Az előzőekben már megtanultuk, hogy mik egy regény elengedhetetlen részei. A cselekmény, a karakterek (protagonisták és antagonisták), a téma kidolgozása mind-mind fontos része az írás folyamatának. De van egy olyan elem, amivel általában a legkevesebbet foglalkoznak a kezdő írók, és ez a helyszín.
A legtöbb szerző már ez első jelenet megírásánál pontosan tudja, hol fog játszódni a története. Hogyha ti is hasonlóképpen írtok mint én, akkor ismerős lehet, amit most leírok: általában az én fejemben, mint egy film jelenik meg minden egyes fontos jelenet, úgy látom magam előtt, mintha a kedvenc sorozatomat nézném. Még ha először egészen pontosan nem is tudom, hogy milyen városban játszódik, a fontosabb ismérvek már akkor megjelennek a fejemben. Legyen szó egy sivatagos területről, New York valamelyik külső kerületéről, egy űrsikló fedélzetéről, a Marsról vagy egy tenger fenekéről.
Nyilván az csak a kezdet, hogy tudjuk, nagyjából hova helyezzük el a karaktereinket. A helyszín soha nem úgy kerül megemlítésre, hogy szimplán “Brooklyn” vagy a “Jupiter egyik holdja”. A történet mindig egy specifikus és intim környezetben játszódik: egy Brooklyn-i kosárlabdapályán vagy egy padon a Central Parkban, a Jupiter holdján lévő támaszponton és annak is a közös étkezdéjében vagy az űrsiklók dokkolójában.
Minden egyes jelenet, amit írsz, alapos utánajárást igényel. Szükség van, hogy ne csak nagyjából tudjuk, hol fognak történni az események, hanem alaposan utánanyomozzunk. Én azt vallom, mindennek jobb az elején utánanézni. Nem szeretek megírni úgy egy jelenetet, hogy nem tudom, hogyan néz ki a környék, milyen üzletekkel, emberekkel lehet találkozni az utcán, van-e közvilágítás, milyen a légkör, mennyi fa van a járda mentén. Ezek ugyanúgy vonatkoznak az olyan írásokra, amik a jelenben játszódnak, és olyanokra, amik egy általam kitalált környezetben civilizációban.
Történeteim javarészt a jelenkor Amerikájában játszódnak, és bár életemben egyszer voltam New Yorkban, még sem mondhatom, hogy jól ismerem a várost. Hiába imádom ezt a metropoliszt, ami ezer látnivalóval, színes kultúrával, rengeteg nemzet ételkülönlegességével kecsegtet, egy történet igényli, hogy annál jobban járjak utána a dolgoknak, minthogy tudom: sárga taxikkal vannak tele az utak, ahol gyakran keveredhet az ember a dugóba, és éjszaka már nem tanácsos a Central Park környékén egyedül sétálgatni.
Ha valaki fantasy-n, disztópián vagy sci-fi íráson dolgozik, akkor még körültekintőbben kell eljárnia, hiszen jó esetben a történet helyszíne csak az ő fejében létezik. Az olvasó igényelni fogja, hogy megismerje a karakter környezetét, hogy milyen világban él. És itt fontos megemlítenem, hogy nem arra gondolok, hogy az adott város minden négyzetméterét említsük meg a regényben – sőt, ez is gyakori hiba – de nagyon alapos utánajárást igényel, hogy tudd, ismerd a helyszín minden jellegzetességét. Még ha nem is használjuk fel a történetben az összes általunk elképzelt settinget, fontos tudnunk, hogy minden a helyén van-e.
Vannak olyan írók, akik még ennél tovább is mennek. Nem csak a pontos helyszínt, hanem egy egész civilizációt és világot építenek meg, sőt még saját nyelvet is dolgoznak ki nekik, csakhogy ismerjék a történelem minden egyes apró mozzanatát. Ugye rájöttetek, hogy most Tolkienről beszélek, de ugyanúgy megemlíthetném George R.R. Martint, C. S. Lewist, Peter S. Beaglet, Lovecraftot, Anne Rice-t, de nyugodt szívvel sorolom ide J. K. Rowlingot is. Ezek az írók nemhogy egy kivételes életművet tudhatnak maguk mögött, de életük jelentős részét töltötték azzal, hogy kidolgozzanak egy saját világot, aminek felépítése közben minden egyes részletre gondoltak. Vagy van bármi hiányosság bennetek, amikor ezen írók műveit szóba hozzák? 🙂
Összeszedtem néhány érvet, hogy miért fontos részletesen is kidolgozni a helyszíneket, és ez hogyan lehet segítségetekre az írás alatt.
1. Kísérletezhetsz alternatívákkal
Már említettem, hogy amikor nálam írásra kerül a sor, akkor szeretek mindennek utánanézni. Nálam a “világalkotás” egyik fontos eleme, hogy tudjam, mire számíthatok. Hiszen minél jobban megismerem az adott várost, környéket, annál könnyebben tudok kísérletezni az egyes jelenetekkel. Amikor azt mondom, hogy utánanézek a dolgoknak, akkor az tényleg azt is jelenti. Képeket nézek a választott városról (Google, Pinterest, egyéb forrás), ahol játszódni fog a történet, elolvasom a történetét (nem csak Wikipedián, hanem a város saját honlapján), felmegyek a városban működő újságok honlapjára, megnézem néhány tévéadó híradóját, sőt nagyon sokszor még Google Streetviewban is utánajárok a helyszínnek.
Lehet, hogy csak én vagyok ilyen alapos és talán beteges, de ha arról írok, hogy a főszereplőm leugrott a két háztömbbel arrébb lévő Macy’s-be, akkor hülyén érzem magam, hogyha a városnak még a közelében sincsen Macy’s. Valószínűleg az olvasók nem fognak a sztori olvasása közben rákeresni, hogy ugyan helyes-e az amit állítok, de egyszerűen rossz érzésem van, amikor “hazugságokat” kell leírnom. Persze az más tészta, hogyha a sztori kedvéért kitalálok saját üzleteket, kávézókat, helyeket, ahol a főszereplő szívesen megfordul, de fontos, hogy hű legyek legalább olyan kérdésekben, hogy van-e egyáltalán a környéken McDonald’s vagy bullshit, amit írok.
Más tészta, ha valaki fantasy-t, disztópiát vagy sci-fit ír, hiszen egy saját világ felépítése nem egyszerű feladat, főleg hogy annyi hatás ér minket nem csak könyvekből, de filmekből, filmsorozatokból és még számítógépes játékokból is. És az is világos, hogy az ember nem találja meg az általa kitalált világ “nyomait” a Google-ben, maximum inspirálódhat különböző forrásokból. Erre kiváló a Pinterest, a DeviantArt, a Tumblr vagy akármelyik stockfotós oldal (Pexels, Pixabay, Shutterstock stb.) Részletesebben a világépítésről egy másik bejegyzésben kívánok beszélni.
Azért is hasznos a nyomozás, mert könnyen javíthat a sztorin, hogyha áthelyezzük a szereplőket egy másik helyszínre. Ha túl laposnak, unalmasnak találod a jelenetet, akkor nézd meg, hogyan viselkednének a szereplők, hogyha teljesen más környezetbe tennéd őket, amik csöppet sem szokványosak. Mondjuk egy sikátorba, temetőbe, takarítószerekkel teli szekrénybe. A szereplők teljesen máshogy viselkednek, mint mondjuk egy általános környezetben – mondjuk egy bevásárlóközpontban.
2. Szimbolizmus fontossága
A helyszínválasztás sokszor szimbolikus lehet és összecsenghet a regény témájával. Gondoljunk csak néhány híres példára:
– a Viharsziget című filmben Leonardo DiCaprio egy Teddy Daniels nevű nyomozót alakít, aki egy üggyel kapcsolatban megy társával a Viharszigetre, és egy nő eltűnésével kapcsolatban nyomoznak, aki egy bezárt szobából tűnt el. A nő elmegyógyintézetbe került, mert megölte három gyerekét – bár maga úgy hiszi, hogy otthon van és gyermekei életben vannak. A sztori végén kiderül, hogy DiCaprio az intézet ápoltja két éve, akit azért zártak ide, mert lelőtte elmebeteg feleségét és az egész ügy hozzá köthető, csak a nyomozók és orvosa eljátszották neki, hátha eszébe jutnak a történtek. A film egyébként Denis Lehane regényé alapján készült. A Viharsziget valóban egy börtön, de azt is szimbolizálja, hogy Teddy Daniels saját elméje rabja és nincsen tisztában azzal, mit követett el.
– Tolkien művei rengeteg szimbolizmussal vannak tele. Elég ha csak a zöld dombokkal, virágokkal, terméssel teli Hobbitfalvára gondolunk, ahol sokszor mulatoznak és dalolnak a lakók, vagy Mordor vidékére, ami tele van kénbányákkal és sziklás, kopár hegyekkel.
– C.S. Lewis fantasy sorozatából, a Narnia Krónikáiból, elég megnéznünk Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény helyszíneit. A főszereplők egy rejtett fantáziavilágot fedeznek fel, melyet a „Fehér Boszorkány”, a Narnia önjelölt királynője vezeti. Narniában mindig tél van, mert a Fehér Boszorkány bűvöletet vetett a földre, és a Narniában lakó népek szigorú szabályok szerint és rettegésben élnek. Az örök tél szimbolizálja a Fehér Boszorkány véget nem érő gonoszságát, hiszen a telet nem követi tavasz, ami az évszakok ciklikusságát jelzi, hanem megrekedt az állandó kopárságban.
Tehát már maga a helyszínválasztás is nagyon sok mögöttes tartalmat rejt az olvasó számára, használjuk ki bátran ezeket a lehetőségeket.
3. Jobban megismerheted a karaktered
A választott helyszín nem csak szimbolikus lehet, de nagyon sokat elmondhat a karakterről és annak eddigi útjáról. Gondoljunk csak Harry Potter karakterére, milyen volt, amikor először közelebbről is megismertük? Egy lépcső alatti gardróbban élt és unokatestvére levetett ruháit viselte. Akaratlanul is megkedveltük, amiért Dursley-ék annyira kegyetlenül bántak vele. A karakterfejlődés szempontjából a korábbi sérelmek nagyon is sokat számítottak, hogy Harry az lett végül, aki. Például ezért imádta az Odút, ahol a Weasley-ék éltek, mert nem kellett elnyomni magukban varázsló énjüket és Harryt mindig szeretettel fogadták nem pedig átnéztek rajta. De ha megnézzük Voldemort gyerekkorát, akkor szintén ráismerhetünk, hogy miért is vált olyanná, amilyen lett: Voldemort egy gyermekotthonban nőtt fel, az apja elhagyta az anyját. A gyermekotthonban nem kapott elég figyelmet, senki nem fogadta örökbe, ez pedig örök sérelem lehetett neki.
Az hogy milyen környezetben nőttünk fel nagyon sokat befolyásolta, hogy végül milyen emberek lettünk. Bizonyos családi normákat láttunk a szüleinktől, ami számunkra tök természetes: vidéken megszokott, hogyha csirkék rohangálnak az udvaron, és gyerekként a pocsolyában játszottunk, meg fára másztunk és csöppet sem zavart minket, hogyha koszosak leszünk, miközben egy Budapesten lakó nagypolgári családba pottyant gyereknek teljesen idegen a háztáji állattartás és még lehet egész életében nem látott élő tyúkot.
Hogyha helyszínt választunk, akkor mindig érdemes feltenni a kérdést magunknak:
– Miért van a karakterünk éppen ezen a helyszínen?
– Mi a véleménye erről a helyről? Szeret ott lenni, vagy inkább nyomasztja?
– Szeretne maradni, jól érzi magát vagy frusztrálja és alig várja, hogy meglépjen onnan?
Minél többet tudsz a helyszíneidről, annál jobban megismerheted a karaktert is, és észre fogod venni, hogy a választott helyszín is nagyban hozzájárul a karakter fejlődéséhez.
Írásról, inspirációról, könyvekről 