Írástechnika – Kill your darlings!

Először is el kell mondanom, hogy a bejegyzés számos spoilert tartalmaz, így aki nem szeretné sokkolni magát, az ne olvassa el. 🙂

Bocsássatok meg érte, amiért nem találtam megfelelő magyar címet ennek a bejegyzésnek, de rögtön meg is magyarázom, miért. A minap találkoztam a Kill your darlings / Öld meg kedveseid című filmmel, amiben többek között Daniel Radcliffe és Ben Foster játsszák a főszerepet. A film egyébként Allen Ginsbergről szól, aki 1944-ben kezdi meg tanulmányait a Columbia Egyetemen, ahol találkozik William Burroughs-zal és Jack Kerouac-kal.

Nos, a cím egyértelműen utal Kerouac egyik szállóigéjére: “In writing, you must kill your darlings.”, ami kb. annyit tesz magyarul, hogy írás közben, meg kell ölnöd a kedveseidet.

Mióta csak elhangzott ez a szállóige Kerouac bácsitól, számos olyan írót tudnék említeni, akik alkalmazták is ezt a tanácsot, de vegyük csak most a legnépszerűbbeket (és előre is bocsi a spoilerért) G.R.R. Martin, Veronica Roth, John Green vagy J. K. Rowling.

Nyilván itt nem arról van szó, hogy valaki előszeretettel írja ki a mellékszereplőket, vagy antagonistákat, hanem olyan karakterek haláláról beszélünk, akik fontosak a főhősünk számára, akik rövidebb vagy hosszabb ideik nagy hatással voltak a főhősünk életére.

Persze, jogosan merülhet fel a kérdés bennünk, hogy valóban szükséges a történet alakulása szempontjából, hogy megöljük kedvenceinket?

Mielőtt választ adnék erre a kérdésre, vessünk egy pillantást a következő okokra, amik igazolják a döntés helyességét – illetve néhány okot, amivel nem feltétlenül értek egyet.

Nézzük először a jó okokat:

• Előrébb mozgatja a cselekményt (Melanie halála az Elfújta a szélben)
• Megfelel a karakter személyes céljának (Obi-Wan halála az Egy új reményben)
• Motiválja a többi karaktert (Ben bácsi halála a Pókemberben)
• Hangsúlyozza a témát (mindenki a A háború virágaiban)
• Megteremti a realizmust a történet világában (mindenki a A nagy szökésben)
• Eltávolítja a fölösleges karaktereket (Danny a Pearl Harborban)

És íme a rossz okok:

• Megdöbbenteni az olvasókat a sokk kedvéért (ha egy karakter céltalan halált hal, annak nincs semmi értelme. Persze kivétel, ha Alfred Hitchcock vagy. 🙂
• Elszomorítani az olvasókat ok nélkül (itt is érvényes, hogyha a szeretett karakter céltalan halált hal, akkor az olvasó csalódott lesz, vagy még talán mérges is, és többet nem fog olvasni tőlünk semmit.)
• Eltávolítani egy ismeretlen karaktert (igen, ez már szerepelt a jó okok között is, de érdemes még egyszer felülvizsgálni. Ha a karakter nem igazán volt hatással a főhősre, akkor teljesen értelmetlen megölni, hiszen ez nem vált majd ki semmilyen érzelmet sem a főhősből, sem az olvasóból. Csak ott állnak majd a könyv felett, és azt kérdezik: wwhhhaattt?

Egy utolsó szempont, mielőtt megölnék kedveseinket:

Most, hogy van egy kis segítségünk, hogy mikor és hogyan érdemes felhasználni ezt az ütőkártyát a történet során, meg kell vizsgálnunk, hogyan alakul a történet, hogyha a karakter mégsem hal meg.

Talán egy ismert példát fogok hozni most nektek. Amióta csak véget ért a Harry Potter sorozat, szinte havonta kapunk Rowlingtól kis kulisszatitkokat. Egyszerűen imádom, csorgatom a nyálam, mert szeretem az összeesküvés elméleteket és a fanok által kitalált valódi okokat, hogy Rowling mit, miért írt le a könyvben, az meg csak hab a tortán, hogyha Rowling maga árul el egy-egy titkot.

Nemrégiben olvastam Rowlinggal egy interjút, ahol elmondta, hogy korábban úgy tervezte, megöli Arthur Weasley-t, amikor az a Főnix rendjében a Mágiaügyi minisztériumban arra a bizonyos jóslatra vigyázott. A kézirat korábbi verziójában Arthur Weasley belehalt volna a sérülésekbe, ám Rowling elgondolkodott, hogy mit okozna ez a környezetében vagy a Weasley családban. Valószínűleg Ronban okozta volna a legnagyobb változást, és Ronból örökre kiveszett volna az a jókedv és humor, ami egyébként jellemzi a karakterét. Rowling végül ezért gondolta meg magát, és írta meg úgy a könyvet, hogy Harry megálmodja Arthur megtámadását.

Szóval, mielőtt azt terveznénk, hogy egy fontos szereplőt kiiktatnánk, mindig vázoljuk fel, hogy ez milyen változásokat okozhat a főhősben vagy a környezetében. Mert elég hiteltelenül hangozhat, ha egy fontos szereplő halála nem okoz semmit sem karaktereinkben. Még egy jó példa a Harry Potterből. Vegyük Pitont, aki utálta Harry Pottert, azért mert James Potter fia, azé a Jamesé, aki elvette tőle szerelmét, Lilyt. Amikor Lily meghalt, Piton Jamest, és persze Harryt okolta a nő haláláért, és bár rögtön az első perctől kezdve úgy tűnik, megkeserítette Harry életét, mégis vigyázott rá, amíg az a Roxfortban tanult.

Érdemes elgondolkodni, hogy miben lett volna más a kedvenc könyvünk főszereplője, ha egy hozzá közel álló karakter nem hal meg? Miben lett volna más Harry élete, ha a szülei vagy Sirius életben marad? Vagy gondoljunk csak Ned Stark (Trónok harca), Gavroche (Nyomorultak), Mercutio (Rómeó és Júlia), Fred Weasley (Harry Potter), Augustus Waters (Csillagainkban a hiba), Leslie Burke (Híd Terabithia földjére), Bubba Blue (Forrest Gump), Primrose Everdeen (Éhezők viadala) halálára. Vajon, miként fejlődött volna a főhős, ha ezek a szereplők nem halnak meg? Fejlődött volna egyáltalán?

 

Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy első kézből kapj értesítést! 🙂