Könyvkritika – Ten Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet

A következő könyvet már régóta kinéztem magamnak a Könyvmolyképző Kiadó webshopjában, aztán születésnapomra meg is kaptam a vőlegényemtől. 🙂 Egy kicsit azért is érdekelt a könyv, mert most az V. Aranymosás pályázatra egy hasonló témájú írással jelentkeztem, és bár addigra már beküldtem a végleges verziót, kíváncsi voltam, hogy az írónő miként írta meg a történetet.

K. A. Tucker – Ten Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 349
Kiadás éve: 2014
Sorozat: RUBIN PÖTTYÖS

Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.

Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.

A könyv a KK Kiadó Rubin Pöttyös sorozatában jelent meg, ez egy olyan sorozat, amit a New Adult korosztálynak szánnak. Egy kicsit más, mint a Young Adult, komolyabb témákat boncolgat, és a könyvekben rendszerint megjelennek “szenvedélyesebb” jelenetek is. Mivel már közeledek a 30 felé, ezért nem ártana kicsit kimozdulnom a YA kötetet közül. 😀

Kacey és testvére, Livie éppen szökésben vannak nevelőszüleik elől. Floridába igyekeznek, hogy új életet kezdjenek kettesben. A két lány pár évvel ezelőtt egy balesetben elvesztették szüleiket. A kocsiban utazott Kacey barátja és legjobb barátnője is, és csak Kacey élte túl. Egy sor rehabilitáción van túl, és az évek folyamán Kacey megpróbált magának egy páncélt felépíteni, megpróbál mindenkit kizárni az életéből, hogy soha senki ne bánthassa meg. Ráadásként kick-boxra is jár, hogy ezzel vezesse le a fölösleges feszültséget.

Kacey megpróbál mindenkit ellökni magától, de megismerkedik a szomszédjukban lakó Norával (alias Ciklon) és a kislányával, Miával, akik nem hagyják, hogy a két lány begubózzon. Így Ciklon beviszi Kacey-t a munkahelyére – egy sztriptízbárba pultosnak – Livie pedig délutánonként Miára vigyáz. Kacey arra számított, hogy meghúzhatják magukat Miamiban minden gond nélkül, ám a mosókonyhában Kacey összetalálkozik a 1D lakás titokzatos lakójával, Trenttel. Na és, akkor kezdődnek csak a bonyodalmak.

Először példaképnek tekintettem Kacey-t, aki megpróbálja húgával túlélni ezt a borzalmas világot. Felnéztem rá, amiért ilyen erős és eltökélt, hogy megvédje az utolsó élő rokonát. Valahol sajnáltam is, mert egyértelmű volt, hogy Kacey azért épített maga köré egy háromméteres falat, hogy megpróbálja fájdalmak nélkül túlélni, ahelyett, hogy bárki felé is nyitna vagy valakivel megbeszélné a problémáit. Valószínűleg én is ezt tettem volna, ezért nem tartottam túl idegennek Kacey karakterét, habár tényleg más mint azok a lagymatag szereplők, akiktől korábban hemzsegtek a YA történetek. Kacey igazi, belevaló csaj, aki bárkiből kiverné a szart is. 😀

Az elején azt gondolná az ember, hogy egy romantikus, szirupos és túl érzelgős történetről van szó, ahol Kacey beleszeret egy srácba és minden happy, de aztán a végén sokkal több minden van itt, amiért érdemes elolvasni. A fülszövegből kiderül persze, hogy ez nem egy egyszerű történet, de az olvasása közben jöttem rá, hogy miket tartogat. Van a végén egy komoly fordulat, amiről túl sokat nem akarok spoilerezni, mert mindenképpen megéri a történetet elolvasni. Azért jutalmaztam csupán négy csillaggal, mert egy kicsit kiszámítható volt ez a fordulat, de mindemellett remek történetnek tartom.

Tanulságos, és abból a szempontból elgondolkodtató, hogyha látunk egy idegent magunk előtt, akiről az feltételezzük, hogy mennyire tökéletes az élete, attól még kiderülhet róla, hogy komoly problémái vannak. Kacey és Livie pont ilyen, és a könyv olvasása után észrevettem magamon, hogy sokkal nyitottabb lettem az emberek felé.

A munkahelyem mellett nemsokkal van egy kis bolt, ahol mindenféle kézműves terméket, paleo- és gluténmentes finomságokat, alapanyagokat, szörpöket, muffinokat, müzliket, meg mindenfélét árulnak, ott dolgozik egy idős nyugdíjas nénike. Egyszer egy nagyobb áramszünet volt az irodaházunkba, és lementem kávézni egyet a nénihez, aki egyébként mindig kedvesen, mosolygósan fogad minden betérő vevőt. Abban a fél órában beszélgettem vele, és kiderült, hogy egy Pest megyei kis faluban lakik, onnan jön fel mindig, hogy egy kis nyugdíj-kiegészítésként 4-6 órát dolgozzon a boltban, hogy a beteg férjének és magának megvehessék a gyógyszereket. A nyugdíja nevetségesen alacsony, csupán alig 48 ezer forint. Tökre megható volt, amiket mesélt, például, hogy a szülei emigráltak, és őt itt hagyták a rokonakra; hogy a férjét elküldték a munkahelyéről, mert negyvenkét évesen kiderült, hogy Parkinson-kórban szenved. Azóta mindig hagyok egy kis plusz borravalót a néninek, aki egyébként először el sem akarta fogadni, úgy kellett győzködnöm, hogy legalább egy húszast tartson meg. 🙂

Szóval ez a történet mindenképpen elindított bennem valamit, remélem, hogy másokkal is ezt teszi, és együtt tehetünk érte, hogy jobb legyen a világ. A könyv egyébként nem olyan borongós, mint gondolnánk, vannak benne nagyon humoros és vicces részek is, szerintem mindenki megtalálhatja benne a szórakozást. A könyvnek angolul van folytatása, ám arról még nincs hír, hogy ezek mikor fognak megjelenni a kiadónál, de én mindenképpen várom!

Kedvenc idézetek:

A Föld forog tovább, és észre sem veszi, mekkora változás is történt az én aprócska világomban.

Egek, még mindig fáj! De nincs azzal semmi baj, ha érzek, mondogatom magamnak. Nem fog örökké fájni.

Ha én gyülekező viharfelhő vagyok, akkor ő a felhőkön áttörő napsugár.

Összességében a történet: