Sokszor hallottam már másoktól is azt a tanácsot, hogy az írás tanulható, és én hiszek is ebben. Az írás egy olyan készség, ami fejleszthető, hogyha valaki sok munkát tesz bele, akkor igenis idővel egyre jobbá válhat. Ha az írást úgy fogjuk fel, mint egy sportágat, amiben valaki arra törekszik, hogy például érmeket nyerjen, vagy egészen az Olimpiáig jusson, akkor miért ne fejleszthetnénk magunkat az írás terén? Az írással miért is ne lehetne ilyen nagyratörő álmaink? Olyan lehetetlen lenne elérni?
Nem lehetetlen, csak sok munka kell hozzá.
A regényíróvá válás számtalan ember álma, de vajon hányan teszik meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy valóban megírjanak egy regényt? Az évek alatt rengeteg írástechnikai könyvet, cikket olvastam végig, rengeteg kurzust és podcastet hallgattam meg. Próbáltam összeszedni egy olyan átfogó bejegyzést, aminek követésével biztos lehetsz benne, hogy közelebb jutsz az álmaid eléréséhez.
Tudom, hogy az első pont bosszantani fog, de kérlek, hallgass végig. 🙂
1, Olvass minél többet
Van olyan, aki még nem hallotta ezt a tanácsot?
Én is gyakran javasoltam ezt már a hozzám forduló írópalántáknak. Enélkül semmit sem ér az egész. Általánosan elismert igazság, hogy az olvasás révén nem csak a látóköröd szélesíted, hanem fejlesztheted a szókincsed, elleshetsz bizonyos írói fogásokat másoktól. Ám én az olvasás mellett azt javaslom, hogy ne “olvasói szemmel“, hanem “írói szemmel” olvass. Ez azt jelenti, hogy nem 2-3 nap leforgása alatt olvasol el egy könyvet, hanem tölts legalább 1 hónapot azzal, hogy elemzed az éppen aktuális olvasmányt. Ne csak azért olvass, hogy szórakozz vagy informálódj, hanem tanulj az olvasottakból. Készíts jegyzeteket, hogy miért tetszik az adott könyv, és miért nem. Jelöld meg a kedvenc idézeteidet, leírásaidat, karaktereidet, párbeszédeket, emeld ki, hogy bizonyos részek, miért fognak meg, vagy miért nem. Elemezd az író stílusát, hogyan építi fel a cselekményt vagy a konfliktust, és milyen nyelvi eszközöket használ.
Ha olvasás közben zavar a jegyzetelés, jelöld meg a fontos részeket öntapadós cetlikkel, hogy később vissza tudd keresni. Aztán az egyes könyvek befejezése után gondolkodj el azon, hogy miért működött a könyv, vagy miért nem, és ennek mi volt az oka, mitől lehetne még jobb. Fogalmazd meg, miben szeretnél leginkább fejlődni, így konkrét célokkal tudsz továbblépni! Én azt szoktam tanácsolni, hogy elsőnek olyan könyvvel érdemes kezdeni, amit szeretsz, és már egyszer vagy akár többször is olvastad. Később már tudatosan átfordíthatod az agyadban a dolgot, és később képes leszel azonnal “írói szemmel” olvasni.
A tanács második része, hogy mozdulj ki a komfortzónádból! Ne csak olyan könyveket olvass, amiket általában szeretsz, vagy amit magadtól is levennél a könyvespolcról. Próbálj ki más zsánereket, olvass novellákat, verseket! Hidd el, nagyon sokat fognak segíteni.
Érdemes hangsúlyt fektetni azokra a könyvekre, amik mostanában felkapottabbak, még akkor is, hogyha nem a te zsánered. Rengeteg könyvajánló pörög az Instagramon/ Tiktokon. Én hetente futok bele új felhype-olt könyvbe vagy sorozatba. Vizsgáld meg, hogy ezek a könyvek miért olyan népszerűek, figyelj arra, hogy mit írnak, mondanak róla a könyvmolyok! Miért szerettek bele az olvasók? Mi az, ami leginkább megfogta őket? A jó karakterek, a letehetetlen sztori, a velős mondanivaló?
2, Tapasztalj minél többet
Furán hangozhat ez a tanács, tudom. De sokszor egy gyerekkori trauma, egy családi tragédia a katalizátora annak, hogy valaki írjon egy ütős sztorit. Az írók folyton inspirációt merítenek a mindennapi életből, élményeikből és érzéseikből, és ezeket a tapasztalatokat átültetik az írásaikba. Bár az olvasás segít a történetmesélési technikák elsajátításában, sokkal valószínűbb, hogy a tényleges történetet – vagy legalábbis annak egyes részeit – valós élményekből merítheted.
Az élet során átélt személyes kapcsolatok, konfliktusok és élmények inspirálhatják az írókat karakterek megalkotásában és konfliktusok kidolgozásában. Az emberi viselkedés és egyes reakciók megértése valóságos tapasztalatokból származó megfigyelések révén lehet mélyebbé tenni. Az élet során megszerzett tudás és bölcsesség általában megjelenik az írók műveiben, és hozzájárul azok mélységéhez.
Vegyük Nora Ephron példáját. Ha így nem ismernétek, akkor a műveivel már biztosan találkoztatok, hiszen Ephron egyébként nemcsak remek író, de forgatókönyveket és színdarabokat is írt. Neki köszönhetjük a Harry és Sally, A szerelem hálójában, A szerelem hullámhosszán vagy Julie & Julia filmeket. Ephronról azt kell tudni, hogy nagyon őszintén beszélt tabutémákról, az emberi lét kisszerű, groteszk, sötét elemeiről is, és nemcsak másokra tekintett (olykor kíméletlen) iróniával, hanem önmagára is. Nem szégyellte kibeszélni a saját öregedését, a szépség elvesztését, a méltatlan helyzeteket, amelyekbe sodródott.“(1)
Ephron szájából hangzott el a híres idézet, hogy “minden másolat“. Ez a filozófia tökéletesen jellemzi 1983-as regényét, a Heartburnt, amely Ephron fiktív beszámolója a férje félrelépését követő válásáról. Annak ellenére, hogy közel negyven évvel ezelőtt jelent meg, a Heartburn még ma is hatással van az olvasókra a nyers érzelmek és a valós életből vett részletek miatt. De ugyanez jellemzi összes történetét, mindig a saját életéből merített hozzá. Nagyon ajánlom egyébként a róla szóló dokut, megtaláljátok az HBO-n (Az Everything is copy címen, HBO).
Joel és Ethan Coen azt nyilatkozta egyszer, hogy A nagy Lebowski történetének fő karakterét egyik jó ismerősükről formázták. William Styron a saját életéből merített, amikor még fiatal szerkesztőként Brooklynban élt, ez adta az ötletet a Sophie választása megírásához. Judy Blume Forever… című könyvét részben 17 éves gimnazista önmagáról és a vele történtek fényében írta meg.
Szóval, ne félj arról írni, amit ismersz, ami veled, szüleiddel, családoddal történt. Merítkezz nyugodtan saját tapasztalatokból, családon vagy rokonságon belül történt eseményekből. Próbálj ki új dolgokat, találkozz új emberekkel, és jegyezz fel minden sztorit, ami érdekes. Formáld a karaktereket úgy, mintha egy nagyon jó (vagy rossz) ismerősöd lenne. Használj bátran más forrásokat! Újságokat, dokufilmeket, valós történeten alapuló filmeket.
3, Találd meg a történetet, amit el kell mesélned
A sok olvasás és tapasztalatszerzés során sok jó ötletre fogsz bukkanni – és talán kísértést érzel majd, hogy válassz egyet, és máris elkezdheted írni! De ahhoz, hogy megmaradjon a lendületed, nem kezdhetsz pusztán egy jó ötlettel. Szükséged van valamire, ami iránt mély szenvedélyt érzel, valami olyasmire, ami még a nehézségeken és mélypontokon is átlendít.
Mert naná, hogy lesznek mélypontok.
Toni Morrison írta egyszer: Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod. Ha már megvan az ötleted vagy a történeted csírája, akkor érdemes feltenned a következő kérdéseket:
- Kik az olvasóim? Felnőttek, tizenévesek vagy gyerekek? Férfiak, nők vagy vegyesen?
- Mennyire kapcsolódik ez a történet a saját tapasztalataimhoz?
- Milyen hatással lehet ez a történet az olvasókra?
- Elég tapasztalt vagyok-e a témában, hogy megírjam?
- Mi a történetem fő mondanivalója?
- Mi a célja a történet elmesélésének? Meggyőzni, inspirálni, szórakoztatni? Egy konkrét lecke megtanítása?
Az ezekre a kérdésekre adott válaszok segítenek eldönteni, hogy ez egy “kötelezően megírandó” történet, vagy csak egy múló hóbort. Akkor tudod, hogy megtaláltad a megfelelő sztorit, ha éjjel-nappal erre gondolsz, folyton a karaktereken, a sztorin agyalsz, hallod, ahogy a szereplők beszélgetnek egymással a fejedben. Ha a történet egyszerűen nem hagy nyugodni, akkor biztos lehetsz benne, hogy ez a te történeted.
Ha a végső lökésre vársz:
Mutatok neked egy technikát. Kérdezd meg magadtól: “Mi lenne, ha…?” Gondolj egy ismert történelmi korszakra, és képzeld el, mi lenne, ha néhány kulcsfontosságú részlet megváltozna. Mi lett volna, ha a németek nyerik meg a második világháborút? A háború kimenetele jelentős hatást gyakorolt volna Európa és a világ geopolitikai helyzetére. Elképzelhető, hogy a német birodalom kiterjesztette volna uralmát Európára, és új világrendet teremtett volna. Ennek következményei lehetnének a határok újrarajzolása, a kulturális változások és a gazdasági átrendeződések.
Ez a fikciós írói technika az alternatív történelmi fikció (más néven spekulatív fikció) műfajának alapköve. Az alternatív történelmi fikció a fiktív elbeszélés olyan stílusa, amelyben a szerző megváltoztat egy vagy több kulcsfontosságú elemet a kialakult történelemben, majd kitalál egy történetet, amely ennek a változásnak az eredménye.
Mostanában nagyon népszerűek azok a könyvek is, ahol ismert regényeket, Disney-rajzfilmeket mesélnek el egy más szemszögből, vagy a történetnek egyetlen kulcselemét megváltoztatva. Sok író kísérletezik azzal is, hogy egy ismert történethez fanfictiont írnak, végül azt átírva, átdolgozva kerülnek a regények a könyvespolcokra (pl. A szürke ötven árnyalata, Miután, A szerelem képlete, Csontváros, Fangirl is eredetileg fanfictionnak indult). Bátran kísérletezhetsz ezzel is.
Tarts velem, mert még koránt sincs vége. A cikk folytatása következik!
🚀
_________
Érdekességek:
https://www.linkedin.com/pulse/want-tell-great-story-figure-out-your-why-smriti-bansal
https://www.masterclass.com/classes/malcolm-gladwell-teaches-writing/chapters/mg-selecting-the-story
https://www.masterclass.com/articles/how-to-find-story-ideas-for-your-novel
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás