Könyvkritika – Fehér, mint a tej, piros, mint a vér – Írásról, inspirációról, könyvekről

Ezt a könyvet a páromtól kaptam névnapomra, mert meglátta a Moly.hu-s kívánságlistámon. 🙂 Addig nem is olvastam el, hogy miről szól, a borító alapján azt hittem, hogy egy szerelmi történet és mivel már akkor is magas értékelésen állt, ezért úgy gondoltam, nem fogok csalódni. Bár nem egészen az a történet tartalma, amire vártam, de nem csalódtam. 🙂

Alessandro D’Avenia – Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 332
Kiadás éve: 2011

A tizenhat éves Leo átlagos kamasz: jól elvan a haverokkal, szeret focizni, motorozni és iPod-ozni. Iskolába csak muszájból jár, a tanárokat afféle kihalásra ítélt furcsa fajnak tekinti, és alig várja, hogy ezt az új történelemtanárnak is a tudomására hozza. Az új tanár azonban más, mint pedagóguskollégái. Szemében különös fény gyúl, amikor magyaráz, és különös, lelkiismeretébresztő hatással van diákjaira. Leóban hatalmas erők feszülnek, csak a fehérség fog ki rajta. A fehérséggel, a hiány, a veszteség színével Leo a szerelem, a szenvedély és a vér színét, álmainak szerelme, Beatrice haja vörösét fordítja szembe. Amikor azonban megtudja, hogy Beatrice beteg, s hogy betegségének valamiképpen a gyűlöletes fehérséghez is köze van, Leo önvizsgálatra kényszerül. Hogyan tovább? Mihez kezd eztán az álmaival, és mihez az erejével?

A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér – a harmincas éveinek elején járó középiskolai tanár, Alessandro D’Avenia első regénye – az elmúlt év talán legnagyobb könyvsikere volt Olaszországban, és tucatnyi nyelvre lefordították már. Megható, de egy cseppet sem érzelgős, könnyű, de egy cseppet sem súlytalan mű – nagyszerű olvasmány.

A történetet egy tizenhat éves kamasz, Leo E/1 szemszögéből olvashatjuk, aki tipikusan a helyi gimis “faszagyerek” (bocsánat a kifejezésért, de ez jellemzi őt a legjobban 🙂 ). A megközelítés és a stílus merőben új. Még nem olvastam hasonlót, és igazán jó volt belecsöppenni egy kamasz gondolkodásmódjába. Leo szerelmes Beatrice-be, akinek égővörös haja van, és aki a legszebb lány az iskolában. De hogyan mutathatná ki szerelmét egy tizenhat éves tini, aki számára a legfontosabb a foci, az iPod és a zenehallgatás, és aki még véletlenül sem vallaná be soha senkinek, hogy szerelmes Beatrice-be?

Számára a színek mondanak a legtöbbet. Leo előszeretettel párosítja a vörös/piros színt a jó dolgokhoz, nem csak amilyen Beatrice gyönyörű hosszú haja, hanem mint amilyen az iránta érzett szerelem. A fehér számára semmit mondó szín, éppen ezért utálja. Amikor viszont megtudja, hogy imádott múzsája fehérvérűségben szenved, egy világ omlik össze benne.

Mindamellett, hogy nagyon viccesen van összerakva ~~az eleje~~, nagyon szívszorító is. Végigkísérhetjük, hogyan nő fel Leo, amikor megtudja, hogy Beatrice leukémiás. A korábban nemtörődöm, lázadó Leo egy teljesen más fiatallá alakul, aki felfogja, hogy az életben semmi sem örök, és képes akár a vérét is Beatrice-ért adni. Leo mindvégig kitart a lány mellett, aki bár az elején jól viseli betegségét, még az sem töri meg benne a lelket, hogy a kemoterápia miatt nem csak legyengül, de a gyönyörű vörös haja is kihullik. Ahogy Beatrice egyre közelebb ér a betegség végső stádiumához, már nem csak ő, de Leo is kezdi elfogadni, hogy hiába adja neki a vérét, a lányon már nem lehet segíteni.

Bár a regény félig happyend csak, ettől függetlenül nagyon tetszett. Letaglózott, ámulatba ejtett és fájt. Legalább annyira, mint Leonak, de jó látni, hogy képes továbblépni a szörnyűségeken. Leo megváltozott, másképpen áll az emberekhez, családjához, barátokhoz. Ezentúl jobban fogja értékelni az életet.

Életszagú volt.

A borító nagyon tetszetős, bár nem igazán tükrözi a regény tartalmát, éppen ezért csalóka volt számomra is. Ha jól hallottam, akkor az író szülőhazájában még film is készült a könyv alapján, bár nem egy neves stúdióban készült, de legalább ők is látták, hogy mekkora potenciál lenne a történetben. Én támogatnám, ha a tengerentúlon megfilmesítenék.

Kedvenc idézeteim:

– És a szerelemmel kapcsolatban mi az igazság?
Anya elhallgat. Tudtam, nincs válasz, nincs használati útmutató.
– Azt a szívedben kell megkeresned. A legfontosabb igazságok el vannak rejtve, de attól még léteznek. Csak nehezebb rájuk találni.

Ha nem találod a választ egy kérdésre, csakis egy megoldás van: a Wikipédia.

Az életben az a rossz, hogy nincs hozzá használati utasítás.