Mivel annyira sokan olvastátok a Chuck Palahniukról szóló bejegyzésemet, ezért gondoltam, hogy folytatom a sorozatot egy számomra nagyon fontos alakkal. Másodikként nézzük meg, mit adott és mit tanított nekünk Tolkien.
Egy jó fantasy-regény egyszerre képes megmozgatni a képzeletet és remek menekülést nyújtani a való világ gondjai elől – és ez különösen igaz J.R.R. Tolkien író leghíresebb (és legkelendőbb) regényeire, A hobbitra és A Gyűrűk Ura-trilógiára, amelyekből filmeket is forgattak, sőt, több Oscar-díjat is nyertek, köztük a legjobb filmnek járó áhított díjat. Aligha van ma olyan, aki ne hallott így, vagy úgy a sztoriról, hiszen az egyik legismertebb franchise-ról van szó, aminek rengeteg klassz idézetet, szállóigét, mémet is köszönhetünk.
1937-es megjelenése óta töretlen a sikere. De mi az, ami Tolkien könyveiben olyan időtállónak bizonyult? Miért térnek vissza a rajongók újra és újra a történeteihez, és miért falják a sorokat idősek és fiatalok egyaránt? Ennek járunk ma utána.
Az inspiráció bárhonnan érkezhet
Bármi szolgálhat inspirációként, ha író vagy. Még akkor is meríthetsz máshonnan, például a való életből, ha fantasy-t írsz. Humphrey Carpenter J. R. R. Tolkien: A Biography című könyvéből megtudhatjuk, hogy amikor Tolkien és kisöccse még gyerekek voltak, egy rettegett gazda elkergette őket egy mezőről, mert gombát szedtek. Ismerősen hangzik?
A Gyűrűk Ura híres mondata, „Az itt úgysem jössz át” („You shall not pass”), melyet Gandalf mondott egy föld alatt rejtőző szörnynek, eredetileg az I. világháborúban az angol propaganda által használt szlogen volt. Tolkien mind a két világháborúban szolgált, így közelről is tapasztalatot szerzett, milyen egy halálig menő harc. Jelen volt a háború legtöbb véres árokharcánál, beleértve a somme-i csatát is. A Mordor felé vezető úton Frodo és Samu megpróbáltatásainak a forrása valószínűleg az az árokharc volt. Emellett az utóbbi karaktert azok a Tolkien alá beosztott katonák ihlették, akik soha nem panaszkodtak az embertelen körülmények miatt.
Az írás és tanulás egy élethosszig tartó folyamat
Légy türelmes. Nem kell mindent 30 éves korod előtt megcsinálnod. Vagy 40 éves korodig. Vagy egy éven belül. Tolkiennek 14 évébe telt A Gyűrűk Ura megírása, 7 évbe A hobbité, és egész életében folytatta az írást és a világának további bővítését. Az írást a szabadidejében végezte, miközben főállásában dolgozott, különböző egyetemi kurzusokat tartott Leedsben és Oxfordban. Tolkien 45 éves volt, amikor első könyve, A hobbit megjelent. Szóval, elképzelhető, hogy nem azonnal fog érkezni a siker, és nagyon hosszú ideig tart a munka, de sose add fel az álmaid!
Az út koránt sem volt könnyű
Még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni.
Fogalmad sincs, hogy milyen megpróbáltatásokon kellett keresztül mennie egész életében. Édesapja, Arthur Reuel Tolkien reumás lázban elhunyt 1896-ban, sosem voltak jómódúak, de a helyzet 1904-ben tovább romlott, amikor Mabel Tolkiennél cukorbetegséget diagnosztizáltak, ami az inzulin előtti időkben általában halálos volt. Az asszony ugyanezen év november 14-én meghalt, és a két árván maradt fiút gyakorlatilag nincstelenné tette. Tolkien ekkor még csak 12 éves volt. Az asszony végakaratában a család barátjára, Francis Morgan atyára bízta a fiúkat, aki a Birminghami Oratóriumban szolgált, és magához vette őket. Sok kortársával ellentétben Tolkien nem sietett azonnal bevonulni a háború kitörésekor, hanem visszatért Oxfordba, ahol keményen tanult és dolgozott, és végül 1915 júniusában diplomát szerzett. Végül valóban aktív szolgálatra küldték a nyugati frontra, éppen időben a somme-i offenzíva idejére.
Tolkien lövészárok-lázban szenvedett, amelyet a tetvek terjesztenek, és lázat okoz. A feljegyzései szerint “ismeretlen eredetű pirexia” – fejfájás, kiütések, szemgyulladás és lábfájdalmak – jelentkeztek nála. A lövészárok-láz talán mégis megmentette az életét. A háború hátralévő részében vagy kórházban volt, ahol többször is visszaesett, vagy a hazai táborokban szolgált. Humphrey Carpenter szerint századát július 14-én küldték a frontra, és zászlóaljának több tagját géppuskatűzben megölték. Több jóbarátja is meghalt a háborúban, egyikük, GB Smith korábban levélben bíztatta Tolkient, hogy végre írja meg a nagy művet, amelyről egy ideje agyal. Tolkien 1925-ben aztán visszatért az oxfordi egyetemre, ahol majdnem harminc évig tanított.
Sir Stanley Unwinnak írt levelében Tolkien felsorolja a személyes küzdelmek sorát, amelyekkel szembe kellett néznie: háborúban szolgált, beteg volt, barátok haltak meg mellette, túlhajszolt volt, és hiányzott neki a fia, Christopher, aki a Királyi Haditengerészetnél szolgált. Sok küzdelmét azonban félretette, és nekilátott az írásnak.
Tolkien élete során tizenöt mesterséges nyelvet alkotott, köztük két tündenyelvet. Saját maga is tudta, hogyha egyszer elkészül a regénnyel, nem lesz kiadó, aki majd kiadja. A hobbit végül egy kiadó szerkesztőjéhez kerül, akitől tovább vándorol annak fiához. A fiúnak nagyon tetszett a mese, akinek hatására 1937-ben a kiadó engedélyt ad A hobbit kiadására.
A megfelelő egyensúly
Sokan megijednek az első fejezeteket olvasva, amikor kinyitnak egy Tolkien könyvet. Mint minden fantasy, itt is fontos a hangulatteremtés, hiszen egy új, eddig ismeretlen világba kalauzol minket az író. Azt hinnénk, hogy az egész könyv ilyen, csupa részlet, táj- és nemzetségleírás… Ám ez koránt sincs így. Tolkien regényeiben mesteri egyensúlyban vannak az akciójelenetek, a csendesebb, elgondolkodtató részek. Ügyel arra, hogy a jelenetek egyrészt mozgásban tartsák a cselekményt, másrészt bepillantást engedjenek abba, hogyan fejlődnek és változnak a karakterek.
Hallgass a kritikákra
Tolkien barátságot ápolt C.S. Lewis-szal, akivel sokáig levelezett. C.S. Lewis addig-addig noszogatta Tolkient egy-egy rész átírásával, amíg az tökéletes nem lett. Ez történt annál a jelenetnél is, ahol Gandalf és Szarumán összecsap Vasudvardban. C.S. Lewis nehezményezte, hogy Tolkien túl sok bárgyú párbeszédet írt a hobbitoknak (különösen Trufát és Pippint nem kedvelte), és Lewis javaslatára Tolkien többször átdolgozta a jelenetet. Tolkien maga mondta el, hogy végül ezt a jelenetet tartja az egyik legerősebbnek a könyvben.
Figyelmesen hallgatta a kritikusokat, és megértette, hogy azok a tanácsok csiszolják az írását olyanra, ami másoknak is tetszene. Meg kell tanulnunk felhasználni a kritikusok, előolvasók, béták tanácsait, hogy jobb írókká váljunk.
Hagyd, hogy az érdeklődésed vezérelje az írásodat
Tolkien érdeklődése eredetileg a nyelvek felé irányult. Az olyan antik vagy ősi eredetű nyelvek, mint a latin, az ógörög, a walesi, a gót, az óskandináv nyelvek, az óangol különféle változatai, és a finn, különösen elbűvölték. Már fiatalabb korban, illetve oxfordi egyetemi évei alatt, megkezdte mesterséges nyelveinek kidolgozását (1915-re már igen előrehaladt a tündenyelvek kidolgozásában). Érdeklődése végül rávette arra, hogy egész kultúrákat hozzon létre ezeken a nyelveken alapulva, majd történeteket írt róluk, amelyek aztán legendává váltak.
Arról írt, ami a legjobban érdekelte.
Igazi emberekből lesznek nagyszerű karakterek
A The Letters of J. R. R. Tolkien című könyvben olvashatunk arról, hogy Tolkien előszeretettel használt fel karaktereket a saját életéből. “Volt egy furcsa helyi figura, egy öregember, aki pletykákat, időjárás-bölcsességeket és hasonlókat osztogatott. A fiaim szórakoztatására Gaffer Gamgee-nek (Csavardi Tata) neveztem el, és ez a név a családi hagyományok részévé vált, az ilyen öreg fickókra ragasztottuk. Akkoriban kezdtem el írni A hobbitot. A Gamgee választását elsősorban az alliteráció vezérelte; de nem én találtam ki. Gyermekkori emlékezetemből ragadtam ki, mint komikus szót vagy nevet. Valójában ez volt a neve, amikor kicsi voltam (Birminghamben) a “vattának.”
Tolkien a való életből merített, hogy benépesítse Középfölde csodálatos világát. Nézz körül! Sokan azok közül az emberek közül, akikkel nap mint nap együtt vagy, fantasztikus karakterek lehetnek a regényedben. Jó móka elképzelni őket hősökként, vagy hogy mit tennének valójában, ha olyan helyzetbe keverednének, mint a regényed főhősei.
Te lehetsz a következő bestseller szerző
Zsákos Bilbó története Tolkien gyermekeinek szóló meseként indult. Tolkien nem számított arra az elismerésre, amelyet első könyve, A hobbit után kapott. Úgy érezte, hogy ez egy szerencsés véletlen volt. Sosem tudhatod, hogy mennyi visszautasítás után kapod meg az első pozitív visszajelzést egy kiadótól. Lebegjen szemed előtt, hogy sokan mások is megéltek már kudarcokat.
Még a legnagyobb bestseller szerzőknek sem sikerült olyan könnyen a csúcsra törni. Fel a fejjel, és dolgozz mindennap azért, hogy jobb legyél!
Mi a véleményed? Bátran oszd meg gondolataidat a hozzászólásokban!
🚀
____________________
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás