Kevés könyv végén hasított már úgy belém a WTF felismerés, mint Sarah Pinborough Ne higgy a szemének! című regényénél. És most nem túlzok. A történet utolsó oldalainál szó szerint visszalapoztam, hogy biztos jól olvastam-e. Mert ez nem az a thriller, amit elolvasol, és kész, letudod. Ez az a könyv, ami után még órákig pörögsz. Ami után csendben ülsz, és csak annyit mondasz: „Mi a fene volt ez?!”
A történet középpontjában Louise áll, egy egyedülálló anya, akinek élete meglehetősen kisiklott. A munkája monoton, a magánélete üres, a hétköznapjai szürkék. Egyedül a kisfia hoz örömet az életébe, de volt párja még őt is el akarja tőle venni. Aztán egy éjszaka Louise találkozik egy vonzó férfival egy bárban. Jól elbeszélgetnek, megcsókolják egymást… aztán kiderül, hogy a férfi nem más, mint az új főnöke, David. Kínos.
De még ennél is rosszabb: Louise hamarosan megismerkedik David feleségével, Adele-lel is. Adele… nos, róla nem is mondanék többet spoilerek nélkül, de annyit biztosan: ő az egyik legérdekesebb női karakter, akivel thrillerben találkoztam. És kiderül, hogy nagyon is szimpatikusak egymásnak, és barátok lesznek. Na, innentől kezd igazán bizarr lenni a helyzet. Lousei két tűz közé szorul, miközben mindkét fél egyre furcsábban kezd viselkedni. Titkok, hazugságok, apró utalások, és valami igazán sötét rejtegetnivaló, amit egyikük sem mond ki, de végig érezni, hogy Adele talán bántalmazó kapcsolatban él Daviddel. Louise lassan elkezdi összerakni a puzzle-darabokat, de az igazság, amit végül felfedez, messze túlmutat mindazon, amit logikusan el tudna képzelni.
A Ne higgy a szemének! tipikusan az a regény, amelyre ráhúzhatjuk a „pszichothriller” címkét, de valójában sokkal több annál. A történet atmoszférája már az első fejezettől kezdve szépen fel van építve, végig ott lebeg felette valami megfoghatatlan feszültség, mint egy rossz előérzet, amit nem tudsz megmagyarázni, de tudod, hogy nem teljesen hihetsz a szemednek. És ez nagyszerűen összecseng a címmel is egyébként. Pinborough írásmódja ebben a regényében nagyon feszes, rövid fejezetek, gyors váltások vannak benne, aminek köszönhetően igen gyorsan szaladunk előre a történetben. Louise és Adele felváltva mesélnek, így az olvasó állandóan kétségek között őrlődik, mert látszólag egyikük sem mond igazat.
A regény különlegessége, hogy észrevétlenül lopja be a természetfeletti elemeket a cselekménybe. Először csak homályos utalások, furcsa álmok, apró kis részleteket kapunk, de aztán ezek olyan lavinát indítanak el, ami alapjaiban forgatja fel a történetet és minden addigit, amit olvastunk.
Azért tetszett leginkább, mert mind a három fő karakter – Louise, David és Adele – árnyalt, komplex személyiségek. Senki sem „jó” vagy „rossz” a klasszikus értelemben, mindhárman a szürke zónában mozognak. Mindenki hordoz valamit: múltbéli traumát, titkokat, bűntudatot, vagy épp félelmet. Louise könnyen szerethető karakter, ő az aki igazából belebonyolódik egy házaspár életébe, akik külsőre normálisnak tűnnek, ám valami mégsem kerek az életükben, ezt Louise már elsőre látja Adele viselkedéséből.
A könyv minden oldalán ott lüktet a feszültség. Mindig azt hiszed, kezded megérteni a helyzetet, aztán valami új információ teljesen megfordítja a képet. Egyszerűen nem lehet erről spoilermentesen mesélni, mindenképpen ajánlom olvasásra. A befejezés brutálisan meglepő. Megosztó? Igen. De tagadhatatlanul zseniális húzás. A könyv bátran keveri a műfajokat: egyszerre családi dráma, szerelmi háromszög, pszichothriller és paranormális történet. És mégis működik.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a váratlan fordulatokat, a feszült hangulatot, és hajlandó elfogadni, hogy a valóság néha hajmeresztően furcsa lehet. De figyelmeztetlek: ne hidd, hogy tudod, mi fog történni. Mert nem tudod. 🙂
Ha jobban elmélyednél a történetben, akkor ajánlom a Netflixes sorozatot belőle!
Kedvenc idézetek:
Soha nem tudhatsz mindent egy emberről. Beleőrülnél, ha megpróbálnád.
Az emberek mindig olyankor szokták elterelni a szót valamiről, amikor rosszul érzik magukat az adott témával kapcsolatban.
Összességében a történet:
Ha már olvastad a könyvet, neked hogy tetszett a befejezés? Te is azonnal újra akartad kezdeni, hogy máshogy olvasd végig? Írd meg kommentben, és vitassuk meg együtt!
És ha szeretnél még több ilyen „mi-a-fene-történt-az-utolsó-oldalon” típusú könyvet, szívesen ajánlok hasonlókat is. 😉
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás