Az első kézirat körül az egyik legkárosabb félreértés az, hogy tökéletesnek kell lennie. Pedig az első verzió sokkal inkább egy esetlen munkadarab, egy olyan nyersanyag, vázlat, ami megmutatja az írónak merre érdemes elindulnia.
Ugyanis, az első kézirat célja nem jónak, tökéletesnek lenni, hanem használhatónak.
Az írás célja az, hogy elkészítsünk egy olyan kéziratot, ami nem a végső változat lesz, hanem egy kiindulási pont. Van számos szereplőnk, jelenetünk, cselekményünk, jobb esetben konfliktusunk, van ok-okozat, van érzelmi görbe és karakterfejlődés. Itt jön be Anne Lamott klasszikus gondolata a „shitty first drafts”-ról: a jó szöveg sokszor kifejezetten rossz első nekifutásokból születik.
A legtöbb író nem az ötleteknél akad el, hanem ott, hogy túl korán vár profin csillogó mondatokat magától. Csakhogy a szöveg – bármennyire is mágikusnak tűnik kívülről egy kognitív munka, tervezés, megfogalmazás, visszaolvasás, újragondolás és újraírás folyamatos oda-vissza mozgása. A klasszikus Flower-Hayes-féle írásmodell is erről beszél: az írás nem lineáris „A-ból B-be” menetelés, hanem egymásba ágyazódó folyamatok együttese.
Mi az első kézirat valójában?
A legpontosabban úgy tudnám megfogni, hogy az első verzió felderítés. Donald M. Murray (aki nem véletlenül alapnév a modern íráskutatásban) azt a gondolatot hangsúlyozza, hogy az írás a jelentés felfedezésének egyik módja, és sokszor a „Mit akarok igazán mondani?” kérdésre a szöveg írása közben érkezik válasz.
Az előbb használtam azt a szót, hogy az első verzió „nyersanyag”. Valójában így érdemes tekinteni az első szövegre. Olyan, mint amikor egy nyomozásban először kiöntöd az asztalra az összes bizonyítékot, még nincs belőle egységes, átlátható kép, csak rengeteg puzzle-darab, amik látszólag nem illeszkednek egymásba, de minél több időt töltesz vele, egyszercsak öszeáll egy teljes képpé.
Miért nem lesz tökéletes? (És miért jó ez így?)
1) Mert az első kézirat a te fejedben fut, nem az olvasóéban
Neil Gaiman ezt gyönyörűen fogalmazza meg – az első kézirat lényegében az, amikor “elmeséled magadnak a történetet“, és a második kör az, amikor megpróbálod úgy alakítani, mintha mindig is tudtad volna, mit csinálsz. Ez azért fontos, mert az olvasó nem lát bele a gondolataidba. Amit te érzel a jelenet mögött, azt neki a szövegben kell megkapnia, és nem biztos, hogy az első változatban ezt sikerül is átadni.
2) Mert az írás egyszerre több feladatot kér az agyadtól
Ha egyszerre akarsz cselekményt építeni, karaktert mélyíteni, stílust csiszolni, információt adagolni és még „szépen” is írni, az olyan, mintha vezetnél, navigálnál, főznél és közben sminkelnél. A tervezés-megfogalmazás-ellenőrzés hármasa folyamatosan váltogatja egymást, és ez teljesen normális. Nem egy időben kell történniük.
3) Mert a regény folyamatosan alakul
Hiába van szinopszisod vagy vázlatod, a karakter sokszor a jelenetben formálódik, átveszi az irányítást. Vagy épp kiderül, hogy a nagy csavar papíron működik, de érzelmileg üres. Az első kézirataim és a jegyzeteim ezért tele vannak olyan mondatokkal, amiket én is rendszeresen leírok: “itt még hiányzik valami”, “ez logikailag hibás”, “hiányzik a nagy csattanó”… stb. Volt olyan regényem, amire rá sem ismertem a végén, a főszereplőkön és a helyszínen kívül szinte semmi nem egyezett az első kézirathoz képest.
Ez nem hiba, vagy elvesztegetett idő. Ez az írók feladata.
Hogyan használd az első kéziratot, hogy valóban regény legyen belőle?
1) Ne szerkeszd meg azonnal
Az első kézirat megszületésekor cél a folytonosság, az, hogy végre leírjuk a történetet, ami a fejünkben van. A szerkesztés célja a csiszolás, a hatás fokozása és a szöveg rendbetétele. Ez két teljesen más üzemmódot jelent, ezért nem célszerű mindig visszaugrani korábbi jelenetekhez és folyton csiszolni a szövegen, meg kell tanulni átkattanni egyik üzemmódból a másikba. Különben bele fogsz esni a hibába, hogy agyonszerkesztesz egy olyan jelenetet, ami lehet később megy a kukába és órákat töltöttél vele. Amikor kész az első draft, ráérsz utána szerkeszteni.
2) Készíts jelenetenkénti vázlatot
Ez nem csak azért hasznos, mert később a szinopszis írásánál fel tudod majd használni, hanem minden egyes fejezetnél látni fogod, hogy hol laposodik el a cselekmény, hol kellene esetleg egyes jeleneteket előrehozni, vagy rövidebbre húzni.
3) Fogadd el, hogy az újraírás nem szégyen
Ernest Hemingway-hez kapcsolódik egy brutális mondat, amit sokan idéznek. A forráskutatások szerint egy Arnold Samuelson által lejegyzett beszélgetésben hangzik el a gondolat: „The first draft of anything is shit.” Ugyanitt Hemingway arról is beszél, hogy Búcsú a fegyverektől elejét rengetegszer átírta. Stephen King is nyilatkozott már sokszor arról, hogy van, hogy a kézirata felét kidobja a végén.
A lényeg, ne tekintsd úgy, hogy az átírás teljesen megváltoztatja a korábbi kéziratot, ne félj gyökeresen kigyomlálni jeleneteket, ha azok nem viszik előre a cselekményt. Sokan ott hagyják abba az írást, amikor úgy érzik, nem áll össze papíron az ötletük, nem képesek úgy megírni a regényt, ahogy eredetileg eszükbe jutott. Ez téged ne tántorítson el, folytasd az írást és a szerkesztést!
Az első kézirat sosem tökéletes. Még a bestseller szerzőké sem.
🚀
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a hírlevélhez, ahol értesítést küldök minden friss bejegyzésről, írástechnikai anyagról, és néha egy-egy szégyentelenül őszinte kulisszatitkot is.
Hasznos linkek:
https://faculty.goucher.edu/eng221/Flower_and_Hayes_Cognitive_Process_Model_of_Composition.htm
https://www.actsofrevision.com/home/retyping-your-draft
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás