Szóval, ettől a könyvtől egy kicsit többet vártam. Eredetileg a húgomnak vettem, aztán ő elolvasta és nem tetszett neki, aztán hozzám került. Most kaptam kedvet hozzá, hogy elolvassam, pedig szeretem a tündéres történeteket. Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozata nagyon tetszett, de ez a könyv csöppet sem hasonlított rá.
Melissa Marr – Veszélyes játék
Kiadó: KELLY KIADÓ
Oldalak száma: 302
Kiadás éve: 2010
Sorozat: TÜNDÉRVILÁG SOROZAT
A tündérek kedvesek és bájosak?
Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.
Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket…
Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!
Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?
Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát.
Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet. Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása – erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete.
Az első harminc oldal tényleg nagyon élvezetes volt. Teljes gőzzel vetettem bele magamat a történetbe. Tetszett ez a felvetés, hogy a főhős látja a tündéreket, fél is tőlük, és megpróbálja előlük eltitkolni, hogy látja őket. A könyv ugyanazt az “elméletet” folytatja, mint Karen Marie Moningé, hogy a tündér szó nem féltetlen csak azokat a bájos, rózsaszín csillogós szárnnyal röpködő cukiságokat jelenti, hanem nagyon sok különböző tündér létezik, az egészen csúftól az aljasan gonoszig. Aislinn az elején nagyon szimpatikusnak tűnt, tökre átéreztem, hogy min mehet keresztül, viszont a történet egy ponton nem lendült tovább. Megismerkedtünk rengeteg tündérből álló természetfeletti világ egy kis szegletével, egy gonosz Télkirálynővel, egy Keenan nevű tündérfiúval, aki halandó lányokat csábít el, és egy halott lánnyal, aki folyton Aislinn nyomában van.
Mindez a történet nem szól másról, minthogy Aislinn akárhová megy, mindenhol tündérekbe botlik. Ide megy, oda megy, Keenan és a halott lány követi őt. Aislinn akkor legjobb barátjánál, Seth-nél keres menedéket (aki egy csupa vas vagonban lakik), és együtt megpróbálják kitalálni, hogyan tudnának elbújni a tündérek elől. Maga a történet kb. ennyi. Az első néhány fejezetben jól felépített világ egyszer csak kipukkadt, és aztán a szereplők csak lődörögtek. Cselekménye nem igazán van. Ha én írtam volna a történetet, az egészet bele tudtam volna sűríteni 100 oldalba. Talán az egész trilógia belefért volna egy könyvbe is.
Sok magyarázat hiányzott, ezért az egész világ elég ingatag lábakon áll. Pl nem tudjuk meg, hogy Aislinn honnan tett szert a képességére, csak a könyv végére derül ki, hogy öröklődik, de semmi más egyéb háttérinfó nem derül ki. Maguk a szereplők is nagyon kiforratlanok, semmit sem tudunk meg róluk. Sokkal inkább érdekelt volna, hogy Aislinn és Seth hogyan ismerkedett meg, miért ilyen erős a kapcsolat közöttük, de ehelyett annyit biztosan tudunk, hogy alig nyikhaj létére szülei nélkül él, és persze van köldökpiercingje. Aislinn a másik. Fingom sincs róla, hogy ki ő, pedig elvileg ő a főszereplő.
A kialakuló szerelmi háromszög nem is zavart annyira – hisz rengeteg ilyen könyv van -, az bosszantott a leginkább, hogy a szépen elkezdett sztori a közepén meghal. És a leghihetetlenebb számomra, hogy a történet még folytatást is kapott. A végére sokkal jobban megkedveltem Seth-et, mint Keenant és Aislinnt. Donia – a halott lány – is a végén elég szimpi lett, sokkal jobban izgultam érte. Ami azért baj.
A szerkesztést néhol elég összecsapottnak és következetlennek találtam, voltak benne logikai hibák rendesen, ami nálam visszavett az élményből. Három csillagot az eleje érdemel és az ötletes háttérvilág, de a könyv többi része elég lehúzta az élményt.
Most még egyelőre bizonytalan vagyok, hogy kezembe veszem-e a folytatásokat. Talán majd egyszer, amikor nem lesz semmilyen más olvasnivalóm. 🙂
Kedvenc idézetek:
…rájött, hogy a szépség nem a rendben rejtőzik, hanem a spontán harmóniában.
– Állj félre!
– Micsoda?
Seth gyengéden félretolta.
– Nem csoda, hogy folyton joghurtot eszel. A főzőtudományod – sóhajtott – szánalmas.
ÖSSZESSÉGÉBEN A TÖRTÉNET:
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?