Könyvkritika – Bree Tanner rövid második élete – Írásról, inspirációról, könyvekről

A kötet egy igazán jó kiegészítése a Twilight Sagának, sok olyan apró információ szerepel benne, ami egy kis pluszt ad, hogy jobban megismerjük az egész sorozat háttértörténetét, konkrétan Victoriával és a Volturival kapcsolatos dolgokat.

Stephenie Meyer – Bree Tanner rövid második élete

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 150
Kiadás éve: 2010

Bree Tanner alig emlékszik előző életére, mielőtt érzékei csalhatatlanok, reflexei emberfelettiek és fizikai ereje megállíthatatlan lett volna. A szűnni nem akaró szomjúság előtti életére… az életére, amikor még nem volt vámpír.

Csupán annyit tud, hogy újszülött társaival élni kevesebb betartandó szabályt és még kevesebb elkerülhetetlen következményt jelent: figyelj a hátad mögé, ne vond magadra a figyelmet, és mindenekfelett érj haza napfelkelte előtt, vagy meghalsz. Amit nem tud: halhatatlan életéből már nem sok van hátra.

Aztán Bree váratlanul barátra lel, egy újszülött vámpír személyében. Diego hozzá hasonlóan kíváncsi teremtőjükre, akinek még a nevét sem tudják. Amikor felismerik, hogy az újszülöttek csupán sakkfigurák egy elképzelhetetlenül hatalmas játékban, Bree-nek és Diegónak el kell döntenie, hogy melyik oldalra áll, és kiben bízik meg. De ha minden, amit a vámpírokról tudsz, hazugságon alapul, hogyan derítheted ki az igazságot?

Először azt gondoltam, hogy a könyv nem mond majd sok új dolgot, tekintve, hogy jóval az Eclipse kötet és film megnézése után került a kezembe, de tévedtem. Jó volt megismerni egy olyan világot, amiben nem Bella vagy a vega vámpírok mindennapjait ismerjük meg. Mint kiderült, Meyer nem csak ebben a kényelmes helyzetben tud maradandót alkotni, de a veszélyes, fékezhetetlen vámpírok bensője is legalább olyan tetszetősre sikeredett.

Tetszett, ahogyan Bree és Diego szépen lassan rájön, hogy mennyire át lettek verve apró részletekkel kapcsolatban (pl. hogy a vámpírok hamuvá égnek a napon, fokhagyma-kamu stb.). Valahogy Bree gondolkodásmódja, stílusa jobban a szívemhez nőtt. Bár Meyer nem így tervezte, de szerintem kaphatott volna nagyobb hangsúlyt is – például lehetett volna új családtag, nem feltétlenül búcsúztam volna el tőle az Eclipse végén -, a második élete tényleg nagyon rövidre sikeredett.

A könyv nem hosszú, tényleg csak kiegészítő kötet, pár óra alatt vagy egy hosszabb vonatút alatt kivégezhető. A történet minden fölösleges töltelékrésztől mentes, nem csöpögős, hanem a vámpír lét sötétebb, nyers oldalát mutatja meg, ahol bár egy csoport tagja vagy, de ott ugyanott meg kell küzdened az életben maradásért.

Twilight fanoknak mindenképpen ajánlom.

Kedvenc idézet:

A vámpír a karjába zárta a halandó lányt, aki mindkét kezét a fiú mellkasára szorította. Nyaka csupán néhány ujjnyira volt a fiú szájától, de nem úgy tűnt, mintha félne tőle. A vámpír pedig nem úgy festett, mint aki vadászik. Megpróbáltam felfogni, miféle klán lehet, ahol szórakozásból embert tartanak.