Valóban egy különleges könyvről van szó, amelynek a főszereplője egy hihetetlenül szeretni való, cuki srác: Charlie. Nem csak azért mondom, mert a könyv alapján készült filmben odáig voltam Logan Lerman (Percy Jackson, Bízz a szerelemben, Noé) alakításáért, hanem mert egyszerűen nem lehet úgy elolvasni ezt a könyvet, hogy nem mondana semmit.
Stephen Chbosky – Egy különc srác feljegyzései
Kiadó: ALEXANDRA Kiadó
Oldalak száma: 240
Kiadás éve: 2012
Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.
A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte. Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a „Zabhegyező” jelentett a szüleik generációinak.
A könyvet a modern Zabhegyezőnek nevezik, szerintem az is. Minden olyan újdonság megvan benne, ami mostanában a fiatalokra jellemző: drogok, bulik, elszigeteltség, kiközösítés és megalázás az iskolában, ha nincsenek menő cuccaid, önmagad és a másik nem felfedezése stb.
Az író remekül rátalált a fiatalok hangjára Charlie-val, ez volt az első könyvem, ami ilyen egyedi stílusban mesélt egy történetet. Persze korábban már olvastam a Tizenhárom okom volt c. könyvet, stílusára arra emlékeztetett. Nem zavart, hogy sokszor tőmondatokat, egyszerű megfogalmazást olvastam, és olyan mintha a fölösleges kötőszavakat nem gyomlálta volna ki egy szemfüles szerkesztő, de ennek éppen ilyennek kellett lennie, hiszen egy 16 éves srác írását, gondolatait, leveleit olvashatjuk.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ha most én lennék középiskolás én sem találnám a helyem a fiatalok között. Régen sem volt sok barátom, nehéz manapság igaz barátokat találni. Sam és Patrick is igazán egyediek, saját magukért szerettem, igaz egyikükkel sem stimmel valami. De ilyen az élet, nem igaz? Senki sem tökéletes, mindenki önmaga miatt szép. Tetszett, hogy senkit sem állított be tökéletesnek, vagy követendő példának. Nem azzal akart példát statuálni, hogy létrehoz egy tiszta, tökéletes, porcelán karaktert, aki mindent megkapott az élettől, hanem ráébreszt, hogy az életben sok apróságnak is lehet örülni, még ha defektes is az ember.
Elgondolkodtam a film megnézése után is. Tényleg örülni kell a szép pillanatoknak, az együtt töltött perceknek, akár a családdal, akár a barátokkal töltött közös pillanatokra. Még akkor is, ha csak a zene üvöltése és a szél süvöltése közben dugod ki a fejed a kocsi ablakán, és hallgatod a világ zenéjét.
A könyv hangsúlyozza még, hogy bátran vállald fel magad; átsegít a nehéz pillanatokon, egyszerűen nyújt segítséget Charlie példáján keresztül. Nagyon örülök, hogy olvashattam. Hiánypótló alkotás mind a könyv, mind a film.
Kedvenc idézetek:
Charlie, azt a szerelmet viszonozzuk, amiről azt gondoljuk, megérdemeljük.
Néhány ember a gondolataiba menekül az élet elől.
Ha megtetszem valakinek, azt szeretném, ha a valódi énemet kedvelné, és nem azt, aminek gondol. És nem akarom, hogy magában tartsa az érzéseit. Az a jó, ha kimutatja, hogy én is érezhessem. Azt akarom, hogy felszabadultan viselkedjen mellettem. És ha olyat csinál, ami nem tetszik, akkor megmondom neki.
Összességében a történet:
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?