Könyvkritika – Figyelj rám!

Sarah Dessentől már nem az első könyvet olvasom. Így mikor kezembe akadt a Figyelj rám! c. regénye, tudtam, hogy mit várhatok el tőle. Nagyon szeretem Dessen stílusát. Könnyed, vicces, és mindig van benne egyfajta “élet igazságai és tanácsai” stílus. Ha valaki éppen rossz hangulatban van, akkor biztos, hogy egy Dessen könyvvel kilábalhat belőle. 🙂

Sarah Dessen – Figyelj rám!

Kiadó: KELLY KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 316
Kiadás éve: 2009

Annabel Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli leghelyesebb sráca…
Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz, melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már kevésbé irigylésre méltó. Elege van a modellkedésből, legjobb barátnője ellene fordult, az iskolában magányos, és otthon sem érzi jól magát igazán. Egyik nővére, a nagyszájú, életvidám Kirsten, New Yorkba költözött, míg Whitney, a középső nővér, egész nap otthon gubbaszt és súlyos anorexiával küzd. Szülői szeretetben elvileg nincs hiány, csakhogy az apja nem az a lelkizős fajta, anyja pedig annyira élvezi lánya modellkedését, hogy észre sem veszi, Annabelnek mennyire elege van mindebből. A lány már meg sem próbál beszélni családjával a problémáiról, inkább hazudik vagy egyszerűen csak hallgat, hogy elkerülje a veszekedéseket, megkímélje egykor súlyos depresszióval küzdő anyját a csalódástól és az újabb megrázkódtatásoktól.
Aztán egy új barátság jelentős változást hoz: Annabel megismerkedik fura, magányos iskolatársával, Owen Armstronggal, akinek a fülében mindig ott az iPod. Owent már olyan sokszor sodorta bajba agresszív viselkedése, hogy dühterápiára ítélték. Az ott tanultakat és a zenét segítségül hívva, a fiú lassan rávezeti Annabelt, hogyan lépjen ki a hazugságok világából.
De vajon lesz-e elég bátorsága, hogy elmondja, mi történt valójában a nyáron, miért lett vége legjobb barátnőjéhez fűződő barátságának? Vigyázat, ha elkezded olvasni, nem tudod letenni! Hidd el, nem érdemes kockáztatni, hogy elkobozza a tanár: ne olvasd órán, pad alatt…

Tipikus példa arra, hogy nem minden arany, ami fénylik. Annabel élete bár sokak számára tökéletesnek tűnik, mégsem boldog. A könyv jól bemutatja, hogy egy látszólag tökéletes családban is mennyi feszültség, káosz és konfrontáció adódhat. Tekintve az anya lelki sérülését, Whitney anorexiáját és Annabel titkát, amit ezidáig nem mondott el senkinek. Szeretem az ilyen történeteket, mert rájövünk, hogy a sokszor irigyelt élet mégsem olyan csodás. Rájövünk, hogy az általunk kedvelt híres emberek, “sztárok” is ugyanolyan emberek. Félrelépnek, hibáznak, isznak, drogoznak, veszekednek, verik a feleségüket, balhéznak a paparazzókkal… szóval, az élet mások számára sem könnyű, csak lehet, hogy nekik a Sors tálcán nyújtotta a lehetőségeket, a klassz karriert, a több milliárdos luxus otthonokat, mégsem fenékig tejfel az életük.

Sarah Dessen egyik legnagyobb erőssége, hogy nagyon szerethetőek a karakterei. Annabelt és Owent is nagyon bírtam, sőt, még Rolly és Whitney is kedvencemmé vált. Dessen annyira hiteles karakterekről tud írni, hogy egy pillanatra sem gondolkodom el azon, hogy ez most valódi vagy csak kitalált? Mintha a szereplők itt élnének valahol.

Tetszett, hogy Owen a zene segítségével próbálja meg feldolgozni a dühöt és a mérget, ami néha elhatalmasodik rajta. Tetszettek Owen és húga, Mallory közötti civódások, és a kislány divatmániája. 🙂 és a WRUS… Biztos, hogy hallgatnám. 🙂

A könyvben nagyon fontos a karakterfejlődés. Szinte minden szereplő megváltozik egy kicsit. Whitney elindul a gyógyulás útján, az anyuka is megbékél, mikor Annabel elmondja, hogy többet nem szeretne modellkedni. Annabel és régi barátnője, Clarke kibékülnek, és végül Annabel is legyőzi félelmét. Egyedül Shopie-t nem tudom hova tenni. Mindenesetre, ő megérdemli, ami neki jár.

Összességében egy nagyon szuper könyvről van szó. Ajánlom minden YA és romantikát kedvelő olvasónak, mert ebben garantáltan nem fog csalódni. Néha már én is azt érzem, hogy a csend sokkal idegesítőbb. Ha értitek, mire gondolok. 🙂

Külön köszönet, hogy két jól ismert szereplőt is viszont láthattunk. Ők Remy és Dexter az Altatódal c. Dessen könyvből. Már akkor is nagyon szerettem őket, most is.

Nem is értem… Dessen annyira jó könyveket ír, hogy még senkinek sem jutott eszébe megfilmesíteni őket? Kár. Én biztos díjaznám.

Kedvenc idézetek:

Azok akik a legalaposabban ismerik az embert, veszélyesebbek tudnak lenni, mert a szavak, amiket hozzánk vágnak, vagy a dolgok, amiket gondolnak, nemcsak hogy megsebeznek, de igazak is lehetnek.

A legjobb kiút mindig az, amelyet végigjársz.

De az ember nem mindig kaphatja meg a tökéletes pillanatot. Néha kénytelenek vagyunk a körülményekhez képest legjobbat kihozni magunkból.

Összességében a történet: