Könyvkritika – Menedék

Nem ez az első könyvem Nicholas Sparkstól, az első A leghosszabb út volt, ami olvasása közben rögtön belelopta magát a szívembe az író. Ugyanígy volt ezzel a könyvvel is, mert szerintem letehetetlen, bár nem annyira ismert mint a többi, az Utolsó dal, a Szerelmünk lapjai vagy a Szerencsecsillag, amiket meg is filmesítettek.

Nicholas Sparks – Menedék

Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ
Sorozat: SPARKS
Oldalak száma: 336
Kiadás éve: 2011

Senki sem tudja, honnan, de egy nap gyönyörű nő érkezik Southportba, a tengerparti kisvárosba. A zárkózott fiatalasszony számára ez a hely többet jelent holmi átmeneti állomásnál. Katie-nek ez a városka valódi menedék. Szörnyű emlékek űzték idáig, és túlélése érdekében csak remélni tudja, ittléte titok marad. Legalább az előtt a bizonyos férfi előtt. Egyetlen módon lehet biztonságban: ha senkivel sem barátkozik, és főként senkit sem enged közel magához. Ám az önkéntes száműzetésbe vonult nő erre képtelen, és szép lassan megnyílik két ember felé: az egyik a mindig váratlanul, szinte a semmiből előbukkanó szomszédasszonya, Jo, akivel szoros barátságba kerül, a másik pedig Alex, a gyermekeit egyedül nevelő özvegyember. Ahogy Katie érzelmei a férfi iránt elmélyülnek, a múltját elsötétítő árnyak egyre közelebbről fenyegetik e törékeny boldogságot. Nicholas Sparks (Az utolsó dal, Tűzlovag) a legelemibb emberi érzelmeket helyezi előtérbe, ám ezúttal üzenete mindennél egyértelműbb: az élet viharaiban a szerelem az egyetlen valódi menedék.

A könyvet a páromtól kaptam, de azonnal elkezdtem olvasni, mert az első olvasás óta imádom Sparks-ot. Bár párom a borító alapján választott (nem egy nagy könyvolvasó 🙂 ) de én örömmel kezdtem neki. A történet egy titokzatos nőről, Katieről szól, aki egyszer csak felbukkan egy kisvárosban, állást kér egy tengerparti étteremben, majd beköltözik egy faviskóba, messze az emberektől. Egyetlen ember akad, akivel baráti viszonyba kerül, az pedig Jo, a szókimondó, őszinte szomszédja, aki egyfajta lelkitársként segít neki. A könyvben megismerhetjük Katie történetét, akit hajdanán Erinnek hívtak, hogy az iszákos férje elől menekült el, aki folyamatosan bántalmazta, ütötte, míg végül megelégelte és egy új személyazonosságnak köszönhetően elszökött otthonról.

Az eseményeket Katie, a férje, és Alex, egy két gyerekes özvegyember szemén keresztül látjuk, bravúros megoldásban. A történet végére, ahogy sejthetjük, Alex és Katie közelebb kerül egymáshoz, már éppen kezd kibontakozni felhőtlen életük, mikor Katie férje újból nyomozásba kezd és egy véletlen, apró információ folytán újból elmegy megkeresni feleségét.

A könyv nagyon könnyed olvasmány, olyan, amit bárkinek ajánlok, ha egy kis romantikus időtöltésre vágyik. Szeretem a Sparks történeteket, mert bár férfi íróról van szó, nagyon jól átérezhetjük a gondolatain, hogy mit érezhet egy bántalmazott feleség. Sparks könyvei egyébként is mindig mély érzelmeket váltanak ki belőlem, a végén mindig könnyekben kötök ki. Ezzel sem volt másképp. Nem véletlen egyébként, hogy Sparks ennyi történetét filmesítik meg, hiszen a mozivásznon is megállják a helyüket és olyan mondandóval szolgálnak mindenki számára, amit érdemes többször is átélni.

Bár ilyet nem szoktunk meg Sparkstól, de tetszett a kis természetfeletti vonal Jóval kapcsolatban 🙂

Karakter: nagyon szépen kivannak bontva, az ember teljesen elmerülhet bennünk, a helyükbe képzelheti magát. A szereplőknek vannak hibáik is és szerintem ez így van jól.
Kedvenc karakter: Jo és Alex
Borító: A páromat megfogta egyből, szerintem is találó.
Kedvenc idézet:

– Nem hiszem, hogy bárkinek is pontosan úgy alakulna az élete, ahogy elképzelte. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat. Még akkor is, ha ez lehetetlennek tűnik.

Összességében a történet: