Jaj, istenem… már megint egy vámpíros könyv… 🙂 Gondolhatnánk ezt, de mégsem fogunk benne akkorát csalódni! Én is akkor kezdtem neki, mikor láttam a sorozat beharangozóját az HBO-n, s mikor minden ismerősöm rá volt cuppanva. Utánajártam, megtudtam, hogy létezik könyvváltozat is, így inkább azzal kezdtem.
Charlaine Harris – True Blood – Inni és élni hagyni
Kiadó: Ulpius-Ház Könyvkiadó KFT.
Oldalak száma: 414
Kiadás éve: 2009
Reszkess Edward és Bella, itt jön Sookie Stackhouse!
Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác – és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt…
CHARLAINE HARRIS a világ sötét oldalára kalauzol minket. Magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve.
Eleve felcsigázott a a történet a fülszöveg kezdetével. Na vajon, itt tényleg olyan zseniális könyvet fogunk kapni, mint aminek az Ulpius belengi? Vagy csak egy jó fogás, hogy megvegyék? Mindenesetre szerencsém volt, Molyon cseréltem el egy régi kötetre, így különösen nem bánta a pénztárcám.
A könyv kezdetén kapunk egy kis csavart. Ezúttal a főhősnő gondolatolvasó – ki gondolta volna? Szegény Sookie egy csöndes, nagymamájával egyedül élő lány, aki pincérnőként dolgozik. Számára elég, pont jó ez az élet. Nem nagyravágyó, az életében nincs semmi érdekes, addig, amíg az étterembe be nem tér Bill, a vámpír. Sookie nem csak a kicsit kirívó viselkedése miatt érdeklődik iránta, hanem mert egyáltalán nem hallja a gondolatait. Aztán persze ahogy várható, a vámpírok mellett vannak még más természetfeletti lények is.
A könyv egész szerethető volt. Tetszett benne Sookie karaktere, számomra hitelesebb volt, mint Bella. Tetszett a gondolkodása, az érettsége. A könyv előbb született, mint az Alkonyat, csak Magyarországon jelent meg közel egy időben. De aztán ki tudja, hogy ki kiről másolt egyes részeket. A True Blood mégsem hasonlít az Alkonyatra. Egy kicsit felnőtt tartalmú, nem érzem azt, hogy tinédzsereknek szólna. A történet könnyen olvastatja magát, viszont néha úgy éreztem, hogy nem igazán szól semmiről.
A sorozat más tészta. Bár az elején a készítők hűen követték a történéseket, utána csak úgy jöttek-mentek az új szereplők, pörögtek az események. Ritkán mondok ilyet, de a producerek és rendezők jól összetették a sorozatot és szerintem jobban sikerült, mint a könyv. Míg a könyv csak Sookie fejébe enged belenézni, addig a sorozat több szálon is fut, izgalmasabb. Bár Sookiet is kedveltem, de a többi szereplőt (Sookie nagymamáját, Samet, Ericet és Lafayette-t) sokkal jobban.
Megmondom őszintén, a könyv nem kötött le annyira, hogy továbbolvassam a többit, éppen ezért még a mai napig sem vettem a fáradságot, hogy elkérjem a folytatást. Könnyed időtöltésre ideális, de akkor inkább választanám a sorozatot.
Kedvenc idézetek:
Volt ott Brad Pitt és Tom Cruise ruházatának utánza-ta az Interjú a vámpírrahól, meg modernebb öltözetek is, amelyekről azt sejtettem, hogy Az éhség ihlette őket.
Az a vámpír, akit jóképűnek nevezett, valójában hihetetlen volt; szőke, kék szemű, magas és széles vállú. Csizma, farmer és mellény volt rajta. Klasszis. A romantikus könyvek borítóin vannak ilyen pasik.
Az élet nem jár gond nélkül. Arról szól, hogy hogyan birkózol meg azzal, ami neked jutott.
Összességében a történet:
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?