Írástechnika – Mik egy regény mágikus összetevői? – 2. – Írásról, inspirációról, könyvekről

Az előző bejegyzésben már olvashattatok arról, hogy mik egy sikeres regény mágikus összetevői, ma folytatom újabb fontos elemekkel.

Nézőpont

A nézőpont nem tűnik szignifikáns hozzávalónak, de ha nem következetes és helyes a választásunk, akkor lényeges kérdéssé válik. Először fontos feltennünk magunkban a kérdést, hogy kinek a szemszögéből akarjuk elmesélni a történetet, vagy kiknek a szemszögéből. Ha több szereplőt is megszólaltatnál, akkor használhatsz E/3-at, vagy akár fejezetenként váltakozó E/1-et.
Az E/3 a legelterjedtebb, és valószínűleg a legjobb ahhoz, hogy kísérletezz, főleg első alkalommal. Emlékszem, először én is E/3-ban kezdtem írni, mert amikor kamaszként elkezdtem levetni az első sztorikat, csak kötelező olvasmányokból tudtam példát venni, és korábban a legtöbb író ezt a nézőpontot választotta. Tizenegy évesen ismerkedtem meg a Harry Potter sorozatal, Louis Sachar könyveivel (Bradley, az osztály réme, Stanley, a szerencse fia, Laura titkos társasága), és más a 2000-es években népszerű ifjúsági regénnyel, akkoriban a legtöbb E/3-ban íródott.

Később persze bejöttek az E/1-ek is (Meg Cabot könyvek, Alkonyat-széria), és hirtelen ez is nagyon népszerű lett. Sokan választották utána az E/1-et, pedig a kezdő írók nem is tudják, hogy milyen nehéz ezt használni. Az E/1 nagyon korlátozott, így nagyon jól működik pl. novellákban, és kisregények esetében. A E/3 a háttér, a cselekmény sokkal szélesebb leírását engedi meg, sokkal könnyebben kezelhető.

Kapcsolódó cikkeket itt olvashatsz:

Karakterek

A karakterekről már rengetegek beszéltem külön cikkekben, érdemes visszaolvasnod. Ha nincs egy jó karakter, amivel az olvasó azonosulni fog, akkor nincs esély rá, hogy néhány oldalnál tovább olvasson. Az olvasók hihető és szerethető főhősökre vágynak, akikkel együtt izgulhatnak, együtt nevethetnek. Persze kellenek az antagonisták, a segítők és a regény további tipikus karakterei, mindegyikük kidolgozásával elég időt kell töltened ahhoz, hogy megelevenedjenek.

Kapcsolódó cikkeket itt olvashatsz:

Hely- és helyszínválasztás, háttér, világépítés (setting)

Néha az írók elfelejtik tájékoztatni az olvasót, hol is vannak pontosan, vagy feltételezik, hogy az olvasó tudni fogja. A kezdetektől fogva fontos, hogy az olvasó megértse, hol és mikor játszódik a történet. Hiszen nem mindegy, hogy a 18. századi Amerikában vagy Angliában. Nem mindegy, hogy a szereplőket milyen helyszíneken láthatjuk, milyen közlekedési eszközöket, fizetőeszközöket használnak. Kis dolognak tűnhet, de minél több információval látjuk el az olvashatót, annál jobban tudnak elmerülni a történetben. Az apró részletekre helyezzük a hangsúlyt, amik megteremtik a légkört, amik különleges atmoszférát hoznak létre. Gondoljunk csak bele, hogy mitől varázslatos az Eragon, A Trónok harca, a Gyűrűk Ura trilógia vagy a Narnia krónikái. Hogy ne csak fantasy-t említsek, mitől annyira valóságos Panem, ahol az Éhezők Viadala játszódik, vagy Az Útvesztőben megismert Tisztás?

A történetünkben gyakran kerül elő a szereplők háttere, de nem csak erre kell nagy hangsúlyt fektetni, hanem az egész sztori, a cselekmény, a világ hátterére. Tudnunk kell (főleg fantasy, sci-fi vagy disztópia esetében), hogy miért tart ott a világ, ahol tart, milyen technikai fejlődések történtek / vagy nem történtek. Hogyan épül fel a gazdaság, a kereskedelem, milyen környező országok veszélyeztethetik a birodalmat. Mit esznek, isznak a szereplők, hogyan öltözködnek, milyen házban élnek. A főhős szempontjából pedig fontos tudnunk, hogy milyen a családi háttere, honnan jött, milyen az értékrendje, mi motiválja, mi okoz neki szomorúságot, bosszúságot stb.

Kapcsolódó cikkeket itt olvashatsz:

Hangulat, légkör

A hangulat és légkör megfelelő megteremtése nagyon fontos, hogy az olvasó kapcsolódjon a történetünkhöz. Ez fogja meghatározni, hogy az olvasó mennyire fog kötődni, mennyire szippantja be a világunk. Biztosan megvan az az érzés, hogy milyen, amikor egy romantikus vagy kalandregényre vágysz, tudod, hogy mire számíts az egyik, illetve a másik esetében. Romantikus könyvben az álompasit keresed, aki megdobogtatja a szívedet, az apró gesztusokat, a rejtett utalásokat, az érzelmi túlfűtöttséget, a szenvedélyt, szexet. Kalandregényben az izgalmakat, a csatákat, a véres leszámolásokat, hazárdjátékot, ármányt, és az érzést, mintha egy kés szorítanának a te torkodhoz is, amikor a főhősödet lépre csalják. Nos, a te olvasód, ugyanezt várja el tőled. A hangulat az, amit az író lefest a történethez, és ami érzelmi szinten bevonja az olvasót.

Kapcsolódó cikkeket itt olvashatsz:

Folytatása következik.