Harry Potter imádat ismételten

Gondoltam, megosztom veletek az újabb élményem. 🙂 Egy müncheni üzleti út miatt ismét adódott alkalom, hogy elmélyüljek J.K. Rowling világában. Az oda-vissza 14 órás vonatút ösztökélt arra, hogy újból előkapjam kedvencemet. Elkezdtem olvasni a Bölcsek kövét, majd pedig az első két filmet is megnéztem.

Ismételten fejet kell hajtanom Rowling előtt. Tizenhárom évvel ezelőtt kaptam meg az első kötetet, miután egy sort könyörögtem anyukámnak, hogy vegye meg, és isten bizony, hogy ki fogom olvasni. Ez volt az első könyv, ami lekötött, ami rávett arra, hogy teljes egészében elolvassam. Ekkor tizenegy éves voltam, és igen nagy szó volt, hogy rá lehetett venni engem az olvasásra. Mint akkor, most is alig két napba telt, mire végeztem a Bölcsek kövével.

És most 13 év után is azt kell mondanom, hogy még mindig okoz meglepetéseket. Nem csak Rowling előtt, de Tóth Tamás Boldizsár előtt is fejet hajtok, aki bámulatosan ültette át magyarra a szöveget. Persze mindkettőnek (a magyar és angol változatnak is) megvan a maga varázsa, humora, a szójátékok, a nevek tekintetében is zseniális. 13 év elteltével is folyamatosan esnek le az összefüggések, az apró “Easter egg”-gek, amiket Rowling (és persze Tóth Tamás Boldizsár) szépen fokozatosan hintett el a szövegben. Úgy hiszem, ha 20, 30 év múlva veszem elő a sorozatot (mert egészen biztosan előveszem majd), akkor is fogok benne újdonságokat találni.