Valld be: íróként van egy titkos, mások számára talán kicsit furcsa oldalad. Nem arról beszélek, hogy szeretsz hosszasan bámulni a villogó kurzorra, vagy hogy túl sok kávét iszol (az már alap). Hanem azokról a kis szokásokról, trükkökről és rögeszmékről, amiket nem szívesen mesélünk el senkinek, legfeljebb más íróknak, akik ugyanúgy csinálják. Most jöjjön az öt legtipikusabb dolog, amit minden író titokban művel, de soha nem vallaná be egy kívülállónak.
1) Fél füllel hallgatózunk, és mindent ellopunk, ami jó
Kávézó, villamos, játszótér padja, postai sor… ha két ember beszélget, az író füle kinyílik, mint napraforgó a júliusi hőségben. Nem rosszindulatból tesszük. Egyszerűen a nyelv dallama, a szófordulatok, egy-egy fáradt sóhaj vagy ideges nevetés mind egy-egy apró gyöngyszem, amit aztán beépítünk egy jelenetbe.
A telefonom jegyzeteimben olyan jegyzetek sorakoznak, mint „A bácsi a buszon azt mondta: a jó cipő a bőrnél kezdődik”, vagy a „Kutyasétáltató lány: „Ma már lassan a kutyák is terápiára járnak.”
Talán fura lehet bevallani, hogy akarva-akaratlanul is belemászunk más ember magánéletébe, de sokszor tud vicces párbeszédeket és jeleneteket szülni. És igaz a mondás, hogyha szeretnék, hogy a dialógusaink valóban életszerűek legyenek, nem árt, ha kicsit figyelünk a környezetünkre. A valós beszéd ritmusa, bénázásai, félbehagyott mondatok, tájszólások, jellemző szófordulatok, mind arra tanítanak minket, hogyan csiszoljuk még valódibbá a karaktereinket.
2) A keresési előzményünk színtiszta krimi
Ha egy író laptopján megnyitod a böngésző előzményeit (ne tedd!), garantáltan találsz olyan kereséseket, amik alapján egy átlagos ember aggódva kérdezné: „minden rendben?” Olyasmik, mint: „mennyi idő gyalog X-től Y-ig éjjel 2-kor”, „milyen hangja van egy fagyasztóládának”, „hány liter vér van egy átlagos testsúlyú nőben“, „milyen gyorsan hal meg, ha valaki ciánkapszulát nyel le...” stb.
A lényeg: a hitelesség a részletekből épül fel. Ha azt akarjuk, hogy az olvasóink a regény közben fejükre csapjanak, hogy “te jó ég, ez tényleg pont így történne“, vagy szeretnénk segíteni, hogy az olvasók még inkább bele tudják magukat képzelni az adott szituációba, akkor sajnos van egy rossz hírem: nem árt nagyon alapos kutatómunkát végezni.
Szerencsére a mesterséges intelligencia térnyerésével valamivel könnyebb a dolgunk, mint mondjuk 30-40 évvel ezelőtt publikáló íróknak, akiknek nemhogy internetjük nem volt, de még a szakkönyvek bújásával sem mindig kaptak egyértelmű vagy kielégítő választ. Használjuk ki a ChatGPT adta előnyöket, és inkább mindennek alaposan járjunk utána! Kérdezzünk inkább többet, jegyzeteljünk, majd később szelektáljuk, mi az, ami feltétlen kell a regényünkhöz.
3) Mikroszerkesztés: egy mondat 37 verzióban
Mutatok egy valós képet: az író a fotelben ül a laptopjával. Visszaolvas. Töröl. Újraír. Átrendezi a jelzőket, mintha Tetris-kockákat tologatna. Lerövidíti a mondatot, hogy talán úgy majd feszesebb lesz. Így nem jó. Visszaírja inkább a teljes mondatot. Újraolvas. Aztán inkább újrakezdi az egész bekezdést.
Oké, én már erről leszoktam, megtanultam, hogy az első vázlat megszületése előtt ne kezdjek bele féktelen szerkesztésbe. Számomra az a módszer vált be, hogy először mindent kiírok magamból, és csak később kezdek bele az újraolvasásba, szerkesztésbe. De azért néha magam is emlékeztetnem kell, hogy ne vesszek el a részletekben, először szülessen meg a teljes kézirat, utána olvassam át és fogjak neki az újraírásnak, csiszolásnak.
4) Titokban már megírjuk a díjátadós köszönőbeszédet
Ha őszinte vagyok: néha a zuhany alatt (igen, ott születnek a legjobb gondolatok) már számtalanszor elképzeltem, mit mondanék egy rangos díjátadón, ha elnyernék egy fontos díjat. „Köszönöm mindenkinek, aki hitt bennem, különösen a férjemnek, aki elviselte, hogy folyamatosan kérdésekkel traktálom. A szerkesztőnek, aki olvasható szöveget varázsolt a hatalmas káoszból, és J. K. Rowlingnak, aki megmutatta, hogy az olvasás igenis izgalmas…”
Bár valószínűleg egyetértünk abban, hogy a legtöbb író nem azért kezd el könyvet írni, hogy díjakat nyerjen, azért mélyen legbelül vágyunk rá, hogy elismerjék a tehetségünket. Ugyanakkor hasznos is, ha látjuk magunk előtt azokat a fontos célokat, nem baj, ha eljátszunk a gondolattal, mi lenne, ha a mi könyvünket is beszavaznák a Libri irodalmi díjra vagy a Margó–díjra. Ha látod magad előtt, hová futhat ki ez az egész, talán könnyebb visszaülni ma is a billentyűzet elé.
5) Fájlnév-mágia és verziófetisizmus: a “final_final_v6_végre_igazi_komolyan.docx”
A gépünk egy középkori szerzetes levéltára. „Regény_új”, „Regény_új_újabb”, „Regény_átírt2024, Regény_finaldoc stb. Most komolyan, van, aki nem így csinálja? 😀
Én általában minden írásomnak külön mappát nyitok, és legalább 20-30 külön verzió is létezik ugyanabból a regényből. Mintha tartanék tőle, hogy egyszer minden elveszik. Amúgy ez nem is olyan alaptalan feltételezés. Jártam még korábban úgy, hogy pendrive-on hordtam magammal az írást, hogy több gépen és laptopon is tudjam tovább írni, mire egyszer a pendrive megadta magát, és vele együtt törlődött egy egész regényem rengeteg jegyzettel és képinspirációval együtt. Mondanom sem kell, szörnyen dühös voltam, azóta sem írtam újra azt a regényt.
Megtanultam, hogy mindent többször, több helyre mentsek el. Bár szerencsére, ma már nem nehéz találni olyan megbízható felhőszolgáltatót, ahol online lehet tárolni a dokumentumokat, így biztos, hogy esetleges winchester meghibásodás miatt nem veszik el 6-8 év digitális dokumentációja és rengeteg családi fénykép (ilyen is történt velem sajnos).
Bónusz (mert tudom, hogy csinálod): casting a fejedben
És bár valószínűleg soha az életben nem jutunk el odáig, hogy egyszer a könyvünkből film vagy sorozat készüljön (kívánom, hogy ne legyen igazam), azért titokban mindig castingot tartunk. Ki legyen a főszereplő? Melyik színész tudná eljátszani az adott karaktert? Melyik színész nézne úgy, ahogy az a bizonyos mondat kívánja? Pinterest-tábla, mentett képek, moodboard.
Mindez valójában a segítségünkre is lehet, hiszen ha ismerjük az adott színészt, tudjuk, hogyan játszik, milyen jellemző arckifejezései vannak, akkor segíthet könnyebben megformálni az adott karaktert.
Na és te? Melyik pontnál ismertél magadra? 🙂
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a hírlevélhez, ahol értesítést küldök minden friss bejegyzésről, írástechnikai anyagról, és néha egy-egy szégyentelenül őszinte kulisszatitkot is.
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás