A hard fantasy világa egy kicsit távol áll tőlem, inkább kedvelem az urban fantasy vonalat, de ennek a könyvnek a borítója annyira megtetszett, hogy egyszerűen nem tudtam kihagyni.
Bogár Erika –Tullia meséi – Őrző
Kiadó: Publio
Oldalak száma: 494
Kiadás éve: 2015
A nomád, vándorló élet után hét szövetséges törzs telepedett le Tullia kies vidékén. A régi világ rettenthetetlen harcosai, az őrzők céltalanul kallódnak, a senkiföldjén élnek. A törzsfőknek már nincs szükségük rájuk. Legjobb lenne, ha eltűnnének a föld színéről. Ám közeleg az idő, amikor az őrzők tudása, ősi harcmodora újra értékessé válik, mert a Krón teremtette torkaldémon ereje egy ember testébe szállt át. Miközben a könnyű élet és a gazdagság reményében egyre többen választják Krónt, a sötét Istent, addig Mia Istennő hívei rettegésben élnek. Alder törzsfő kezelhetetlen kamaszfiát, Triart az őrzőkhöz küldi tanulni. A fiú megtanul élni a természetben, gondoskodni magáról és másokról. Amikor visszatér a családjához, hogy átvegye apja helyét a törzs élén, kiderül, hogy más értékeket tart szem előtt, mint a Szövetség többi vezetője. Ő a legfiatalabb a törzsfők között, és az egyetlen, aki kellő tapasztalat birtokában képes irányítani az ország védelmét a Krón követői ellen vívott harcban. Mert Triar őrző… Az Őrző a Tullia meséi sorozat első darabja, a fantasy történeteknek az azonos háttérvilág ad alapot.
Mint említettem korábban, kevésbé fognak meg a fantasy történetek, legalábbis a Gyűrűk ura trilógia elkezdése után, egy kicsit elment a kedvem a fantasy olvasmányoktól. Ahogy megláttam az Őrzőt, ismét bátorságot éreztem, hogy egy új világba kalandozzak. Az írónő által kitalált világ egy csöppet hasonlít a magyar és hun mondavilágra – 7 szövetséges törzs – ám ez engem csöppet sem zavart, mert szeretem a magyar történelmet.
A főszereplőnk egy szertelen fiatal fiú, Triar, akit az apja egy testőrséghez, az úgynevezett Őrzőkhöz küldi, hogy egy kis kiképzést kapjon és, hogy végre ne csak a vadászat és a harci játékok érdekeljék. Egyszóval, Triar egy kicsit szélcsap. 🙂 A történetben Triar életét követhetjük nyomon, ahogy abból a régi hebrencs fiúból igazi harcos, végül pedig igazi vezető válik. Mivel a könyv elég nagy léptékben halad előre – kb. 10 évet is felölel – ezért egy kicsit gyorsnak éreztem az egyes időszakok közötti ugrásokat.
A könyv pozitívuma, hogy sok a jó szereplő. Triar, Nerdo, az Őrzők vezetője és később Nindra is nagyon közel került a szívemhez. A nevek hangzatosak, könnyen megjegyezhetőek és néhányuk nagyon jól jellemzi a karaktereket. A történetben szépen követhetjük nyomon Triar karakterfejlődését, ahogy határozott vezetővé válik.
Fantasy történet lévén elengedhetetlenek olyan elemek, amik jól jellemzik a saját világot, ilyenek például a marlák – amin Tullia lakosai és a testőrség lovagol -, torkaldémon, hellérek és olfok – egyiknél sem kellett kapkodnom a fejem, hogy ugyan most miről is van szó, az írónő mindegyikre szánt időt, hogy bőven kifejtse. 🙂
A történetnek természetesen lesz folytatása, amit már nagyon várok. 🙂 Remélem, minél előbb a kezembe kerülhet.
Kedvenc idézetek:
Régen azt hittem, a győzelem az, amikor mindennek vége és nincsen már talpon senki… De már ijeszt ez a semmihez sem hasonlítható sötét csend.
– Tudod, fiam, a titok a rosszban van. Ha a hibákat felismerjük és kiküszöböljük, ott a jó.
– A jó tökéletes.
– Nem, Triar, tökéletesség nem létezik, legfeljebb törekedhetünk rá.
Összességében a történet:
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?