Írástechnika – A testbeszéd szerepe a karakterjellemzésben: Hogyan használd íróként?

Mindannyian tudjuk, hogy a leírás nagy szerepet játszik egy történetben, amelyet a narratíva és a párbeszéd egyensúlyára használnak, de van egy másik lényeges eleme is, amely nonverbális eszközökkel segít jobban megismerni karaktereinket.

Amikor karaktert alkotunk egy történethez, a párbeszédek és belső gondolatok mellett a testbeszéd is kulcsfontosságú eszköz lehet a szereplők megformálásában. A testbeszéd olyan nonverbális jelzések összessége, amelyek a karakter érzelmeit, gondolatait vagy szándékait tükrözik. Ezek a jelek – a mimika, a mozdulatok, a testtartás – olyan finom jelzések, amelyeket a szereplő nem mond ki, de az olvasó érti. Mondhatni, olvas a sorok között. Ezáltal a karakterek valóságosabbak és kidolgozotabbak lesznek, hiszen nem csak azt látjuk, amit mondanak, hanem azt is, amit éreznek.

A kommunikáció 93%-a nonverbális (Albert Mehrabrian, Silent Messages, 1971 ), és ennek az az oka, hogy gyakran a testünket használjuk kommunikációra, még akkor is, ha nem mondunk ki szavakat a beszélgetőtársunknak üzenünk vele.

Sok kezdő író figyelmen kívül hagyja ezt a fajta leírást, és ez azért van, mert nem gondolkodnak túl sokat ezen. De az írás nem csak az írott szóról szól, hanem a megfigyelésről. Tehát amikor azt látod, hogy emberek beszélgetnek, több zajlik a felszín alatt, mint gondolnád. A testbeszédük többet árul el arról, amit nem mondanak el, mint azt, amit valójában mondanak.

A nonverbális jelek legismertebb csoportosítása a kommunikációs csatornák alapján történik. Eszerint a következő csoportokat különböztetjük meg:

vokális jelek
tekintet, szemkontaktus
mimika
gesztusok
testtartás
térközszabályozás (proxemika)
emblémák
kronémika

Előfordul, hogy hivatalos hangnemben beszélnek velünk, vagy valaki felemeli a hangját velünk szemben. A beszéd dallama meg tudja fordítani a kimondott szavak jelentését. Ha gúnyosan, vagy humorosan adjuk elő, máris másként hangzik, más lesz a jelentése. A beszélő lelkiállapotáról, szorongásáról vagy felszabadultságáról adhat jelzést a hangszínezet. A hanghordozás meghatározott beszédtípusok jellegzetessége. Így jól felismerhető és elkülöníthető a pap, a politikai szónok, a rádióban mérkőzést közvetítő riporter beszéde csupán a hanghordozás hallatán.

A mimikai kódok eszközei az arckifejezések. Az arcjáték a szem és száj körüli izmok finom beidegződésének köszönhető. Ha valaki lesüti a szemét, fel sem mer nézni, félrenéz, lehet, hogy szégyenli magát, kellemetlen helyzetben van. Aki úgy verdes a szempilláival, mint egy pillangó, az lehet éppen el akar csábítani, de mindenképp érzelmileg felfokozott állapotban van. Az emberi kommunikációban a tekintet irányának, és időtartamának jelentése van. Bár a beszédben résztvevő partnerek egymásra tekintése „öntudatlan” tevékenység, számos esetben a kommunikációt befolyásoló tudatos (eltervezett, szándékoltan kivitelezett) aktusról van szó. A nézésmódnak ugyanolyan jelentősége van mint az irányultságnak, befolyásolhatja a kommunikáció eredményességét. A mimikai kódok nagyszerű eszköze még a száj is. Mennyi mindent követhetünk el csak a szájunkkal beszéd közben. Lebiggyeszthetjük, elhúzhatjuk, mosolyoghatunk, összeszoríthatjuk. Persze vannak olyan esetek amikor a mosollyal csak enyhíteni tudsz egy feszült negatív helyzeten. Alapvetően a mosoly és nevetés pozitív reakciót váltanak ki., és rólunk is azt árulják el, hogy kellemes, jó hangulatban vagyunk.

A nonverbális kommunikációban a mozgásos csatorna eszközei például a gesztusok. A gesztusokon kívül más jeleket is értünk alatta, érthető, hogy általában a kéz, fej, karok mozgását tekintik gesztusnak, összetett mozgásukat gesztikulációnak. A gesztus azért is intenzív eszköz, mert mozgással fejeződik ki. Olykor erőteljes, máskor visszafojtott mozdulatok kísérik mondandónkat, részben a kulturális tradíciók és szabályok rendje szerint, részben pszichológiai állapotunktól vezérelve.

A testtartás, a testhelyzet, a proxémikai (térköz szabályozás) is információkat közöl. A mindennapi életünk részeként a különböző helyzetekben, időszakokban öntudatlanul veszünk fel bizonyos testtartásokat. Az érzelmi kondicionáltságon túl a kulturális tradíciók és a személyiségjegyek is befolyásolják a különböző módon felvett pozíciókat. Nonverbális kommunikációhoz sorolják az öltözködést, a hajviseletet, a testdíszeket, jelvényeket, amelyek információkat továbbítanak az interakcióban résztvevők számára. Miután ezek a jelzések kulturális kontextusban és konszenzussal nyerik el értelmüket, kulturális szignáloknak is nevezik őket.

A kommunikáció időfolyamatait, szakaszoltságát vizsgáló kutatási terület a kronémika. Az egyes interperszonális kommunikáció szakaszaira különböző mennyiségű idő jut. A bemutatkozás, üdvözlés általában rövid ideig tart. Ha valaki hosszúra nyújtja, túlságosan sokáig indokolja a beszélgetés létrejöttének okát, a partnerében türelmetlenséget, esetleg bizalmatlanságot kelt. Ugyancsak kellemetlen a hosszan búcsúzkodó partner – természetesen, ha az nem mindkét fél igénye, mint a szerelmes párok esetében.

Miért fontos a testbeszéd?

Érzelmek közvetítése: A testbeszéd különösen akkor fontos, amikor a karakter nem fejezi ki nyíltan az érzelmeit. Egy egyszerű arckifejezés, gesztus, vagy testtartás sokszor többet mondhat, mint a kimondott szavak. Például egy karakter, aki mosolyog, de közben ökölbe szorítja a kezét, valószínűleg valamit titkol, vagy elfojtja a dühét.
Konfliktusok bemutatása: Az ellentmondás a testbeszéd és a beszéd között feszültséget teremthet. Ha a karakter valamit mond, de a testbeszéde mást sugall, az olvasó érezheti, hogy a szereplő hazudik vagy titkol valamit.
Egyéniség kidomborítása: Minden embernek sajátos testbeszéde van. Ahogy az emberek egyedien beszélnek, úgy egyedien mozognak is. Egy introvertált karakter például kerüli a szemkontaktust, míg egy magabiztos, domináns szereplő határozott kézfogással és egyenes testtartással kommunikálhat.
Rejtett szándékok: A testbeszéd lehetőséget ad arra is, hogy a szereplők titkolt szándékait mutassuk meg. Egy karakter, aki állandóan elhúzza a szemöldökét, amikor másokkal beszél, talán kételkedik bennük, még ha ezt nem is mondja ki.

Testbeszéd használata híres könyvekben

1. George Orwell – 1984 Orwell disztópikus klasszikusában a testbeszéd rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy bemutassa a főszereplő, Winston Smith érzelmi és mentális állapotát. Például Winston szorongásának kifejezése gyakran a feszengő mozdulatokban, izzadó tenyérben és zaklatott tekintetben nyilvánul meg. Orwell finoman érzékelteti, hogy a szereplő nem csak a diktatúra ellen vívott küzdelmet folytatja, hanem belső világában is szembenéz a félelemmel és a kétségbeeséssel.

2. F. Scott Fitzgerald – A nagy Gatsby Jay Gatsby karaktere a testbeszéd segítségével válik igazán megfoghatóvá. Gatsby gyakran kerül középpontba határozott, elegáns mozdulataival, amelyek a külvilág számára az önbizalmat sugározzák. Ugyanakkor a magány és a bizonytalanság jelei is észrevehetők, amikor például Daisy Buchanan közelében feszeng, és idegesen játszik a mandzsettagombjaival. Fitzgerald ezzel mutatja meg, hogy a karakter magabiztos külső mögött mennyi bizonytalanság és vágy rejtőzik.

3. J.K. Rowling – Harry Potter-sorozat Rowling történeteiben is számos példát találhatunk a testbeszéd tudatos alkalmazására. Piton professzor karaktere például híres a fenyegető, hűvös testbeszédéről: testtartása merev, tekintete rideg, de pontos mozdulatai arra utalnak, hogy mindig mindent kontrollál. Ezzel szemben Hagrid, a hatalmas félóriás, nagy, laza mozdulataival, esetlen testtartásával és meleg ölelésével a barátságot, melegséget és naivitást közvetíti.

Hogyan használd íróként a testbeszédet?

Érzelmi állapot megmutatása: Ahelyett, hogy azt írnád, “szomorú volt“, mutasd meg a karakter testbeszédét. Például: “Feje lehajtva lógott, kezei erőtlenül csüngtek az oldala mellett.” Így az olvasó jobban beleéli magát a szereplő érzelmeibe.
Feszültség növelése: Egy feszült jelenetben ne csak a szavakra hagyatkozz. Mutasd meg, hogyan izzad a karakter tenyere, hogyan szorul ökölbe a keze, vagy hogyan kerüli a szemkontaktust. Ezek a finom jelek sokkal hatékonyabban növelhetik a feszültséget.
Egyéniség kidomborítása: Gondolj bele, hogy az egyes karaktereid hogyan mozognak. Egy gyerek szereplő mozdulatai játékosak és energikusak lehetnek, míg egy idős ember lassabb, megfontoltabb. Ezek az apró különbségek árnyaltabbá teszik a szereplőket.
Nem verbális kommunikáció kiemelése: Ne feledd, hogy az emberek többet kommunikálnak a testükkel, mint gondolnánk. Használd ezt az eszközt, hogy mélységet adj a párbeszédeknek. Például, ha két szereplő beszélget, az egyik bólogathat, de közben hátrál egy lépést – ez utalhat arra, hogy nem ért egyet, vagy nem bízik a másikban.

A testbeszéd egy finom, de erőteljes eszköz a karakterek megformálásában. A jól megválasztott nonverbális jelek segítségével az olvasók mélyebb betekintést nyerhetnek a szereplők gondolataiba és érzéseibe, ami gazdagabbá és életszerűbbé teszi a történetet. Íróként érdemes tudatosan alkalmazni ezt az eszközt, hogy a karaktereink ne csak szavakkal, hanem a testükkel is meséljenek.

források: