Azt hiszem, ma megszületik életem egyik legvelősebb és leggonoszabb könyvkritikája. Bár nem értem, ezen mi csodálkozni való van, ha meglátjátok, hogy melyik könyvről is van szó. A szürke ötven árnyalata c. könyvről akkor hallottam először, amikor már mindenkinek ezt láttam a kezében. A könyves eladási listákat messze vezette, még a Metropol hátsó részén is ez köszönt vissza rám. Ezután kezdett el érdekelni, hogy most akkor miért is ilyen nagy szám ez a könyv? Rögtön megláttam az első negatív kritikákat, a legtöbb ember egyáltalán nem volt megelégedve vele. Ezért én sem vettem a fáradtságot, hogy megvegyem vagy kölcsönkérjem.
Aztán a Könyvmolyképző Alapozó kurzusán jött elő újból a téma. Nagyon meglepődtem, hogy szintén mindenki rossz véleményen van róla. Az Ulpius könyveit amúgy sem kedvelem, de gondoltam, hogy tapasztalatszerzés miatt végre nekiülök. Mindenesetre, ezért, illetve elrettentő példa tanulmányozása okán megérte.
E. L. James – A szürke ötven árnyalata
Kiadó: Ulpius-Ház Könyvkiadó KFT.
Oldalak száma: 524
Kiadás éve: 2012
A könyv, amelyről mindenki beszél…
Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.
A könyv a moly.hu-n kapott hideget-meleget. Az értékelés 67%-on áll. Olyan emberek kezdték el olvasni a környezetemben, akik soha azelőtt nem fogtak jó könyvet de még csak könyvet sem a kezükben. Ezek az ismerőseim váltig állították, hogy hatalmas élményből maradok ki, ha kihagyom. Ezzel a háttérrel indultam el a rögös úton. Azt már korábban olvastam valahol, hogy a történet tulajdonképpen egy kifordított Alkonyat. Magam sem értem, hogy miért kell ennyire majmolni a sorozatot? Elhiszem, hogy nagyon sikeres, nagyon páratlan történetről van szó, de attól még nem lesz valaki jó író, ha egy bestseller szerzőt próbál meg másolni. Bár valljuk be, ennél a könyvnél hihetetlen szenzáció lett a vége, de ez a ritkábbik eset.
Ez a történet mert én csak így hívom, még a könyv címkét sem érdemli meg, tényleg egy igazi fanfiction. Ugyanazok a szereplők, hasonló jellemvonásokkal, az írónő nem igazán vette a fáradtságot, hogy akár egy kicsit is átformálja őket. Anastasia Swan Steele egy csendes, magába forduló, halk szavú lány, aki lehetőséget kap, hogy barátnője helyett találkozzon a híres és gazdag Christian Grey-jel, aki hatalmas népszerűségnek örvend, nem csak az üzlet, de a nők terén is. Bár Ana először teljesen szkeptikusan tér be Grey irodájába, ám amikor meglátja, rögtön tudja, hogy nem hétköznapi fickó. Persze, mert egy bunkó, arrogáns p**s.
Ez az alapszituáció. Aztán mivel BDSM történetről van szó, ezért nagyon részletes leírásokat kapunk arról, hogy Grey és Ana hogyan művelik a szerelmi légyottokat. Lehet, hogy valakit ez izgat, vagy örömmel olvassa, de engem zavart. Lehet túl prűd vagyok, de a vonaton utazva kevésbé tudok folytatni és élvezni egy olyan regényt, ahol minden második szó az, hogy megcsinállak, döf, de akkor is ez a best of: Keményet döf, aztán megmerevedik, és belém üríti magát. A történet tele van ízléstelen szavakkal (a magyar fordítás valamelyest semleges és árnyaltabb lett, mint az eredeti), magam sem értem, hogy mi a titok, ami miatt ennyien olvassák.
Ami különösen felidegesített, hogy a magyar változatban rengeteg a hülye fordítás. Biztosan hallottatok a sztoriról, hogy a Kings of Leon-t Tótisz András Oroszlánkirálynak fordította. De még ehhez hasonló számos baki is van, ami végül visszaütött. A legidegesítőbb Ana… egyszerűen nem tudok mit tenni, nem kedveltem meg. Idegesített, hogy nem tud máshogy reagálni, csak azzal, hogy: szent tehén, szent szar és szent basszarantyú.
A történet lopott, tele van csúnya szavakkal, a karakterek gyengék, idegesítőek és nem szól másról, csak a szexről. Lehet ez kell a népnek. Nekem nem. Azt hiszem, a századik oldal környékén hagytam abba. Nem akarom és nem is fogom folytatni. Nincs több esély.
Vicces idegesítő idézetek:
Éva vagyok az édenkertben, ő pedig a kígyó, és nem tudok ellenállni neki.
– Hogy szereted a tojást? – kérdezem kacéran. Elmosolyodik.
– Alaposan felverve. – És gúnyosan mosolyog.– Mr. Grey, ön született romantikus.
– Önnek meg nagy a szája, Miss Steele. Valamilyen módon be kell tömnöm.
Összességében a történet:
(Egy csillagot azért érdemel, mert az írónő hitt benne, hogy jó amit csinál, és legalább befejezte.)
Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy ne maradj le a frissítésekről! 🙂
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?