Könyvkritika – Bloodrose – A döntés

Elérkeztem Andrea Cremer Nightshade trilógiájának harmadik részéhez, amit rögtön a másodikat követve olvastam el, így friss maradt az élmény az előző után.

Andrea Cremer – Bloodrose – A döntés (Nightshade 3.)

Kiadó: EGMONT HUNGARY
Oldalak száma: 424
Kiadás éve: 2012
Sorozat: EGMONT DARK

Calla mindig is szerette a harcot, de a végső küzdelemben nem csak a csatatéren kell helytállnia. Úgy dönt, hogy megmenti Rent, ám emiatt Shay féltékeny lesz. Callának gondoskodnia kell az öccséről, Anselről is, akit árulónak bélyegeznek. Bizonyítania kell, hogy méltó az alfa névre, és számtalan veszéllyel szembenéznie, hogy falkájával és a keresőkkel egyszer s mindenkorra megszabadítsák a világot a vigyázók mágiájától. Végül azt is el kell döntenie, mihez kezdjenek a háború után – feltéve, hogy túlélik.

A New York Times bestsellerlistás szerzője, Andrea Cremer regénye, a Nightshade-trilógia utolsó kötete az elsőtől az utolsó oldalig lebilincseli az olvasót, méltó befejezése a nagyszerű sorozatnak.

A második rész ott ért véget, hogy Calla visszamegy Adnéval, hogy kiszabadítsák Rent a Bane falka hatalma alól. Calla úgy gondolta, csak így tudják maguk mellé állítani a Nightshade falkát, ha ketten együtt kérik, hiszen Calla és Ren is alfa. Az egyetlen megoldás, hogy a keresők és az őrzők legyőzzék a vigyázókat és Bosque-t, ha megkeresik a Sarj fegyverének, a Keresztnek a többi darabját. Így Calla a keresőkkel és Shay-jel elindult, hogy a világ három másik pontján megtalálják a darabokat. Eljutnak az Alpokba, ahol medve alakú őrzőkkel kell megverekedniük, Mexikóban pedig jaguárokkal. A csata koránt sem olyan könnyű, mint gondolták, némelyik helyzetből csak éppen hogy kimenekülnek. Ráadásul a mexikói csata alatt Callát elkapja egy lidérc, aki utána a vigyázóknál ébred apja és Lumine társaságában. Calla elmondja az apjának, hogy minden, amit a vigyázók tanítottak és állítottak, az hazugság, és hogy van választása harcolni a keresők oldalán.

Calla nem sokáig marad a vigyázóknál, mert északra viszik őt, ahol a keresők kicserélik őt Sabine-re, aki önként ajánlotta fel, hogy kémkedni fog a keresőknek. Calla ezután társaival az utolsó darab megszerzésére koncentrálnak, ami egy vulkanikus sziget közepén találnak, ahol harcolniuk kell az úgynevezett lyufokkal, a tűzfarkasokkal. Nagy a  veszteség, de végül megszerzik a Kereszt mind a négy darabját, így Shay felveheti a harcot Bosque-val.

Bár az egész történetben olvashattunk csatákról, és Calla sem egy hétköznapi szépségkirálynő, hanem igazi harcos, de a befejező rész bővelkedett a harcokban, fordulatokban és izgalmakban rendesen. Sajnáltam, hogy olyan sok volt a veszteség, hogy olyan szereplők haltak meg, akiket végre sikerült megkedvelnem, de egy ilyen témánál, cselekménynél az ember számít nehéz pillanatokra.

Az utolsó könyv sem a várt befejezést hozta, kicsit emlékeztetett A hűséges végére. Meg mondom őszintén, egy kicsit elszomorodtam, pedig tényleg olyan befejezés, ami jól lezárja a történetet, még is sajnáltam, hogy el kell engednem olyan karaktereket, akiket megkedveltem. De végül megbékéltem vele, az epilógus rész sokat segített.

Azt sajnáltam, hogy nem tudtunk meg többet a világ többi részéről, hogy máshol hogyan alakul az Őrzők, Vigyázók és Keresők élete, vagy mi lesz a Keresőkkel. Bár az epilógusban kaptunk néhány infót, de én olvastam volna még. 🙂

Kedvenc idézetek:

Nem tudtam elképzelni az életet a képesség nélkül, hogy farkasalakot ölthessek. A farkas én voltam. A nélkül a részem nélkül úgy érezném, hogy nem létezem.

Nem tudtam, hová fog vezetni a szerelem, de a falkám
mindig ott lesz mellettem. Ez mindennél többet jelentett nekem.

– Szóval te vagy a hős, és ez egyértelműen azt jelenti, hogy a végén meghalsz?
– Valószínűleg igen. És ezért kértem Rent, hogy ígérje meg, hogy vigyázni fog rád – nézett a szemembe. – Még Harry Potter is meghalt. Igaz, csak néhány percre.

Összességében a történet: