Ó, ó… csupán ennyit tudok mondani kezdésnek. Nem tehetek róla, romantikus lelkű ember vagyok, még ha ezt kevesen is tudják rólam. Imádom a romantikus történeteket, főleg ha azok olyan jók, mint Sparks regényei.
Nicholas Sparks – Szerelmünk lapjai
Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ
Oldalak száma: 192
Kiadás éve: 2012
„Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég…”
A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.
Azt hiszem, az emberek többsége azért olvas romantikus regényeket, mert titkon olyan szerelmi életre vágyik, mint ami megelevenedik a szeme előtt. Romantikus séták a parton, vacsora egy drága étteremben, titokzatos hódoló, ajándékvirágok, közös hullócsillag keresése az égen stb. Még ha legbelül tudjuk is, hogy már-már túlságosan is szirupos vagy idilli az adott szerelmespár egymásra találása. Én speciel a Danielle Steel könyvekkel kevésbé vagyok kibékülve, pedig az anyukám imádja. Egyetlen egy könyvet olvastam el tőle, az sem kifejezetten romantikus volt, hanem inkább megható családi történet. Jobban kedvelem Nicholas Sparks és Nora Roberts könyveit, kevésbé tartom őket “nyálasnak”, “csöpögősnek”. A Szerelmünk lapjaira mégis sokan használták ezeket a szavakat. Nem tudom, én hiszek abban, hogy valakik ennyire szerethetik egymást. Hiszen nem lehetetlen, csak tenni kell érte. 🙂 Az én lelkemnek mindenesetre jót tett, hogy elolvastam.
Noah és Allie nagyon is szerethető karakterek. Nem tökéletesek, ezt a történet ki is mondja, így minden további nélkül képzelhetjük magunkat a helyükbe. Sok effajta nyári kalandról hallani, ahol a szerelmesek soha többet nem találkoznak az elválás után. Ebben a könyvben azt szerettem, hogy igen, sok évnyi különlét után, elkövetett hibák után is e
egymásra találnak. Sparks jól feldobta a párhuzamos meséléssel a történetet, így csak a végén derül ki az igazi csattanó.
Ezt a történetet nem lehet fordulatosnak, izgalmasnak mondani, de meghatónak, drámainak, szerethetőnek igen. Nem a csavaros cselekmény miatt érdemes elolvasni, hanem mert elgondolkodtató, és hogy mi is megtapasztaljuk, mi mindenre képes a szerelem. 🙂
Mindenképpen ajánlom, hogy a filmet is nézzétek meg, mert megéri. Ryan Gosling és Rachel McAdams alakítása felejthetetlené teszi számunkra.
Egy kis kedvcsináló:
Kedvenc idézetek:
A legjobb szerelem olyan, mint egy fölébredt lélek, ami lehetővé teszi, hogy még többet elérjünk: az égő vágyakat a szívünkben és a békét a gondolatainkban.
Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat, akiket szeretsz.
Semmi nem múlik el, minden megmarad, bár a test lomha, fáradt, elnyűtt, régi tüzek parazsa még mindig benne ég, és újra lángra kél.
Összességében a történet:
Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy ne maradj le a frissítésekről! 🙂
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?