Könyvkritika – Wolfsbane – A keresők

Andrea Cremer első könyvét, a Nightshade – Az őrzők c. könyvet már nagyon régen olvastam, ezért a második rész elolvasása előtt újból elővettem az első részt, hogy kicsit felfrissítsem a történetet. Másodszori olvasásra sem csalódtam a könyvben, tetszett ez a teljesen új világ, amibe az írónő kalauzolt minket, ezért bátran kezdtem neki a Wolfsbane – A keresők folytatásba.

Andrea Cremer – Wolfsbane – A keresők (Nightshade 2.)

Kiadó: EGMONT HUNGARY
Oldalak száma: 392
Kiadás éve: 2011
Sorozat: EGMONT DARK

Calla Tor esküdt ellenségei, a keresők fogságában tér magához, és biztos abban, hogy a napjai meg vannak számlálva. Ám a keresők ajánlatot tesznek: szabadon engedik, ha segít nekik legyőzni korábbi urait, a vigyázókat, ráadásul így megmenthetné a falkáját és egykori vőlegényét, Rent is.

De nem túl nagy ár ez a szabadságért? És Shay minden körülmények között mellette áll-e majd a küzdelemben? Callának döntenie kell a sorsáról, arról, hogy melyik oldalon száll harcba.
Vajon hány próbatételt élhet túl az igaz szerelem?

A történet ott folytatódik ahol az első rész véget ért: Calla és Shay elmenekül falkája, a Nightshade-k és a Bane-k elől, hogy együtt új életet kezdjenek, és megtalálják a magyarázatot, hogy kicsoda valójában Shay. Ám amikor szökni próbálnak Shay nagybátyának birtokán összefutnak a keresőkkel, akik elkábítják Callát és Shayt. Calla napok múlva tér magához, csak homályos emlékei vannak arról, hogy mi történt, aztán megjelenik a cellájában egy Monroe nevű kereső, aki azt állítja, hogy egy oldalon állnak. Monroe megkéri Callát, hogy segítsen neki a keresők és vigyázók háborújában, és Calla segítségével győzzenek meg további falkatagokat, hogy átálljanak a keresők oldalára.

Calla napok múltán találkozik újra Shay-jel és egy sor másik keresővel, majd együtt kitervelik, hogyan állítsák maguk mellé a Nightshade farkasokat. Callának vissza kell térnie Vailbe, hogy megkeresse szüleit, testvérét, Anselt, Brynt, a többi falkatagot, és nem utolsó sorban, Rent, ám nem minden megy olyan könnyen, mint tervezték. Ugyanis a vártakkal ellentétben nem a szokásos hegyi őrjáratba botlanak, hanem tapasztalt őrzőkbe (Calla falkájának szüleibe), ráadásul Bane farkasokba, akik megtámadják Calláékat. Calláék csapata éppen hogy megmenekül, de a másik csoport elkapja Anselt, aki megadja magát. Calla öccse elmeséli, hogy a vigyázók elvették tőle az “őrzőséget”, nem tud többé farkassá változni, és Calla árulását a többi falkatagon bosszulták meg: mindenkit börtönbe zártak, lidércekkel kínoznak, és megölték Calla édesanyját is, apját szintén megfosztották erejétől. Calla a szörnyűségek ellenére ismét visszatér egy csapattal Vailbe, hogy kiszabadítsa társait.

A történet második része egy kicsit sötétebb hangulatú lett, hiszen itt már minden eldőlt: Calla és társai ezentúl hadban állnak korábbi uraikkal, a vigyázókkal, és életük most már sosem lesz ugyanolyan. A farkasok száműzöttként kénytelenek szövetkezni, hogy beszálljanak a keresők mellett a háborúba, és Shay-jel (aki egy úgy nevezett Sarj) megnyerjék a háborút a vigyázók, a lidércek és az alvilági teremtmények ellen. Itt már sok forog kockán, Calla hiába titkolta el szökésének tervét mindenki elől, az egész családját és falkáját veszélybe sodorta ezzel, és mivel így diktálja az alfa ösztöne, vissza kell térnie, hogy megmentse őket.

A kötetben sokkal több a harc, van rendesen vérontás, de emellett megismerhetjük a keresők életét, megtudjuk, hogy mi is pontosan az a Haldis, amit Shay és Calla a barlangban talált, és hogy nem is csak egy van belőle, hanem rögtön három másik a világ más tájain, és valójában ezek fegyverek, amit csak a Sarj tud megérinteni és használni. Egyértelmű, hogy Shay és Calla világa fenekestül felfordult, és minden megvalósulni látszik, amit a Mindenki háborúja mindenki ellen könyvben olvastak.

Ebben részben sok minden kavarog Calla lelkében, sokat vívódik, ezért is egy kicsit lassabban haladtam vele, mint az előzővel. Egy kicsit más volt, mint az első, de nem éreztem azt, hogy gyengébb lenne, vagy kevesebbet adott, mint a másik. Tetszett, hogy Shayről is többet tudunk meg, kiderül, hogy a képregényszeretetével és a hegymászó tudásával is viszi valamire :), és végül igazi harcossá válik. Külön pluszpontot érdemelnek az új szereplők, néhány közülük, mint Connor, Adne és Silas igazi egyéniség, főleg Connor az, aki sokszor megnevettetett. 🙂

A kötet erőssége, hogy tudta fokozni az izgalmakat, igazi függővéggel, így egyből rá is tértem a harmadik, befejező részre. Szerintem érdemes elolvasni, mert egyre inkább egy teljesen egyedi világ bontakozik ki előttünk, amihez hasonlót még nem találtam más könyvben. Szóval hatalmas gratula és köszönet.

Kedvenc idézetek:

– Hozzámegyek bárkihez, aki hoz egy csésze kávét, bárki is legyen.

… – Adne volt a dajkám, mióta idehoztak.
– Dehogy voltam a dajkád – tiltakozott Adne. – Sose kellett például pelenkát cserélnem rajtad, ami igazán kár.

– Fogd be a szád, te gyík – torkolta le Silas.
– Gyík? – nevetett fel Connor. – Micsoda visszavágás!

Összességében a történet: