nem kifejezetten volt romantikus) történeteket, akkor mindenképpen ajánlom. Ha egy tökös, belevaló főhősnőre vársz, aki nem rest humoros beszólásokkal örvendeztetni a falka tagjait és nem a tipikus MarySue karakter, akkor is jó választás! A sok ömlengős tinédzserekről szóló könyv után öröm volt ilyen jól összerakott történetet olvasni.

Én várom a folytatást. 🙂

Kedvenc idézetek:

Egy kiló cukor, egy kiló kenyér, egy liter tej, egy hulla a pincében…

Esküszöm, Sean hülye – csóválta a fejét Ryan, és zsebre dugta a telefont. – Annyira nincs irányérzéke, hogy azt is csodálom, hogy az anyja hasából kitalált.

Abban a pillanatban, amikor az ajtó kinyílt, már tudtam, hogy a fenékbe rúgás elkerülhetetlen – de hogy adni fogom-e vagy kapni, azt még nem láttam tisztán.

Összességében a történet:

toll2toll2toll2toll2toll2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: