Könyvkritika – A soha határa

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Őszintén örültem, hogy végre találtam egy olyan Ulpius könyvet, amiben pozitívan csalódtam. Sajnos volt egy pár negatív tapasztalatom, de tényleg meglepett, hogy ez a könyv felülmúlta a várakozásokat.

Camryn mindig saját szabályai szerint élte az életét, sosem tett semmi meglepőt, ám egy buli és egy csalódás után úgy dönt, hogy tojik a világra és elindul szerencsét próbálni. Kimegy a buszpályaudvarra és vesz egy jegyet Idahóba. Nincs különösebb terve, hogy mi lesz azután, egyelőre csak céltalanul utazna az államok között. A buszra azonban felszáll egy srác, aki a Camryn előtti helyet foglalja el. Így kezdődik minden. Hányan fantáziáltunk már arról, hogy különböző fura helyzetekben ismerkedik meg a Nagy Ő-vel?

Camryn elsőre nagyszájúnak és idegesítőnek találja a srácot, aki a kérésére lehalkítja a fülében bömbölő zenét. Aztán Camryn rájön, hogy sokkal több van ebben a srácban, mint gondolná. Elcsevegnek zenéről, hogy Andrew az agydaganatos apjához utazik Wyoming-ba, és hogy szeret a mának élni.

Ekkor jön egy váltás és kapunk egy zseniális Andrew szemszöget. Tetszett, hogy a két szereplő között lavíroztunk, így mindkettő előéletét, gondolkodását megismerhettük, és ugyanazt a jelenetet két teljesen más ember nézőpontjából is bemutatja a szerző. Szépen bontakozik ki a két szereplő eltérő hozzáállása az élethez.

A napokig tartó út összekovácsolja a két fiatalt, végül Camryn rájön, hogy az utazás nem tart örökké, és hihetetlen, de gyorsan megkedvelte Andrew-t. A buszpályaudvaron szétválnak, Camryn akkor döbben rá, hogy mennyire egyedül van. Sikerül elkapnia egy járatot Texasba, ám a mosdóknál összefut azzal a perverz fazonnal, aki egyfolytában bámulta őt a buszon. Szerencsénkre Andrew éppen jókor van jó helyen, és leüti a pasast. Miután Camryn lekési a texasi járatot, Andrew felajánlja, hogy tartson vele.

Camryn és Andrew utazása alatt a fiatalok felfedezik nemcsak egymást, hanem egymás értékeit, titkait is. Szerettem, hogy egyikük sem volt tökéletes, de a hibáik ellenére is szerethetőek, emberik voltak. Voltak vágyaik, csalódásaik, és Andrew életfilozófiája is meghatott. Számtalanszor gondolkodtam el azon, mi lenne, ha én is csak utazgatnék a világban, ha nem érdekelne semmi, csak mennék egyik városból a másikba, új embereket ismernék meg. Valószínű, én ehhez túl betoji vagyok, de jól esett olvasni Camryn és Andrew sztoriját, mintha csak saját magam vágyait éltem volna ki. 🙂

A könyv nem csak egy kortárs NA szerelmi történet, hanem vannak benne mély, filozofikus részek is, amik jól kiegészítik a laza jeleneteket. Camrynnal egy időben én is fokozatosan engedtem fel, folyamatosan tanultam meg, hogyan lehet apró dolgoknak örülni. Néha ugyan voltak benne arcpirító részek, de hát végre fel kéne nőnöm. 🙂