Rájöttem, hogy a könyvkritika nem is helyes szó. Az Enigma meg főleg nem érdemli meg, hiszen nincs is olyan rész, amit kritizálni tudnék. 🙂
Helena Silence – Enigma
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 356
Kiadás éve: 2012
Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző. Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak. Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a bűntudattól. Mélyen magába zárja a fájdalmat, amely fokozatosan felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse. Csakhogy jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal. Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.
Helena története már akkor megfogott, amikor az első részleteket olvastam a blogján. Rögtön az elején látszott, hogy egy különleges, egyedi történetről szól.
A regény nincs tele sallanggal, mint nagyon sok mostanában kiadott romantikus könyv. Az írónő egyedi stílussal rendelkezik, így több részlet között is felismerném, hogy ő írta. Helena megmutatta nekünk, hogy vámpírok, vérfarkasok és tündérek nélkül is lehet maradandót, izgalmasat, misztikusat alkotni.
A történet semmilyen részletében sem volt unalmas, minden fejezet gyorsan olvastatta magát, egyik sem tűnt úgy, mintha csak tölteléknek írták volna. Mindegyik fejezetnek éppen úgy kellett íródnia, ahogy van és ezek mindegyike vezérel tovább minket egy izgalmas végkifejlethez.
Imádtam a szereplőket, mintha bárhol összefuthatnék velük az utcán, nagyon hihetőek és tényleg “emberszerűek” voltak. Zoe, Victor és Lena egyértelműen a nagy kedvenc.
Alex és Lena szerelme érzéki, csöppet sem csöpögős. Az erkélyes jelenetek egy kicsit a Rómeó és Júliára, illetve az Alkonyatra emlékeztetett, de mivel végtelenül romantikus ember vagyok és mindkét történetet imádom, ezért engem nem zavart! 🙂
A lovakat szintén szeretem, a coloradoi helyszín szintén plusz pontot érdemel nálam.
Egyszóval a könyv: letehetetlen! Mindenkinek csak ajánlani tudom! Jó látni, hogy fiatal magyar szerzők is képesek olyat alkotni, ami vetekszik a tengerentúli színvonallal. Mint író, kicsit irigykedem Helenára, de minden elismerésem! 🙂 Jöhet a forgatókönyv.
Kedvenc idézet:
– Majd ha a pokol befagy! – szorítottam össze a számat.
– Nem hallottad még, hercegnő? A kárhozottak rég megváltották a korcsolyabérletet! Szóval beszélj!– Nekem nincs testvérem. Bárcsak volna! Szerintem mindent megtudnék beszélni vele, hiszen a saját húsom és vérem lenne. Egy testvér előtt nem kell magyarázkodni vagy szégyellni magunkat. Egy testvér akkor is szeretni fog, ha már mindenki más elfordult tőled (…).
Összességében a történet:
Írásról, inspirációról, könyvekről 