Könyvkritika – Sarah Dessen – Tökéletes

Viszonylag régebbi könyv a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, még a Vörös pöttyös márka létrehozása előtt. Egyébként a könyv teljesen beleillik ebbe a kategóriába. Sarah Dessen könyvet már korábban olvastam, akkor – ahogy most is – nem csalódtam.

Sarah Dessen – Tökéletes

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 382
Kiadás éve: 2008

Jason tökéletes. A zárkózott, maximalista Macy is az akar lenni, ezért jár a fiúval. De létezik-e tökéletes ember, és egyáltalán jó-e hibátlannak lenni? Macy sokáig úgy érzi, a válasz igen. Ezen a nyáron azonban megismerkedik egy egyáltalán nem tökéletes csapattal: a Wish partiszervíz fiatal munkatársaival. Ez a barátság és az új szerelem a büntetett előéletű, de jóravaló és művészi hajlammal megáldott Wesszel felszabadítja, boldogabbá teszi, s átértékelteti a lánnyal egész addigi életét, kapcsolatát „tökéletes” édesanyjával. Végre elkezdheti feldolgozni imádott apja halálát is, amiért alaptalanul felelősnek érzi magát.

Macy mindenáron megpróbál tökéletesnek látszani, úgy ahogy barátja, Jason is. Azért jár vele, hogy az emberek szemében ne látszódjon kívülállónak, hanem elfogadják. Bár Macy nem is sejti, de ez a feltétlenül megfelelni vágyás apja halála miatt kezdett kialakulni benne.  Aztán szépen lassan Macy egy falat emelt maga köré, miközben azt gondolta, hogy megpróbál tökéletesnek látszani, akkor nem lesz baj.

Aranyos kis történet. Hosszú, de olyan gyorsan olvastatja magát, hogy észre sem lehet venni és már a végére értél. Tetszett Macy karaktere, igazán könnyen elképzeltem, hogy vannak olyan emberek, akik a tökéletességre való törekvéssel építenek maguk köré falat. Ráadásul hozzá kell tennem, hogy Macy nagyon fiatal és az sem segít sokat, hogy édesanyja sem dolgozta fel férje halálát, ő is a munkába temetkezik és nem beszélgetnek a történtekről.

A történet erőssége, hogy mind a főszereplők és mind a mellékszereplők zseniálisak. Nem csak Macy és Wess, de Monica, Delia és Kristy is olyan szereplő, akik igazán szerethetővé teszik a történetet. Ráadásul Kristy és Monica beszólásai is hatalmasak! 🙂 Tetszett, ahogy Macy a Wish partiszervéznél rájön, hogy semmi sem működhet állandó forgatóköny mellett, hogy nem olyan rossz a spontaniitás és mindig lesz valami, ami elromlik. De az élet arról szól, hogy ezeket helyrehozzuk.

Macy és Wes kapcsolata is nagyon szép. Nem csöpögős, nem nyálas és nem az a szokásos “tinimaszlag”, amit hasonló korosztálynak készült könyvekben lehet olvasni. Sarah Dessen másik, általam olvasott könyvében, az Altatódalban sem volt semmi ilyesmi. Szerintem ez az írónő egyedi stílusa és nagyon tetszik. Biztos, hogy még jó sok könyvet fogok tőle olvasni.

Kedvenc idézetek:

„Azt gondolom, bizonyos dolgoknak jobb, ha el vannak törve. Tökéletlenek. Kaotikusak. Így gondoskodik a világmindenség az ellentétekről. Kell lennie néhány gödörnek az úton. Ilyen az élet.”

Monica a sárhányón ülve, mint most már tudtam, a tőle várható három mondat egyikét hallatta:
− Aha.
A másik kettő a „Hagyd már abba!” és a „Na ne csináld már!” volt. Mindkettőt lassan és vontatottan ejtette ki, úgy hogy a szavak összefolytak egybe: „Hammáabba” és „Nanemá” lett belőlük. Nem tudom, ki nevezte el Monotonnak, de marhára üt.

Összességében a történet: