Könyvkritika – Nevermore – Soha már

Rájöttem, hogy sosem szabad hetekkel később azután értékelést írni, hogy elolvastam egy könyvet, mert annyi minden van, ami időközben kimegy a fejemből, hogy így meg sem éri billentyűzetet ragadni. 🙂 Jelentem, a Soha már éppen most került ki a kezem közül. A mostani nyaram kevésbé telik olvasással, inkább élvezem a szabadságot (a fene, ki gondolná, hogy az van e mögött, hogy a munkahelyemen egyre több mindenért én felelek 🙂 ), így elég sokáig tartott, míg befejeztem a könyvet.

Kelly Creagh – Nevermore – Soha már

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ
Oldalak száma: 528
Kiadás éve: 2013
Sorozat: VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK

„Az író egy lépéssel mindig az olvasó előtt jár, amitől a Soha már egy olyan könyv lett, amiben könnyű elmerülni, rágódni rajta és ízlelgetni.”
–New York Journal of Books
Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a világ, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?

Ez a könyv több szempontból is az egyik kedvencemmé vált az elmúlt időszakban. Mikor hozzám is eljutott a hír, hogy a könyv Magyarországon is megjelenik, roppantul örültem. A szépséges borító látván eltátottam a szám. De ezúttal remekül választottam. 🙂

Poe munkássága régóta foglalkoztat, sok magyarul megjelent művét olvastam már, nagyon sok magyar író is előszeretettel hivatkozik rá, sőt még a legutóbbi A holló című filmfeldolgozást is láttam John Cusack-kal. (Érdemes megnézni, mert egy részét Budapesten forgatták!) Nem véletlenül foglalkoztatja annyira a filmipart is Poe élete, mert van benne rengeteg ellentmondás bőven, és ne csak a hirtelen, megmagyarázhatatlan eltűnésére, előkerülésére és halálára gondoljunk, hanem a baljóslatú műveire, a természetfeletti és borzongató világra, ami a fejében élt. Hát, tényleg borsódzik tőle a hátam. Ezt a remek hátteret használta ki az írónő, meg kell hogy mondjam, zseniálisan! Hogy ezt miért nem használta ki korábban valaki vagy mondjuk én ? 🙂

Az első bevezető részben megismerkedhetünk Poe eltűnésének történetével – vagy legalábbis az írónő által elképzelt “előtörténettel”, ami annyira hihető, hogy még könnyen igaz is lehet. A történet ezért ilyen hátborzongató. Nagyon sokat segít, hogy nem a főszereplő Isobel E/1 elbeszélésében olvashatjuk a történteket, hanem E/3-ban, ami még inkább fokozza a sejtelmes, régies Poe-féle stílust. A regény elején megismerkedünk Isobellel (a név miatt egy kicsit haragszom 🙂 ), megtudjuk róla, hogy a hajrálányok csoportjába tartozik, és hogy van egy élsportoló barátja. Már-már azt hinnénk, hogy teljesen a szokásos ész nélküli libáról van szó, akinek a legnagyobb problémája, hogy nem ugrik tökéletes szaltót az edzésen, amikor Isobel irodalomtanára, Mr. Swansonnak (ezért is mínusz pont jár) köszönhetően egy csapásra kívül kerül a komfortzónájából. Mr. Swanson ugyanis önkényesen alakít párokat az osztályban, hogy a diákok együtt kidolgozzanak egy kiselőadást. Isobel vére megfagy, mikor az egyik gót sráccal, Varen Nethers-szel teszik össze, aki ráadásul állandóan csöndben meghúzza magát a hátsó sorban, és aki leginkább arról híres, hogy az iskola gót királynőjével jár.

A démonok, a démonok,
A padlóban élnek.
A démonok, a démonok,
Az ajtóhoz lépnek.
A démonok, a démonok,
Hol egy van, lesz még egy.

Ahogy ez lenni szokott a hasonló jellegű könyvekben, a két teljesen eltérő karakter között adódnak nézeteltérések, kisebb viták, míg végül Isobelnek rá kell jönnie, hogy nem is Varen az igazi bajkeverő. Isobel megláthatja, amit sokan mások nem, azaz Varen érdekes, különleges bensőjét, érzékeny lelkét, és azt a sok titkot, ami Varennel kapcsolatban napvilágra kerül. Varen nem egy egyszerű eset, ez kiderül a kötetből. 🙂

Azt sajnáltam a legjobban, hogy az elején annyi volt a kicsit Uram, bocsáss meg, hogy ezt a szót használom unalmas, vontatott rész, de mivel érdekelt, hogy pontosan milyen vég is kerekedik, ezért mindig izgatottan vártam, hogy előkapjam a könyvet. Talán egy kicsit lassabban haladtam az olvasással, mert közben azt éreztem, hogy engem is megvisel a történet, hogy mindig van valami, ami a sorok között bujkál. Némelyik részt vissza is kellett olvasnom, annyi sok új, nyomasztó információval volt teli. A könyv második része természetesen beindul, akkor kapjuk arcunkba a fantasy részt, és minden értelmet nyer vagyis majdnem minden.

Szörnyen haragudtam a végére, mert egy hihetetlenül idegesítő, orbitális függővéget kaptunk. De jó hír, hogy az írónő három részt tervez, ezért van még min izgulni. Varent nagyon megkedveltem, nem is gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe tudok zárni egy gót, ajakpiercinges srácot, akit a legtöbben elkerülnének. Mindenért köszönet az írónőnek, a Poe idézetekért, a nyomasztó, félelmetes éjszakákért, a libabőrözésért. 🙂 Akik kedvelik Poe-t, azok mindenképpen olvassák el. Bár az első kötetben nem mindenre kapunk választ, de szerintem egy nagyon szép, kerek trilógia lesz a végén sok-sok talánnyal, spekulációval, nyomozással, borzongással.

Kedvenc idézetek:

Néha a rémálmok nem érnek véget az ébredéssel.
Még akkor sem, ha azok nem is a Te álmaid.

Nagyon fájdalmas és szomorú arra gondolni, hogy vannak olyan dolgok és emberek az életünkben, akik soha nem lehetnek a mieink, és lehetőségek, amiket soha nem kaphatunk meg.

– Hello – hallotta, a hangsúlyból szinte érezte, ahogy azt kérdezi: Ó, te együgyű halandó, vajh mért keltettél fel a síromból.

Összességében a történet: