Könyvkritika – A fekete ruhás nő

A következő történettel nem is könyv, hanem film formájában találkoztam először. Még pedig adódott alkalom egyszer, hogy moziba mentem és a Daniel Radcliffe féle filmváltozat előzetesét mutatták. Akkor nagyon megtetszett a történet, bár ilyen típusúakat nem igen olvasok. Mikor jobban utána néztem, akkor derült csak ki, hogy könyv alapján készült a film és muszáj volt megismernem. A könyv elolvasása után pedig a filmet is megnéztem.

Susan Hill – A fekete ruhás nő

Kiadó: PARTVONAL
Oldalak száma: 176
Kiadás éve: 2011

Arthur Kippst, a fiatal ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem járja a helyiek között, ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket.
A mesélő, Arthur Kipps, vajon függetlenítheti-e magát a fekete ruhás nő hatásától?

Susan Hill ma az egyik legismertebb misztikus krimi- és detektívregény-író Angliában. A fekete ruhás nő című regénye gótikus stílusú kísértettörténet, melyet Edgar Allan Poe is megirigyelhetne. A történetből az 1983-es első megjelenés után nem sokkal színdarab és tévéjáték is készült. A könyv utóélete rekordhosszúságúra nyúlt, a színpadi verziót Angliában és a világ más színpadain ma is játsszák. Kultikus kísértethistóriáról van tehát szó, melyből Daniel Radcliffe főszereplésével készült új filmváltozat.

A történet, ahogyan az ismertetőjéből is tudjuk, egy Arthur Kippst nevű fiatal ügyvéd szemszögéből íródott, aki az unokáival emlékszik vissza a saját rémtörténetére, amit még fiatal korában egy hivatali kiküldése alatt élt meg. Főnöke arra kéri, hogy utazzon el egy régi ügyfelük temetésére és nézze át az évek óta felhalmozódott papírokat, iratokat. Látszólag egy átlagos ügyről van szó, ezért Arthur abban a reményben utazik el, hogy két nap múlva haza is térhet menyasszonyához.

A temetésen szinte csak a pap van jelen és egy fekete ruhás nő, aki a sírok között bújik meg, de mikor Arthur jobban utána akarna járni, hogy ki is az, a nő hirtelen eltűnik és többek is arról számolnak be, hogy ők bizony nem látták a nőt. Mivel máshol nincs hely Arthur a halott Alice Drablow házába költözik be, ám hamarosan nagyon furcsa események sora kezdődik, Arthur neszeket, zajokat hall, majd pedig a házat körülvevő mocsárban egy elsüllyedő szekér és annak utasainak jajveszékelését hallja. Az egész hely hátborzongató, pedig megpróbál minél előbb végezni a látszólag lehetetlen mennyiségű papírhalommal.

A vonaton megismerkedik egy helyi nemessel, akinek mesél az aggályairól, a látottakról és hallottakról, azonban ő megnyugtatja, hogy biztosan csak az egyedüllét okozza, ezért elküldi vele kedves kutyáját, Jenny-t. Nem csak ő, de a faluban élő összes lakó rejtélyes módon hallgatnak az esetről, majd végül az is kiderül, hogy miért. A házban régóta egy fekete ruhás szellemalak kísért, aki nem más mint a néhai Alice Drablow testvére, Jennet. Arthur a házban található iratokból, levelekből megtudja, hogy Jennetnek született egy “törvényen kívüli” gyereke, aki Alicehoz és férjéhez került, a mostohaszülők meg is engedik, hogy Jennet vigyázzon a kisfiúra. Egy napon azonban, a gyerek egy kocsin érkezik a házhoz, amikor a nagy köd miatt belehajtanak a mocsárba, ami elnyeli őket. Jennet a testvérét hibáztatja, amiért nem vigyázott a gyerekre. Jennet gyermeke halála után pár évre öngyilkos lesz, azóta is a házban kísért.

Nekem a sztori nagyon tetszett, szépen meg volt írva, bár túl rövidnek éreztem, szívesen olvastam volna még, de igaz, hogy a történetből már nem lehetett volna több mindent kihozni. Nem volt túl részletes, sokkal inkább hihető.

A könyv alapján készült film nem hozta a várt reményeket, rögtön rá pár hétre meg is néztem otthon. Már eleve az sem tetszett, hogy sok mindent változtattak meg, például, hogy a történet elején Arthur felesége már nem is élt, vagy hogy plusz gyerekek halálesetével fűszerezték meg, a film végén pedig maga Arthur is meghal kisfiával együtt, aki apja elé utazott.

Karakter: pont annyira voltak kibontva, amennyire kellett. Nem voltak fölösleges infók.
Kedvenc karakter: Arthur
Borító: Nekem a filmesplakát elejű van meg. Tetszik.
Kedvenc rész: Amikor Arthur a házban van. Egyértelműen ijesztő. 🙂
Rész, amit nem szerettem: Hamar vége lett.
Kedvenc idézet:

Megértettem, hogy léteznek egymással küzdő jó és rossz erők, és az ember eldöntheti, hogy az egyik vagy a másik oldalra áll.

Összességében a történet:

toll2toll2toll2toll2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: