Írástechnika – Hogyan javíts az írásodon – Írásról, inspirációról, könyvekről

Ha valamilyen pályázatra készülünk, vagy ha azt szeretnénk tudni, hogyan tudjuk jobban kifejezni a gondolatainkat és jobbá varázsolni írásunkat, akkor nem árt, ha néhány tanácsot megfogadunk. Az írás elengedhetetlen része a javítás, a fejlődés, és ezen néhány pont betartásával máris közelebb kerülhetsz céljaidhoz.

Használjunk aktív mondatokat a passzív helyett. A magyar nyelvben ez elég ritka – inkább az angolban használnak szenvedő szerkezetet – de jobb, ha ezek számát is minimálisra csökkentjük. Főként az olyan írók esnek effajta hibába, akik gyakran olvasnak idegennyelvű könyveket. A magyar nyelv mondatszerkezete a következőképpen épül fel: ALANY-ÁLLÍTMÁNY-TÁRGY.

Használjunk erős szavakat. Néha szükség van arra, hogy többször – akár több tízszer is – átolvassuk ugyanazt a bekezdést, hogy megtaláljuk a megfelelő igét vagy melléknevet, hogy tökéletesen tudjuk átadni az olvasó számára az írás hangulatát. Sok író – köztük Hemingway vagy Stephen King – arról ismert, hogy addig alakították, írták át mondatról mondatra az írásukat, amíg az olyan formába nem került, ami számukra tökéletesnek tűnt. Inkább nézzük át tüzetesen az írást, mint sehogy. Keressük meg a megfelelő szavakat, amik a lehető legpontosabban írják le a szereplők érzését, a helyszíneket. Lehetőleg ne ismételjük folyton ugyanazokat a szavakat újra és újra. Egyetlen kivétel ez alól a Párbeszéd. Hacsak nem egy tudós, pszichológus, asztrofizikus, orvos a szereplőnk, akkor ne adjunk olyan szavakat a szájába, amik sántítanak. Nem kell olyan szinonimákat használni, amiket ismerőseink szájából sem hallhatunk. A legjobb megoldás, ha nyitva tartjuk a fülünket és megfigyeljük, hogyan beszélnek a közemberek, a buszon utazók, a kollégáink, barátaink, családtagjaink. Ők biztosan nem fognak olyan szavakat használni, mint adekvált, entitás, inercia, koherens, releváns, rezignált.

Húzzuk ki a rizsát. Az írás akkor jó, ha egyszerű, világos és közvetlen. Nem kapunk pluszpontot érte, ha a történetünket 700-800 ezer karakterben írjuk meg, amikor az 400-500 ezerben is működne. Nem abból fog kitűnni a gazdag szókincsünk, ha elszalad velünk a ló. Attól még nem lesz jó egy írás, hogy egy csomó sallangot, szóismétlést, ne adj isten, klisét benne hagyunk. Minden fölösleges részt húzzunk ki belőle, főleg azokat, amik nem mondanak semmit. Ha azzal a mondattal nem tudunk meg többet a szereplőkről, a történet alakulásáról, akkor nyugodtan mehet a kukába. Tudom, hogy a kihúzás a legnehezebb rész, de szükséges, ha pozitív értékelést szeretnél egy pályázaton. A határozószavak tipikus példái a túlírásnak. Nem azt mondom, hogy ezeket egyáltalán nem használhatjuk a szövegben, mert egy jól elhelyezett határozószó kellemessé teheti az írásunkat, akkor van baj, ha halmozzuk őket. Főként a módhatározókat felejtsük el. A módhatározó a cselekvés, történés, létezés módját határozza meg. A Hogyan?, Mi módon?, Miképpen? kérdésre válaszolnak. Példák: jól, rosszul, nagyon, kevésbé, sokkal, szépen, teljesen, lassan, gyorsan, könnyedén, remélhetőleg, valószínűleg, állítólag.

Kerüljük a kliséket. A klisék olyan kifejezések, gondolatok és helyzetek, amelyeket olyan gyakran használnak, hogy mára teljesen elvesztették hatásukat. Az írás ettől túl általános lesz, az olvasóban nem hagy maradandó nyomot. Tipikus példák: sötét és viharos éjszaka, velőtrázó sikoly, boldogan éltek, amíg meg nem haltak, cserepes ajkak, borvirágos arc, gyönyörű naplemente stb. Fontos, hogy a klisék helyett inkább olyan leírásokat, jellemzőket írjunk, amik egyediek, vagy amik megmaradnak az olvasóban. Itt is inkább használjuk a mutasd ne mondd szabályt.

Kerüljük az általánosításokat. A másik hiba, amit kezdő írók elkövetnek, hogy csupa olyan általánosítást és közhelyet írnak bele a történetükbe, amik nem emelik, inkább rontják az olvasási élményt. A szerelem fáj és vak, az élet nehéz, harcolj az álmaidért és számos hasonló ~~bullshit~~ megállapítást inkább húzzuk ki a szövegből, vagy írjuk át. Törekedjünk a pontosságra és egyediségre. Ha kell több órát is töltsünk el egy bekezdés megírásával, és addig csiszolgassuk, amíg megkapjuk a megfelelő eredményt. Készítsünk el több verziót, aztán olvassuk fel hangosan is magunknak, úgy könnyebben kiderül, hogy melyik a helyes verzió.

Nem árt, ha tisztában vagy a költői képekkel. Sok olyan írást bétáztam már, ahol a kezdő író csak néhány alapvető költői képet használt. Ezek közül is inkább metaforát és a hasonlatokat. Nézzünk utána, hogy mi is az a metonímia, szinekdoché, megszemélyesítés, szinesztézia, allegória, szótőismétlés (figura etimologica) stb. Hasonlatot és metaforát csak mértékkel használjuk, szintén törekedjünk az egyediségre és kerüljük a kliséket. Felejtsük el azokat, amiket a köznyelvben is gyakran használunk: vén, mint az országút, néma, mint a sír, olyan fehér, mint a fal.

Vegyünk elő néhány bestseller könyvet és vizsgáljuk meg. Ne csak egy típust, legyen közöttük szépirodalom, young adult, krimi, fantasy, sci-fi és így tovább. Tanuljunk meg írói szemmel olvasni. Nyissunk ki egy füzetet és készítsünk jegyzeteket az olvasás folyamán. Lehet, hogy egy kicsit tovább fog tartani (egy átlagos ember általában 4-5 nap alatt olvas el egy közepesen hosszú regényt), de megéri átnyálazni a szöveget. Érdemesebb olyan könyveket elővenni, amiket szeretünk, vagy amiket már olvastunk, mert akkor nem az élmény miatt fogjuk elolvasni, hanem csupán tanulásra használjuk. Készítsünk jegyzeteket arról, hogyan épül fel a cselekmény, az író milyen leíró részeket, milyen egyedi kifejezéseket használ. Milyen újfajta, egyedi tulajdonságokat kapnak a főszereplők stb. Hasonlítsd össze a különböző szerzők egyazon témában írt könyveit. Vesd össze, hogy mitől van más hangulata az egyes műveknek, milyen más eszközöket használnak.