Könyvkritika – Vakáció Mr. Darcyval (Austenland)

Kétfajta ember létezik: aki szereti Jane Austen regényeit, és aki nem. Hát, kövezzetek meg érte, de én az utóbbiak csoportjába tartozom.

Shannon Hale – Vakáció Mr. Darcyval (Austenland 1.)

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 238
Kiadás éve: 2014
Sorozat: VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK

Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.

Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.

Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?

A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót.

Bár olvastam a Büszkeség és Balítéletet, nem igazán mondanám, hogy engem lenyűgözött. Tudom-tudom. Most biztosan szörnyülködtök. Egy csomó híres íróval készült interjúban olvastam, hogy ők mennyire szeretek a régi klasszikusokat, Jane Austen, a Bronte nővérek munkásságát, de elképzelhető, hogy defektes vagyok, mert engem sosem tudtak lekötni. Viszont, ami nagyon pozitív, hogyha még egy kis időre is, de ez a könyv el tudta velem feledtetni a rossz szájízt, amikor Jane Austen regényére gondoltam. Mert ez a könyv nagyon-nagyon cuki volt. Imádtam. Ki érti ezt? 🙂

Szóval Jane-ünk fogja magát és elutazik Angliába, arra a vakációra, amit az egyik jómódú rokona hagyott rá. Jane sokszor csalódott már a szerelemben, folyamatosan kereste az igazit, de nem találta. Nagyon vicces megoldás volt, hogy egyes fejezetek előtt olvashatunk az exbarátjairól, egészen óvodás korától a jelen állapotig, amikor Jane úgy érzi, hogy sosem fogja meglelni az Igazit. Jane nagyon nagy reményekkel utazik el a megszervezett útra, ahol két másik igazi Austen-rajongóval is találkozik, Miss Elizabeth Charminggal, majd később Lady Amelia Heartwrighttal, illetve természetesen néhány férfi színésszel, akik szintén beleillenek a régensség korába.

Jane nem is sejti, hogy mire vállalkozott, mert Pembrook Parkban tényleg minden úgy működik, mint Austen idejében: úgy öltözködnek, viselkednek, beszélnek, esznek, élnek társasági életet, ahogy a régensség. Pembrook Parkban mindennek megvan a maga rendje, például, hogy ki, kivel és mikor érkezik vacsorázni, hogy utána a férfiak elvonulnak szivarozni, és megszabják még azt is, hogy a hajadon nők nem maradhatnak kettesben egy férfival.

Jane-nek mindez piti dolognak tűnik, hiszen legalább százszor… mit beszélek? ezerszer olvasta a Büszkeség és Balítéletet, és látta Colin Firth főszereplésével a filmváltozatot. Élvezi, hogy a férfiak bókolnak neki, hogy szép ruhákba öltözhet, hogy egy gyönyörű, festői szépségű tájon járhat, és egy meseszép birtokon élhet egy ideig. Azonban később egyre több gond üti fel a fejét, Jane már nem is érzi úgy, hogy neki pont erre volt szüksége.

A könyv nyelvezete és az írónő humora nagyon tetszett. Azt gondolnánk, hogy egy komor történetről van szó, de pozitívan fogunk csalódni, mert egy könnyed, gördülékeny sztori. Jane karaktere nagyon szerethető volt, és tényleg együtt éreztem vele. Vannak olyan ismerőseim, akik a harminc felé közeledve tényleg azt érzik, hogy ők már sosem fogják megtalálni a Nagy Őt. Őket láttam Jane-ben. 🙂

Érdekes volt belépni egy olyan világba, amit eddig nem ismertem, és ezzel a könyvvel valahogy sokkal jobban átéreztem a kor hangulatát, mint az eredeti Jane Austen regényben. Mondom, hogy dilis vagyok. Talán azért, mert minden annyira ki volt sarkítva, és a végén egy csomó dologról kiderül, hogy mennyire hamis és koránt sem olyan idilli. Ó, és igen. Aki arra számít, hogy nem lesz happy end, az téved.

A könyv gyorsan olvastatja magát, nem gondoltam egy percig sem, hogy unalmas lenne, habár a régensség korában a nők élete koránt sem volt olyan izgalmas, mint mondjuk a férfiaké. Én belehaltam volna, ha egész nap hímezgetnem meg teázgatnom kellett volna. 🙂

Aki elolvasta a könyvet, annak mindenképpen ajánlom az elkészült filmváltozatot, mert igen, van! Keri Russel és JJ Field játssza a főszerepet, illetve feltűnik benne a Joey sorozatból ismert Jennifer Coolidge, és Jane Seymour. Plussz infó, hogy Stephenie Meyer segédkezett a készítésénél.

Kedvenc idézetek:

Jane valami angolosan szellemes megjegyzésen törte a fejét.
– Máris úgy érzem magam, mint egy háromszor felhasznált teafilter.

Olyan sokat gondolt a szakításokra, hogy elfeledkezett arról, hogy lehet egy legutolsó, egy olyan dominó, amelyik állva marad.

Az álomvilág a nők ópiuma.

Nem láttam meg azt, ami a valódi érték, amíg az idő el nem sodort minden egyebet.

Összességében a történet:

És itt a trailer: