Joanne Harris – Kékszeműfiú

Volt egyszer egy özvegy, akinek három fia volt – Fekete, Barna és Kék. Fekete volt a legidősebb – mogorva és agresszív. Barna volt a középső gyerek – félénk és lassú felfogású. De az anya kedvence Kék volt – a gyilkos.

Megmondom őszintén, hogy Joanne Harrisről sok jót olvastam és hallottam, első sorban a Csokoládé c. regénye miatt vált felkapottá, így gondoltam, hogy ezzel sem lehet baj. 
Általában nem szoktam elolvasni előre a könyvről kritikákat, mindig csak a moly.hu-n lévő értékeléseket nézem meg, de nem is ez vitt rá a döntésre, hanem sok helyen láttam a borítót és elsőre elcsábultam. Bár ne tettem volna. 
A fülszöveg számomra hangzatos volt és tetszett is, gondoltam, hogy valami jó kis gondolkodós, megrázó horror lesz a végén és a teljesen másmilyen benyomást nyújtó borító is felcsigázott egyből. Szerencsésen a moly.hu-n jutottam hozzá a könyvhöz, egy általam nem tetsző kötettel cseréltem el és nagyon is örültem neki, egészen addig, ameddig el nem kezdtem olvasni. 
Általában csak munkába menet és jövet a vonaton van időm könyveket olvasni, mert otthon mindig másmilyen elfoglaltságom van és sosincs időm rá. A vonaton nagy lelkesedéssel nyitottam ki a könyvet. 
Az első rész számomra furcsa volt és zavaros, de gondoltam, hogy ez valahol majd csak megváltozik, de azt kell hogy mondjam, ez nem történt meg. Kusza összevisszaság, zavaros írásmód és mint kiderült pont ezt szeretné érzékeltetni az írónő is. Nagyon beteg egy történet, ezt kell mondanom róla. Ahogyan láttam, mások is ugyanilyen véleményen  voltak. 
Bátran teszem fel hát a kérdést: valaki tudja, hogy konkrétan miről is szólt? 🙂


Nagyjából, amit magamtól sikerült kiokoskodnom: 
Történetesen van egy asszony, akinek van három fia. Kék, Barna és Fekete. A három gyerek különböző színű ruhákat kap, hogy az anyja könnyebben meg tudja különböztetni és nem is gondolja, hogy ez milyen nagy hatással van a gyerekek személyiségére. 
A történet az elején a “kék” fiú szemszögéből íródik, aki a testvérek közül a legkisebb és mindenki csak “BB” (Benjamin) néven emlegeti. Az is kiderül, hogy ez egyes fejezetek egy-egy a “kék” fiú által írt történetek és személyes magán blogbejegyzéseinek váltakozása. Általában ezeket a blogbejegyzéseket más “főszereplők” hozzászólásai is tarkítják nagyon zavaros módon. 
Egy sor történettel találjuk magunkat szembe, megtudhatjuk a három testvér kapcsolatát, az anyukkal való kapcsolatot, sok szó esik a környékbeliekről és a “kékszeműfiú” különleges képességéről. A fiúnak “szinesztézás” képességet állapítanak meg, ami azt jelenti, hogy akár a szavakhoz, hangokhoz színeket, szagokat tulajdonítanak. Ahogyan az irodalomban is két fajta érzet társul egymáshoz. 
Pl. Tóth Árpád Körúti Hajnal c. szerzeményében figyelhetünk meg ilyesmit: